gyerekszemle

Vasárnap este átadták a Grammy-díjakat, amit a gyereklemez kategóriában egy bullying, azaz iskolai zaklatás, bántalmazás elleni szövegeket, dalokat tartalmazó album, az All About Bullies… Big And Small vihetett haza. A számos philadelphiai zenész közreműködésével készült, 37 trackes album nyár végén jelent meg. A készítők az eladásból beérkezett teljes bevételt egy, az iskolai erőszak ellen fellépő intézménynek, a Pacer Center's Kids Against Bullyingnek ajánlották fel. Az alapvetően vidám számok a barátok, a buszos kirándulás, a biciklizés mellett a multikulturalizmusról, a különbözőségről, a másságról, az internetes zaklatásról szólnak. Az album producere, Steve Pullara szerint az iskolában bárkit érhet atrocitás, de ezt meg lehet akadályozni, ha a problémáról beszélnek a gyerekekkel.

Az összes szám végighallgatható az album honlapján.

Véget ért a Grammy-gála, az év legjobb gyereklemeze pedig Pete Seegertől a Tomorrow's Children lett!

Pete Seeger: Tomorrow's Children

Az idén májusban 92. születésnapját ünneplő zenészt a 20. század egyik meghatározó alakjának tartják: részben neki is köszönhető, hogy a folk újra népszerű műfaj lett az 1960-as években. Számait sokan feldolgozták, máig tartó elismertségét példázza az is, hogy a Barack Obama beiktatását kísérő koncerten ő is fellépett Washingtonban. Pete Seeger rendszeresen feltűnik környezetvédelmi eseményeken, baloldali rendezvényeken, de dalszövegeiben is szívesen politizál. Dalai környezetvédelemről, antimilitarizmusról, toleranciáról, jogvédelemről szólnak.

Ma este tartják Los Angelesben az 53. Grammy-gálát, ahol többek között a legjobb gyermekeknek szóló zenei album díját is átadják. A kategóriában indulók közül ötből négy jelöltet már bemutattunk: a They Might Be Giants nevű együttes Here Comes Science c. albumát, Justin Roberts Jungle Gym c. lemezét, a Battersby Duo Sunny Days-ét és Pete Seegertől a Tomorrow's Childrent. Az ötödik jelölt Judy Pancoast Weird Things are Everywhere c. albuma.

A New Hampshire-i Manchesterben élő, 51 éves Judy Pancoast kezdetben még csak saját gyerekeinek énekelt otthon, mára viszont tízezreknek énekli és írja gyerekdalait, rajongói "mindenki kedvenc nagynénijeként" emlegetik. Bár annak idején kicsit ciki volt a bubblegum popért rajongani, a tinédzser Pancoast-ot mégis ez a műfaj hozta lázba. Befutott gyerekzenészként is hű maradt kedvenc stílusához: munkáját úgy határozza meg, hogy az "bubblegum pop édes gyerekeknek".

A bubblegum pop egyik ikonja: az Ohio Express Yummy, Yummy, Yummy c. száma

Pancoast tulajdonképpen ötödik, karácsonyi lemezével, a The House on Christmas Streettel futott be, melynek címadó számán kívül nem készült saját videója a gyerekzenésznek.

Pancoast az öt-tíz éveseknek szóló, Grammy-esélyes hatodik lemezében a zene, a földrajz és az irodalom keveredik. A Weird Things are Everywhere nyitó számában, a Reading Our Way Across the USA-ban példéul Pancoast a gyerekirodalom egy-egy meghatározó alkotását mutatja be Amerika különböző pontjairól (például Illinois-ból Supermant vagy az egyik legnépszerűbb amerikai mesekönyvet, a bostoni parkban játszódó Make Way for Ducklings-ot.)

Bár az album utolsó számában, a Where I Live-ben Pancoast azt énekli, nincs még egy olyan hely a világon, mint az otthon, a lemez mégis az utazásra, a más tájak megismerésére biztatja a gyerekeket. Erre pedig nemcsak a dalszövegek, hanem a cd megjelenése is ráerősít. A Weird Things are Everywhere belső borítóját egy USA-térképpel illusztrálták, melyre több furcsán-érdekes dolgot is felrajzoltak, melyekhez érdemes ellátogatni: például egy Cincinnatiben található 3400 kg-ot nyomó, szappanból készült malacot, vagy az oklahomai Nowatában épült 2,5 km hosszú bowling labdákkal díszített kerítést.

A hétvégén, február 13-án tartják Los Angelesben az 53. Grammy-gálát, ahol többek között a legjobb gyermekeknek szóló zenei album díját is átadják. Az ötből három jelöltet már bemutattunk: a They Might Be Giants nevű együttes Here Comes Science című albumát, Justin Roberts Jungle Gym c. lemezét és a Battersby Duo Sunny Days-ét.

A negyedik esélyes a folkzene egyik nagy öregjének, Pete Seegernek a Tomorrow's Children c. albuma. Pete Seeger a folkzene kedvelői előtt nem ismeretlen. Az idén májusban 92. születésnapját ünneplő zenészt a 20. század egyik meghatározó alakjának tartják: részben neki is köszönhető, hogy a folk újra népszerű műfaj lett az 1960-as években. Számait sokan feldolgozták, máig tartó elismertségét példázza az is, hogy a Barack Obama beiktatását kísérő koncerten ő is fellépett Washingtonban. Pete Seeger máshonnan is ismerős lehet: rendszeresen feltűnik környezetvédelmi eseményeken, demokrata és baloldali rendezvényeken, de dalszövegeiben is szívesen politizál. Számai környezetvédelemről, antimilitarizmusról, toleranciáról, jogvédelemről szólnak. (Érdekes adalék mindehhez, hogy az '56-os magyar forradalom hatására ábrándult ki a szovjet kommunizmus eszméjéből.)

Seeger gyerekeknek írt dalaiból sem mellőzi politikai nézeteit. 2010-es, Grammy-esélyes lemezén ismert vendégzenészek is közreműködtek, de Seeger a legtöbbször a gyerekekkel énekel együtt. Az albumon új Seeger-számok és a gyerekkórussal átkomponált régiek (pl. az egyik legismertebb dala, a Turn, Turn, Turn) kaptak helyet. Sőt a lemezen több olyan szám is van, melyeket gyerekek írtak - ezeknél Seeger zenekarvezetőként, mentorként segédkezett. Seeger a tanárszerepre rá is erősít azzal, hogy a cd első számában felkonferálja saját lemezét, ajánlójában pedig arról is elmélkedik, hogy több folkot kellene hallgatnia a gyerekeknek.

Pontosan két hét múlva, február 13-án tartják Los Angelesben az 53. Grammy-gálát, ahol többek között a legjobb gyermekeknek szóló zenei album díját is átadják. Korábban már írtunk két jelöltről, a They Might Be Giants nevű együttes Here Comes Science című albumáról és Justin Roberts Jungle Gym c. lemezéről. Most a Battersby Duo esélyes korongját, a Sunny Days-t mutatjuk be.

A kategória rangidős zenekarának alapító tagja a 61 éves Tim Battersby. Feleségével és zenésztársával, Laurával Florida nyugati partján élnek. Repertoárjuk a legkülönbözőbb stílusokból áll össze: a blues-tól a népzenéig keverik a műfajokat az elmúlt évtizedek jellegzetességeivel. Ez a "mindent mindennel"-stílus olykor paródiaként hat, de ez egyáltalán nem zavarja a Battersby Duót. Éppen ellenkezőleg, büszkék bolondos, zavaros zenéjükre, honlapjukon azt írják, a bolondság látszatával nyíltabban és barátságosabban lehet énekelni a világról a gyerekeknek.

Egy hónap múlva, február 13-án tartják Los Angelesben az 53. Grammy-gálát, ahol többek között a legjobb gyermekeknek szóló zenei album díját is átadják. Ahogy minden kategóriában, itt is öt jelölt verseng egymással - őket fogjuk egyenként bemutatni a következő hetekben. Legutóbb a They Might Be Giants nevű együttes Here Comes Science című albumáról írtunk, most Justin Robertset és Jungle Gym c. lemezét mutatjuk be.

Justin Roberts hatalmas rajongótáborral rendelkezik az Egyesült Államokban, és a kritikusok is imádják: az USA Today egyenesen a gyerekzene Paul McCartney-jaként emlegeti. A 2011-es Grammy-gálán a legjobb gyerekeknek készült album kategóriájában induló Jungle Gym Roberts hetedik lemeze. Az elsőt (Great Big Sun) 1997-ben adták ki, ezután kisebb szünet következett, a 2000-es években azonban egy-két évente követték egymást a Roberts-korongok. A Chicagóban élő zenész az ohioi College in Gambieren vallástudományt tanult, itt kezdődött énekesi pályája is: a főiskola férfi acapella társulatának tagja lett, és az egyik alapítója volt egy minneapolisi indie rock együttesnek, a Pimentos for Gus-nak, melynek három albuma jelent meg a ’90-es években. Az igazi sikert azonban a gyerekzene hozta meg Robertsnek, gyerek- és családi lemezeivel sorra nyeri a szakmai és közönségdíjakat.

Justin Roberts dalszövegei vidámak, egyediek, és kissé hóbortosak. A 8-10 éves gyerekeknek szóló zenék a leghétköznapibb témákat dolgozzák fel, a Jungle Gym albumon például találunk dalokat a hajvágásról vagy az idősebb gyerek számára furcsa kistestvérről, a bevásárlóközpontban az édesanyjától elkeveredett fiúról, de a tűzriadóról és az ejtőernyőzésről is. Justin Roberts dalai a gyerekek varázslatos képzeletéről, reményeiről és félelmeiről szólnak. Ahogyan a The New York Times méltatása is megjegyzi, Robertsnek figyelemreméltó különleges adottsága, hogy képes a gyerekek szemén keresztül látni a világot - 40 évesen és gyermektelenül.

A Jungle Gym albumról csak kevés szám hallgatható meg a Youtube-on, azonban a régiek közül többet is megtalálunk, ezekből válogattunk még néhányat.

A Yellow Bus c. lemezről (2001):

A Way out-ról (2004):

És végezetül Pop Fly címadó dala (2008):