Bátky András a Pipogya-könyvekben egy párhuzamos világ Budapestjéről mesélt, amelyben beszélő állatok és gyerekek fognak össze, hogy látványos akciók kíséretében megmentsék a várost. Legújabb kötete, a 2011 végén megjelent Morci mellőzi a kalandot: a lírai hangvételű könyv a szükségszerű változások megéléséről, egy édesanya hiányáról szól.

„A dolgok olyan könnyen változnak át másvalamivé” – mondja egy Morci nevű kisfiú az édesapjának. A kakaópor elolvad a tejben, a hóból víz lesz a kéz melegétől. A Morcinak nincs cselekménye, egy-egy életkép villan fel a kisfiú és az édesapja életéből: az első hó, a tavaszban repkedő pillangó, a nyári fagyizás, az őszben talált madártetem élményére felfűzött gondolatok kavarognak a két figura beszélgetésében. A könyv egy soha véget nem érő párbeszéd az évszakok változásával járó veszteségről és nyereségről, a környezet és az individuum szükségszerű, folytonos alakulásáról. A szöveg tele van sóvárgó nosztalgiával, melankóliával, amelyeket mindig ellensúlyoz az újdonság, a friss tapasztalat öröme. Az olvasó sokáig csak a mindent átható hiányt érzi, annak okát nem ismeri. A töredékes, meg-megszakadó szerkezet hűen adja vissza a nehéz beszélgetéseket kísérő elhallgatásokat, az érzések hullámzását. Később kiderül, ebben az érzelmi hullámvasútban egyetlen biztos, örök pont van: Morci édesanyjának emléke.

Bátky András mellőz mindenféle világképet, elméletet, ideológiát, kreált magyarázatot – pusztán a megélt érzéseket bontja ki. Szép, erőteljes képekkel, gondolatokkal építi fel a szöveget, amiktől viszont a Morci egy-egy ponton kifejezetten patetikussá, majdnem giccsessé válik. Például, amikor a kisfiú egy halott madarat talál a kertben: „Csőrét összecsukott szárnya alá fúrta, pici teste mozdulatlanul támaszkodott egy késői virágnak.” Persze, a téma elbírja a felfokozott érzelmességet, de a képek pont akkor volnának igazán ütősek, ha kevesebb dísz volna rajtuk.

A szöveg líraiságát, pompáját egyenlítik ki Takács Mari (Friss tinta!) formáiban és színeiben egyszerű illusztrációi. Az élénk, vidám színek ellensúlyozzák a szomorú vagy elmélázó arcokat, melyek közé retró hirdetéseket, békebeli pillanatokat idéző képek kerültek. Morci hatalmasra rajzolt feje az örökké kérdéseken gondolkozó kisfiúra irányítja a figyelmet, az apa testes alakja a biztonságot, a támaszt jelképezi.

Bátky András és Takács Mari könyvterve a 2010-es Aranyvackor pályázaton nyerte el a General Press kiadói különdíját. A kisfiú és az édesapa egymásban találják meg a vigaszt, de a nehezen megválaszolható kérdések újra és újra előjönnek, a gyászévben a szomorúság a legváratlanabb helyzetben tör rájuk. Az egyik jelenkori taburól, az elmúlásról és a halálról való ideális beszédmódot megtalálni lehetetlen feladat, Bátky András és Takács Mari szép, tisztán az érzelmekkel dolgozó könyve viszont mankót adhat hozzá.

Bátky András: Morci
Illusztrálta Takács Mari
General Press, Budapest, 2011, 36 oldal, 2500 Ft
6 éves kortól

Kövess minket Facebookon is!