Sokat hallunk arról, hogy egyre kevesebb gyerek születik Magyarországon és hogy az ebből fakadó demográfiai változások milyen problémákat idézhetnek elő. Az okok igen sokfélék, de többször elhangzik például, hogy a gazdasági környezet nehéz, és itthon még a közeljövő is kiszámíthatatlan. Érdekesen mond ellent az alacsony gyerekvállalási kedv ezen magyarázatnak az, hogy a dübörgő gazdaságú, stabil Németországban is folyamatosan esik a születési ráta – annak ellenére is, hogy Angela Merkel eurómilliárdokat költ arra, hogy növelje a gyerekvállalási hajlandóságot.
Kép: topnews.in
A német statisztikai hivatal augusztusban jelentette be, hogy Németországban a legalacsonyabb a gyerekek aránya egész Európában. Az elmúlt évtizedben 2,1 millióval csökkent a 18 éves kor alatti németek száma, vagyis a teljes lakosság körében 18,8%-ról 16,5%-ra esett az arányuk. A statisztikai hivatal elnöke szerint a tendencia folytatódni fog.
Egy ország gyerekek nélkül címmel jelent meg néhány hete a Spiegelben egy tartalmas riport arról, miért nem vállalnak gyereket a német családok – ebből szemezgettünk néhány szempontot. Ezek alapján úgy látszik, a jómódú Németországban ugyanazon okok miatt alacsony a gyerekvállalási kedv, mint Magyarországon.
Nincs hová tenni a gyereket
Németországban rendkívül szegényes a gyerekfelügyeleti rendszer: például komolyak a hiányosságok az egész napos óvodák terén, és eddig nem volt kiépített intézményrendszer a 3 év alatti gyerekeknek. Hogy ezt orvosolják, egy nemrég elfogadott törvény értelmében 2013. augusztus 1-jétől minden gyereknek joga lesz az intézményi gondoskodásra – ahhoz viszont, hogy ez működhessen, még 280 ezer férőhelyes bővítésre volna szükség. (Ezt a német szövetségi kormány is tudja, költ is rá, de néhány esetben még nem tisztázottak a finanszírozási kérdések.)
A családbarát munkahely csak üres szlogen
A Spiegel egy légitársaság tanácsadójának esetét idézi, akinek első terhességekor főnöke csak annyit mondott: mindig a legjobb megy el szülni. A második terhesség bejelentését pedig főnöke barátságtalanul úgy kommentálta: „jobb lett volna megállni egy gyereknél”. És ez a „barátságtalanság” tovább is terjedt a megjegyzések szintjénél. Míg a frissen munkába álló nőnek családbarát, rugalmas munkahelyet ígértek, addig ugyanennek a nőnek második terhessége után elmaradt a várt fizetésemelése és előléptetése. A tapasztalatok alapján hiába mondja magáról sok munkahely, hogy családbarát, a valóság nem ez: az anyát sokszor csak papíron minősítik át részmunkaidőssé, és továbbra is azt várják, hogy rugalmasan igazodjon a cég követelményeihez.
Befagyasztott, de mára elavult családmodell
A szülési szabadságon lévő anya miatt a családi kassza jócskán megcsappan. Vannak, akik eleve nem akarják vállalni az anyagi áldozatot. Mások pedig néhány hét után visszamennek a csecsemő mellől, mert a „német gyed” sem elég mindenre. Németországban az alanyi jogon járó támogatás, az ún. Elterngeld összegét a szülést megelőző 12 hónap jövedelméből számolják ki (a minimum összeg 300 euró, a maximum 1800 euró), és a legfeljebb heti 30 órában, részmunkaidőben foglalkoztatott szülő jogosult rá azzal a feltétellel, hogy a folyósítás alatt munkahelyi szabadságot vesz ki.
A szülői támogatás 14 hónapig járhat abban az esetben, ha ebben az időszakban mindkét szülő vesz ki szabadságot. (Ha csak egyikük, akkor 12 hónapig folyósítják.) Négyből csak egy apa él a lehetőséggel, és ők is általában az utolsó két hónapot vállalják be, tehát a csecsemővel egy éves koráig kizárásos alapon az anya marad otthon. A piacbarát szabaddemokrata párt főtitkára, Christian Lindner szerint ez a támogatás célját téveszti – a CDU azonban meg akarja tartani, sőt Merkel hamarosan szeretné bevezetni a gyerekgondozási támogatást is.
A kritikusok szerint a tervezett gyerekgondozási támogatás azonban arra ösztönözné az anyákat, hogy maradjanak otthon gyereket nevelni – ez pedig hiába volna egy szép hagyományt őrző rendszer, ma már teljesen elavultnak számítana. (Ehhez ajánljuk a Spiegel cikkét arról, hogy az Európához mérve ingatag szociális rendszerű Egyesült Államokban a születési ráta 2,07 – szemben a németországi 1,36-tal –, de az amerikai anyák körében az a természetes, ha korán visszamennek dolgozni.)
A német szociális rendszer a magyarhoz hasonlóan a hagyományos családképre épít: az apa dolgozik, az anya pedig otthon gyereket nevel és vezeti a háztartást. Ha az anya korán visszamegy dolgozni, megkapja az önző jelzőt, és egyáltalán nem biztos, hogy a munkahelye toleráns lesz vele. A társadalmi megítélés mellett pedig az állam is ezt modellt erősíti. Például: a feleség egészségbiztosítását a férj fizeti, cserében a férj adókedvezményt kap, ha a feleségének nincs állása. Ezzel pedig még kevésbé ösztönzik a kétkeresős családmodellt.
Kövess minket Facebookon is!
Utolsó kommentek