Mi jut eszünkbe Tandoriról? Egy termékeny költő és fordító, a Nat Roid-krimik, a kötött sapka – és persze: medvék minden mennyiségben. A Medvék minden mennyiségben kötet lassan többgenerációs olvasmányélménnyé lesz: sok szülőnek talán ugyanúgy ott volt a polcán, mint most a gyerekeiknek. Vagyis mégsem. Bár többször újra kiadták, nincs két egyforma utánnyomása a kötetnek. A 2010 novemberében bemutatott legfrissebb változat tulajdonképpen két kötetet egyesít: az először 1977-ben megjelent Medvék minden mennyiségbent és az 1981-es Játékmedvék verébdalát. Ezt a kettőt azonban az új kiadáshoz alaposan újra is szerkesztették, egyes verseket kihagytak, másokkal pedig megtoldották a kötetet. Kimaradnak például a skót mackók, a Játékmedvék verébdala pedig kiegészül az Amíg csak ezt írom c. verssel.

Az átszerkesztés következtében pedig a versek értelmezési kerete is elmozdul: a felcserélt sorrendek, az átrendezett verstömbök hatására – ha drasztikusan nem is, valamennyire mégis – módosulhatnak a szövegek az olvasó számára. Ahogyan a Verebek, rigók, seregélyek versben olvasható: „Ugyanaz – mégis más dal” szól a 2010-es kötetben. És persze ott van az a 33 év is, ami eltelt az első megjelenés óta: a régi-régi játékmedvék ugyan mit sem változtak – ahogyan a Levél c. vers is mondja, „a mackó sosem öregedhet!" –, körülöttük minden kicserélődött.

Tandori versei egy-egy hangulatot, érzést, élményt örökítenek meg – a leghétköznapibbakból. Mindenkinek volt mackója (ha annyi nem is, mint magának Tandorinak, akinek nagyjából 200 medvéje ücsörög az erre a célra vásárolt szekrényben). Mindenki ismeri, milyen érzés a kirakatban meglátni és megszeretni, majd a gazdájává válni egy mackónak. Vagy éppen azt, amikor nem viheti magával. Aztán ott vannak még a verebek, akik a Medvék minden mennyiségben kötetben vidáman röpködnek, csipognak – miközben a kényelmesebb mackók irigylik őket vagy pont ellenkezőleg, örülnek annak, hogy nem születtek ilyen izgágának.

A kötet arra a kérdésre épül, hogy mit gondolnak, mit éreznek ezek a hétköznapjainkban osztozó játékmedvék és verebek. Mindenki nézte már hosszan kedvenc mackóját és jutott eszébe önkéntelenül is, hogy vajon mit gondolhat az a gazdájáról – de ahogyan a veréb az Amíg csak ezt írom c. versben, úgy „ő sem/ árulja el, tökéletes/ szeme mit lát belőlem”. Tandori versei mégis kísérletet tesznek arra, hogy beleérezzenek a másik oldal, a medvék vagy verebek helyzetébe: mindegyiknek megvan a maga története, személyisége, az a képessége, hogy akárhány éves gazdáját mindig a gyerekkorhoz kösse. De a titkuk, hogy mit miért tesznek, mélyebb gondolataik, vágyaik rejtve maradnak – és éppen ettől olyan izgalmas ez a medvevilág az olvasó korától függetlenül.

Hétköznapi játékmedvéken és verebeken keresztül mond valamit a kötet a hétköznapi tapasztalatokról, a barátságról, a birtoklásról, a közös titkokról, az apró részletekből felelevenedő emléknyomokról, a lemondásról. A medvék világa – akárcsak a gazdájuké – tele van borzasztóan egyszerűnek ható, mégis válasz nélkül hagyott vagy megválaszolhatatlan kérdéssel, melyek alapvetően semmit sem változtak az elmúlt 33 év alatt. Ami miatt azonban ezek a hétköznapi dolgok mégsem válnak unalmassá, az az a különös medve-spleen, ami a sok játék és vidámság mellett is tapasztalható a kötetben. A mackók világa sem gondtalan: szükségszerűen belevegyülnek néhol a szorongás, máshol a változások által kiváltott ellentétes érzelmek, igaz, nagyon finoman és diszkréten adagolva. Agócs Írisz illusztrációi pedig sokszor visszatükrözik ezt a medve-spleent a színekkel, a mackók testtartásával.

Tandori Dezső: Medvék minden mennyiségben
Illusztrálta: Agócs Írisz
Pozsonyi Pagony Kiadó, 2010, 83 oldal, 2650 Ft
Ajánljuk 4 éves kor felett mindenkinek

Képek forrása: www.pagony.hu