A hideg és szürke télben egy napfényes, homokos tengerpartot idéző családi játékot mutatunk be, a Rákfogót. A 2-4 játékos részére, 7 éves kortól ajánlott társasjátékban egyszerre kell versenyezni és együttműködni.

A Rákfogóban minél értékesebb ráktelepeket kell építeni. Egy ráktelepet 3-5 azonos színű rákzseton alkothat. A rákokat a tábla széléről indított vízszintes vagy függőleges mozgatással lehet hozzákapcsolni az épülő telepekhez. A játékosok a társas folyamán három különböző színt választhatnak, a végén csak a választott színű telepekért kapnak pontot.  A választott színekhez háromféle szorzót rendelhetnek: egyszeres, kétszeres vagy háromszoros pontot kaphatnak értük. A játék utolsó körét leszámítva bármikor lefoglalhatnak egy-egy színt, de azt csak olyan szorzóra tehetik, ahová korábban más játékos még nem tett az adott színből. Ha két játékosnak is pontot érnek például a narancssárga telepek, nyilván hasonló céllal fejlesztik ezeket. De keresztbe is lehet tenni a többieknek: a táblán egyedül maradt rákok mínuszt, a kettes telepek pedig nulla pontot érnek, így érdemes még időben elzárni az ellenfél színeinek terjeszkedését.

A Rákfogó klasszikus szabályai nagyon egyszerűek, gyorsan átlátható a játékmenet. A szabályfüzetet sok segítő ábrával illusztrálták és egy bemutató videó is készült a társashoz. A magyar nyelvű füzetben azonban nem teljesen egyértelmű, hogy a táblán a rákzsetonok hogyan kapcsolódhatnak: „Az egymás mellé kerülő, azonos színű zsetonok csak akkor alkotnak ráktelepet, ha a rákok rajtuk nem ollójukkal, hanem oldalukkal kapcsolódnak össze.”  A fordítás kicsit félrevezető, mert ez alapján úgy tűnhet, számít, milyen irányba forgatva helyezzük el a rákzsetonokat a táblán, de erre sem a videó, sem az ábrák nem utalnak. Az angol nyelvű szabállyal összevetve a fenti mondat azonban mindössze annyit jelent, hogy a rákzsetonok csak akkor alkotnak telepet, ha az oldalukkal függőlegesen vagy vízszintesen, és nem diagonálisan érintkeznek.

A Rákfogót minél többen játsszák, annál összetettebb. Két játékos esetén viszonylag nyugodtabb, barátságosabb a játékmenet, mindkét játékos számára biztosan megszerezhető minden szorzó. Három vagy négy játékosnál azonban már kifejezetten kiélezett a színszorzók megszerzése, szükségszerűen kialakul olyan helyzet, hogy egy-két játékos végül nem szerez meg minden szorzót. A játék végén a pontszámítás bonyolultabb, ha két 7-8 éves gyerek játszik, lehet, segítségre lesz szükségük az összesítésben.

A játékmenet gyors, 20-30 perc alatt a végére lehet érni, így nem kell átszervezni a délutánt sem, ha a család együtt akar játszani. Az egyszerű lépésekből álló Rákfogó alapvetően egy egyszerűbb logikai, színpárosító játék, de három játékos fölött már több kihívást tartogat, átgondoltabb lépéseket igényel. A Rákfogó a nagyobb gyerekeknek vagy a felnőtteknek inkább a játék közepétől izgalmas, amikorra már nagyjából körvonalazódnak az egyéni érdekek, és elkezdődik a verseny. A pontot érő színek választása sem magától értetődő, ha például a játék közepén a zöld telepek csupán egyetlen játékosnak érnek pontot, annak nincs könnyű dolga a terjeszkedésben.

A Rákfogó táblája és elemei szépen kivitelezettek. A hajóparavánok készülhettek volna erősebb kartonból, könnyen sérülhetnek a folytonos hajtogatástól, pakolászástól.  A gyerekek nagy örömére sok apró tartozék kap nem feltétlenül szükséges, de saját külön funkciót. A játékos- és az értékjelölő elemek egészen miniatűrök, nem nehéz elveszteni őket, viszont van belőlük tartalék a dobozban – ahogyan a rákzsetonokból is színenként négy-négy extrát csomagoltak.

A játék szerzői: Adam Kałuża
Illusztrációk: Piotr Socha
Kiadó: Granna, 2011
7 éves kortól, 2-4 játékos részére
Ára kb. 4000 Ft

Kövess minket Facebookon is!