gyerekszemle

A rövidített kötelező olvasmányokhoz hasonlóan egymás után jelennek meg a zanzásított klasszikusok is. Most éppen a Népszabadság indított egy könyvsorozatot (Régi csibészek) melyben "a 18 időtlen klasszikus, a vonzó, zsebre vágható, papírkötésű formátum, a fantáziát megmozgató illusztrációk, a könnyű olvashatóság és a könyvek ára -790 Ft- az ifjúság tömegeinek teszi újra vonzóvá a regényolvasást."

A Régi csibészek - Klasszikusok könnyedén című sorozathoz készült egy promóvideó Soma Mamagésával. A pszichológusképzést is végzett Soma arról elmélkedik, miért szükségesek a kivonatolt klasszikusok a gyerekeknek. Az érvelésben arra hivatkozik, hogy "a komputer igen erősen kinyomta az olvasást és a könyveket a piacról", ezért úgy lehet bevonni a gyerekeket az olvasásba, ha a könyvek "ráhangolódnak a 21. századi gyermek ritmusára". Erre pedig egy szemléletes példát is hoz: Kiplinget azért nem olvassák a gyerekek, mert vastag és ráadásul apró betűkkel van írva, "nincs szerkesztve", és ezért, amint meglátják, elszörnyülködnek és kiesik a kezükből.

Egy nemrég kirobbant szigetországi vita különösen megmosolyogtató lehet nekünk, magyaroknak, akik alsó tagozattól az érettségiig kötelező olvasmányokon nőttünk fel. A vita, illetve az abban elhangzó érvek jól mutatják a magyar és a brit irodalomtanítás közötti eltéréseket: Nagy-Britanniában ugyanis 11 éves kor alatt nem létezik a kötelező olvasmányok listája, kánonja, és már annak bevezetését is diktatorikus lépésnek tartják egyesek.

Nem egy totalitárius országban élünk, nem a náci Németországban vagy a szovjet Oroszországban vagyunk, ahol az állam megmondhatja, melyik könyveket kellene olvasnunk - ezzel támadja az elismert gyerekkönyvszerző, Michael Rosen a brit kormány azon javaslatát, miszerint szükséges volna felállítani egy kánont a nemzeti tantervben.