Idén februárban  immár harmadik alkalommal rendezik meg a kétévente kiírt Aranyvackor-pályázat díjátadó ünnepségét. Az Aranyvackorra olyan pályamunkákat vártak, melyek szinte kész gyerekkötettervek: szöveget és illusztrációt egyaránt kellett tartalmazniuk. A felnőttek pályázata mellett elindították az iskolás csoportoknak szóló Kisvackort is, melyre alsósok papírszínházait, mesekönyveit várták. Az eredményhirdetésekre egy háromnapos eseményen, a Kortárs Gyerekirodalmi Napokon kerül sor a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A rendezvény részletes programjáról itt lehet tájékozódni. Minden program ingyenesen, de azoknak, akik az első két napon zajló szakmai konferenciákon szeretnének részt venni, előzetesen kell regisztrálniuk.

Az Aranyvackor szervezése és a Kortárs Gyerekirodalmi Napok lebonyolítása idén a Magyar Gyerekkönyvkiadók Egyesüléséhez (MGYKE) került. A 12 kiadót tömörítő MGYKE igazgatóját, Nánási Yvette-et belterjességről, ifjúsági irodalomról, hiányosságokról és a magyar gyerekirodalom nemzetközi mezőnyben elfoglalt helyéről kérdeztük.

A kétévente kiírt Aranyvackor-pályázatot eddig a Pozsonyi Pagony Kiadó koordinálta. Hogyan került át a Magyar Gyerekkönyvkiadók Egyesüléséhez az Aranyvackor szervezése?

A jelenleg tizenkét kiadót képviselő egyesülés tagja a Pagony is, mindannyian egyetértettünk abban, hogy az Aranyvackor lebonyolítása inkább közösségi feladat, mint egy kiadóé. Ezért vettük át a feladatot, és ez így talán jobban is működhet: egy kiadótól független szervezet bonyolítja le, ami jelentős könnyebbséget jelent a pályázat partnerkiadóinak, a pályázóknak is. De persze praktikus oldala is van a döntésnek: legutóbb, 2009-ben nagyjából 240 kötettervet kaptunk, idén 270-et. Egy kiadónak a működési feladatok ellátása mellett komoly szervezési nehézséget okoz ennyi munkát végigolvasni, elemezni, kiértékelni, az Egyesülésen belül ezt egyszerűbb kezelni.

Az MGYKE a Facebookon is szervezte az Aranyvackort. Miért tartjátok fontosnak a közösségi oldalakon való aktív jelenlétet?

Eddig ez volt az első és egyetlen közösségi megjelenésünk, de nagyon pozitív tapasztalatokkal gazdagodtunk. Az Aranyvackor pályázat történetében sokszor találkoztunk azzal a problémával, hogy egy illusztrátor és egy szövegíró egyedül jelentkezett, pedig a pályázat lényege éppen az, hogy olyan pályamunkákat várunk, melyekben az illusztráció és a szöveg együtt van jelen. Mivel az Egyesülés egyik alapvető célja, hogy könnyítse a kommunikációt a kiadók és a gyerekirodalmi szereplők között, ezért hoztunk létre a csoportot. Ennek köszönhetően sokan itt találtak szövegírót az illusztrációjukhoz, vagy képet a meséjükhöz, az előző évekhez képest tehát egyszerűbb és hatékonyabb volt így szerzőtársat találni a pályázóknak.

Péter Ildikó munkája

Az Aranyvackor eredményhirdetését mindig nagy várakozás előzi meg. Mivel magyarázod a pályázat népszerűségét a szakmán belül?

A pályázat egyre népszerűbb, és nem az első három helyért járó díj miatt: mindenki tisztában van azzal, hogy a valódi nyereség az, hogy a 60-70 legjobb pályaművet minimum 12 kiadó látja, újságokhoz jutnak el, már befutott szerzők, illusztrátorok hallanak róluk. Vagyis ez egy jó lehetőség arra, hogy a pályakezdők, szárnypróbálgatók építhessék kapcsolataikat a szakmával.

Milyen nehéz ma elsőkönyvesként kiadót találni?

Sok fiatal szerző, illusztrátor keresi meg az Egyesülést azzal, hogy nem tudják, kihez forduljanak, kitől kérjenek segítséget. Kívülről nagyon nehéz jó tanácsot adni, mert a műveket mi általában nem ismerjük. Ahhoz, hogy egy műből könyv születhessen, mind a mai napig nincs más mód, minthogy minél több kiadóhoz eljuttassák az anyagot. Az Egyesülés kiadói lelkiismeretesen megnézik a kapott kéziratokat, beérkezett illusztrációkat, és ha érdekli őket, onnantól kezdve biztosan elindulhat a közös munka. Sok olyan magyar kiadó van, ahol kifejezetten keresik az új szerzőket.

A problémáról egyébként az Aranyvackorhoz kapcsolódó Kortárs Gyerekirodalmi Napok két napos szakmai konferenciáján is lesz szó. Az első napon elsősorban a szerzőknek, illusztrátoroknak szóló előadásokat tartunk, ennek záró programján, a kiadói kerekasztal-beszélgetésen is ezt a kérdést szeretnénk feszegetni. Remélem, hasznos információkat kaphatnak így a pályakezdők arról, milyen metódusai vannak a gyerekkönyvkiadásnak, milyen lehetőségei vannak a fiataloknak.

Gyöngyösi Adrienn munkája

Mennyire értesz egyet azzal, hogy belterjes lenne a magyar gyerekirodalom, és hogy emiatt is nehéz pályakezdőként kiadót találni?

Ha van belterjesség, akkor az nem annak köszönhető, hogy nem akarnak friss szerzőket kiadni. Általában is, de most különösen, mindenki biztosra akar menni: ha van bevált szerzője, illusztrátora egy kiadónak, akkor őket próbálja megtartani. Egyik kiadó sincs olyan anyagi helyzetben, hogy bátran vállalja az új nevek, stílusok jelentette kockázatot, és ezt nem lehet a szemükre vetni. Az Egyesülés kiadói nevében mondhatom, látok törekvést arra, hogy találjanak új neveket, arcokat, látom, az Aranyvackor pályázatnál is mennyire várják a friss kéziratokat, hogy mazsolázhassanak belőlük. De az óvatosságot is megértem.

Az Aranyvackorral párhuzamosan először hirdettétek meg a Kisvackor-pályázatot is, melyre alsó tagozatosok csoportos munkáit vártátok. Sok munka érkezett?

Igen, elég sokat kaptunk, és biztosan érkeznek a január 31-ei határidő után is. A kis késéssel beérkező pályamunkákat is megvárjuk, a Kisvackornál nem vesszük olyan szigorúan a határidőt, mivel az évvége és a január elég nehéz időszak az iskolákban a félévkezdés, az átállás miatt.

A kiírás szerint könyvvel és papírszínházzal is lehetett jelentkezni a Kisvackorra. Ezek közül is lesz olyan, ami majd megjelenik? Honnan, milyen iskolákból érkeznek általában a pályázatok?

Egyelőre mind könyvtervek érkeztek. Könyvformában valószínűleg nem tudjuk megjelentetni ezeket. Egy portállal viszont folynak a tárgyalások, hogy a legjobb pályamunkákat a gyerekek bevonásával feldolgozzák.

Az iskolák tekintetében teljesen vegyes a megoszlás, nem lehet egyértelműen kijelenteni sem azt, hogy a nagyvárosokból, sem azt, hogy a vidéki iskolákból kapunk több pályamunkát. Még csak azt sem, hogy kifejezetten azok az általános iskolák jelentkeznének, ahol kiemelt szerepet kap a képzőművészeti oktatás.

Máray Mariann munkája

Az Egyesülés azzal a céllal alakult, hogy a nemzetközi vásárokon is megerősítse a magyar gyerekkönyvkiadás jelenlétét. Tavaly képviseltétek a bolognai könyvváráson, akkor azt mondtátok, 2011-ben szeretnétek látványosabban is megjelenni. Ez sikerülni fog?

Igen, sikerült elérnünk, hogy látványosabban és nagyobb standon jelenjünk meg. Az eddigi nagyon pici standhoz képest most háromszor akkora, azaz 48 m2-es nemzeti kiállítóhelyünk lesz, nemcsak az Egyesülés tagjai, hanem más magyar kiadók is jönnek velünk. Jelenleg úgy néz ki, hogy 15 gyerekkönyvkiadó képviselteti magát a standunkon Bolognában.

Egy fontos célkitűzésetek akkor már biztosan megvalósult. Milyen más területeken képviselitek még a magyar gyerekkönyvkiadást?

Nagyon sok irány van még, ami felé szeretnénk haladni. Az egyik, amit már a pályakezdő szerzőknél is említettem, a szakma szereplői közötti kommunikáció segítése. Igyekszünk minél több könyvtáros-, pedagógusfórumon megjelenni, eljuttatni a gyerekkönyves termést oda, ahol nem feltétlenül ismerik, nem jutnak hozzá. Mi magunk is próbálunk olyan eseményeket szervezni, ahová meghívhatjuk a szakmai közönséget, az egyik legnagyobb rendezvényünk a Kortárs Gyermekirodalmi Napok a Petőfi Irodalmi Múzeumban, de a tavaszi Könyvfesztivál gyerekprogramjának összeállításában is szeretnénk idén is szerepet vállalni.

Hogyan próbáljátok meg eljuttatni a kortárs gyerekirodalmat a pedagógusokhoz, könyvtárosokhoz?

Elkezdtük kidolgozni az egyelőre munkacímen futó Könyvtáralapító programunkat, mellyel azt szeretnénk elérni, hogy azokban az oktatási intézményekbe, ahol nincs könyvtár – vagyis elsősorban az óvodákba, szegényebb iskolákba –, szeretnénk könyvet vinni, szerzőket meghívni, programokat szervezni, hogy népszerűsítsük a gyerekirodalmunkat. A program keretén belül összeállítunk egy kínálatot a kiadóink terméséből, ezt a csomagot örökbe adnánk a rászoruló intézményeknek. Természetesen nem minden feltétel nélkül: a könyvtáralapításba bevonnánk a pedagógusokat, könyvtárosokat, szülőket is. Például, ha ötvenezer forintnyi könyvet ajándékozunk, cserébe azt kérjük, hogy a szülők is vigyenek be hasonló értékben könyveket, melyeket arra az egy tanévre szintén az így létrejövő könyvtár rendelkezésére bocsátanak. Ezzel segítenénk elindítani az óvoda, iskola könyvtárát. A pedagógusok feladata pedig az lenne, hogy használják a kapott könyveket: legalább egyet valamilyen formában (például rajzzal, színházi előadással, stb.) dolgozzanak fel a gyerekekkel. Egyelőre olyan 130 helyszínnel számolunk, ahol ezt a programot meg tudnánk valósítani, a tapasztalatok alapján pedig gondolkozunk majd azon, hogyan tudnánk bővíteni, hiszen a probléma– hogy nincs az adott intézményben nincs működő könyvtár, kölcsönözhető könyv – sajnos több százezer gyereket érint.

Nagy Diána munkája

Hogyan látod, mennyire ismerik általában a pedagógusok, könyvtárosok a kortárs magyar gyerekirodalmat?

Sajnos az Egyesülés tagjai is azt tapasztalják, hogy nemcsak a szülők, hanem a szakmai közönség körében sem ismert. Ha elmegyek egy intézménybe, ahol tartok egy előadást, és sorba húzom elő a könyveket, melyek ráadásul nem feltétlenül a legújabbak, a szakmai közönség nem ismeri a címeket, és van, hogy nem is hallott a szerzőkről. Sokszor abban is segíteni kell, hogy hogyan használhatják a gyerekkönyveket a munkájuk során. Ezért van az, hogy sok népszerűsítő, tájékoztató programot szervezünk. A Kortárs Gyerekirodalmi Napok összeállításánál pedig úgy alakítottuk ki a konferencia második napját, hogy kifejezetten pedagógusoknak, könyvtárosoknak szóljon. Nagyon sok olyan könyv van, melyek bár nem tankönyvek, de kifejezetten jól használhatóak egy konkrét pedagógiai cél eléréséhez, megvalósításához. Ezek nyilván csak akkor lehetnek hasznos segédanyagok, ha a pedagógus, könyvtáros tudja, hogyan lehet feldolgozni ezeket. Ebben szeretnénk segítséget adni.

Bolognában mit tapasztaltatok: a magyar gyerekkönyvkiadás hol helyezkedik el a nemzetközi mezőnyben?

Ami nagyon érdekes volt, hogy akkora nemzetközi érdeklődést a magyar könyvkiadás iránt, mint tavaly Bolognában, még nem tapasztaltam – ez pedig egyértelműen jelzi, hogy jók vagyunk. Ezt támasztja alá az is, hogy ténylegesen is kötettek üzletek, megállapodások a standunkon. Az alapján pedig, hogy mivel képviselték magukat a többi országok nemzeti standjai, azt kell mondanom, nagyon jól állunk: mind a felhasznált anyagok, mind az illusztrációk és a szövegek minőségében megálljuk a helyünket. Egy jelentős eltérés van csak: nálunk sokkal hangsúlyosabb, több a szöveg más országok gyerekkönyveihez képest.

Az eladási számok alapján a magyar szülők kevésbé szeretik azokat a gyerekkönyveket, melyekben alig olvasható szöveg. Mit gondolsz erről?

A magyar közönség ebből a szempontból valóban elég konzervatív. Tényleg az van, hogyha nincs elég szöveg egy könyvben, akkor a magyar szülő azt gondolja, ezért nem fog pénzt kiadni. Pedig ezek a könyvek is nagyon jól használhatók – igaz, teljesen másként, mint a mesekönyvek. A képeskönyvektől nem egy kész szöveget kapunk, ezért a szülőknek sokkal aktívabban, kreatívabban kell beszállniuk a mesélésbe, a gyerekekkel együtt kell továbbkerekíteniük a történetet. Közösen kell kitalálni, mi tulajdonképpen a történet. Személy szerint nagyon szeretem a sokszöveges könyveket, de a gyerekeimmel nagyon élvezzük azt is, amikor a képekről mesélünk. Ugyanakkor a nemzetközi minta ellenére sem szorítanám háttérbe a Magyarországon népszerű sokszöveges könyveket, mert úgy gondolom, ha a gyerekek egészen kiskoruktól hozzá vannak szoktatva a hosszú szövegek hallgatásához, az a későbbiekben segíthet abban, hogy könyvolvasóvá váljanak.

Pereházy Dóra munkája

Az Egyesülés igazgatójaként hogy látod, milyen hiányokat kellene ledolgoznia a magyar gyerekkönyvkiadásnak?

A gyerekkönyvkiadásunk legnagyobb problémája a reklámmarketing, a pr-lehetőségek hiánya. A szülők nem találnak kapaszkodókat, bárhol megjelenek, és kiderül rólam, hogy közöm van gyerekkönyvekhez, azonnal nekem szegezik a kérdést, hogy segítsek, adjak tanácsot, hogy milyen gyerekkönyvet vegyenek. Nagyon széles a kínálat, sokféle ízlést ki tud elégíteni, de nyilván nem egyenletes minőségben. Szerencsére egyre több portál indul, ahol lehet tájékozódni, de erősebb marketing nélkül csak lassan lesz változás.

A kiaknázatlan kommunikációs és marketinglehetőségek mellett van esetleg más területen is hiány, például a szerzők vagy műfajok tekintetében?

Az ifjúsági könyvek terén nagy hiány van. Bár csak kevés adat van a gyerekkönyvkiadásról, az értékesítésről, de ami van, az egyértelműen mutatja, hogy az ifjúsági könyvek mellőzve vannak. Kevés a címek száma, alacsony a példányszám, de a keresletük sem jelentős. A kínálati oldalon a hangsúly teljesen átkerült a 0-6 éves korosztályra. Ennek az oka az lehet, hogy a kisebb gyerekeknek a szülő veszi a könyvet, vagyis van egy vásárlóerővel bíró réteg, akit egyszerűbb megszólítani válsághelyzetben is, hiszen a szülők a gyerekeknek előbb vesznek könyvet, mint maguknak. Az ifjúsági könyvek közönsége viszont általában már magának vesz könyvet a zsebpénzéből, teljesen más csatornákon tájékozódik, mint a szülők, akik megszólítására már kiforrottabb megoldások is vannak. Mindezek ellenére azt gondolom, ha folytatódik az a tendencia, hogy ennyire sok gyerekkönyv jelenik meg a 0-6 éves korosztálynak, akkor ennek előbb-utóbb hatnia kell az ifjúsági könyvek piacára, ugyanis a kisgyerekkorban kialakított igény az olvasásra nem párologhat el egyik pillanatról a másikra.

Az Aranyvackorra sem érkeznek ifjúsági kötettervek?

Nem, pedig érkezhetnének. A kiadók pedig nemigen vágnak bele saját fejlesztésekbe, mert az nagyon költséges – sokkal inkább külföldön megvásárolt könyveket adnak ki magyarul. Az ifjúsági könyvek egy érzékeny pontja a gyerekkönyvkiadásnak: ahhoz, hogy egy saját fejlesztésű könyvvel jelentkezzen egy kiadó, sokkal nagyobb tőke szükséges, vagyis nem szívesen vágnak bele bizonytalan vállalkozásokba. Jelenleg pedig nem az ifjúsági könyv az, mely a legjobban eladható.

Az interjút díszítő képek forrása az Aranyvackor 2011 galériája.

 

Kövesd a Gyerekszemlét a Facebookon is!