A látványos mesélés egyik legismertebb módja a diafilmezés – de ha őszinték akarunk lenni, az elsötétített szobák falaira így leginkább a szocializmus giccsét lehet kivetíteni, a tekercsválaszték csak lassan újul, a kortárs vagy izgalmasabb illusztrációkat biztosan nem a diafilmek között kell keresni. Ami hiányzik a diafilmből, azt pótolja a kamishibai, azaz a papírszínház.

A buddhista szerzetesek már a 8. században használtak képi illusztrációkat térítő előadásaikhoz, de a mai formában ismert kamishibai az 1920-as évek végén jelent meg Japánban. Egy fa keretbe nagy alapú, sorszámozott illusztrációk illeszthetőek, a mesélő a lapok hátán található szöveget olvashatja fel, ha végzett, kihúzza az első képet, és az annak hátán lévő sorokat meséli tovább. A képekhez különböző instrukciók is tartozhatnak: valamelyiket gyorsabban, másikat fokozatosan kell kihúzni a keretből. A képek váltakozása, összehangoltsága, a mesélőtől várt aktív szerep miatt a papírszínház a megjelenése idején sikeresen pótolhatta a moziélményt a gyerekek és a szegények körében. A második világháború alatt – hasonlóan a diafilmhez – a propaganda egyik eszközévé vált, így került az utcáról az óvodákba, iskolákba. Népszerűsége máig töretlen a szigetországban. A teatralitása miatt a japán papírszínház a mutatványos vagy bábszínházi előadások hangulatát idézi – a nagyobb hatás érdekében éppen ezért nem árt, ha a mesélő felkészül a produkcióra, és gyakorol, akár tükör előtt is.

Takács Mari illusztrációja A brémai muzsikusok papírszínház-változatához.

Európában az 1970-es években jelentek meg az első kamishibaik, Magyarországon pedig az utóbbi két-három évben kezd ismertté válni. Itthon kezdetben a halmozottan fogyatékos gyerekeknél alkalmazott meseterápia támogatására készültek a Csimota és a Mozgásjavító Általános Iskola közös projektjeként. A 2008 óta rendszeresen megjelenő papírszínházmesék emiatt tudatos, több szakterületet összehangoló munka során születtek meg. Kezdetben a nagy Grimm-klasszikusokat (például a Jancsi és Juliskát, a Hamupipőkét, A brémai muzsikusokat, a Békakirályt) dolgozták fel, Szecsődi Leó médiapedagógus és Lackfi János író, költő átírásában és tolmácsolásában. A mesék kiválasztásában egy gyógypedagógus, Fekete-Szabó Viola is segített, hogy a történetek a sérült gyerekek számára is relevánsak legyenek. Egy pszichológus, Fischer Eszter pedig elemzést írt az első hat történethez, hogy azok milyen módon kapcsolódnak a gyerekek gondolkozásához, tapasztalataihoz, hogyan segítenek a lelki problémák enyhítésében.

Makhult Gabriella illusztrációja a Circus Maximus papírszínház-változatához.

A papírszínházmesék a látványosságukat a teatralitás mellett az illusztrációknak köszönhetik. A történetek népszerű és elismert kortárs művészek (többek között Takács Mari, Kárpáti Tibor, Makhult Gabriella, Agócs Írisz) képein elevenednek meg. Az alábbi videón Takács Mari adja elő Thierry Chapeau történetének, a Violetta és Rigolettónak papírszínház-verzióját – az előadásból az is kiderül, hogy Takács Mari született mesélő.

Minden pozitív tulajdonsága ellenére a papírszínház nehézkes térhódításának oka valószínűleg az ára: a keret 6100 Ft-ba, a mesék darabja 3200 Ft-ba kerül, a kedvezményes legkisebb induló csomag, amely egy keretet és négy mesét tartalmaz, 17200 Ft.

Kövess minket Facebookon is!