Mi a közös a Babarban, a Barbapapában vagy éppen a Ruminiben? Hát az, hogy mindegyik sikerszéria központi szereplője hímnemű!

Egy friss, áprilisi tanulmány szerint a gyerekkönyvek elfogultan bánnak a nemekkel. A 20. század legnépszerűbb mesekönyveiben ugyanis a főhősök – akár állatokról, akár emberekről van szó – jellemzően férfiak.

A kutatás vezetője Janice McCabe, a floridai állami egyetem szociológia professzora. A kutatócsoport 1900 és 2000 között megjelent gyerekkönyveket vizsgált, összesen 5618-at. A válogatás nem véletlenszerű volt: a Caldecott-díjat nyert (263 db), a Little Golden Books c. sorozathoz tartozó (1023 db) és a Children’s Catalogban feltüntetett (4485 db) gyerekkönyveket vizsgálták.

Az eredmény alapján a mesekönyvek 57%-ában férfi volt a főszereplő, és csak 31%-ában volt nő a központi karakter. A maradékot azok a (főleg állat)szereplők teszik ki, ahol nincs megjelölve, pontosan melyik nemhez tartoznak.

Az állatvilágról szóló, évente megjelenő újabb és újabb könyvek közel negyedében szintén férfiak a központi karakterek, és a hasonló tematikájú történetek csak 7,5%-ában találni meghatározó nőszereplőt. De még ennél is beszédesebb a tanulmány szerint az, hogy az amerikai gyerekkönyvek legtekintélyesebb díját, a Caldecott-medált például ez idáig csak egyszer kapta olyan gyerekkönyv, amelynek a főszereplője nőnemű volt. (Ez egyébként az 1941-ben megjelent Make Way for Ducklings c. mese anyakacsája).

A tanulmány megjegyzi, hogy az éves gyerekkönyv-megjelenések harmadában bár valóban nő az egyik központi hős (általában felnőttről vagy állatról van szó), de a történetek 100%-ában találni férfi karaktereket. Ezzel szemben a férfi főszereplő mellé már nem minden esetben kerülnek női karakterek.

A kutatócsoport az elmúlt évtizedek tapasztalata kapcsán írja, hogy a politikai kérdésekben érzékeny 1990-es években kiadott gyerekkönyvek ugyan a kiegyensúlyozás felé mozdították az emberi meseszereplők nemi arányát, de az állattörténetekben megmaradt az éles különbségtevés a férfi szereplők javára. A tanulmány szerzői szerint ez az egyenlőtlenség szándékos: ugyanis „az állatszereplők használatával tulajdonképpen megpróbálják kikerülni a nemi reprezentáció problémáját”.

Végkövetkeztetésük szerint: „Az olvasói értelmezések vizsgálatával együtt azt tapasztaltuk az állatkarakterek kiegyensúlyozatlan reprezentációja kapcsán, hogy bár nem veszünk erről tudomást, ezek a karakterek különösen erőteljes csatornái lehetnek a gender üzeneteknek.”

via nytimes.com