A hétvégén, február 13-án tartják Los Angelesben az 53. Grammy-gálát, ahol többek között a legjobb gyermekeknek szóló zenei album díját is átadják. Az ötből három jelöltet már bemutattunk: a They Might Be Giants nevű együttes Here Comes Science című albumát, Justin Roberts Jungle Gym c. lemezét és a Battersby Duo Sunny Days-ét.

A negyedik esélyes a folkzene egyik nagy öregjének, Pete Seegernek a Tomorrow's Children c. albuma. Pete Seeger a folkzene kedvelői előtt nem ismeretlen. Az idén májusban 92. születésnapját ünneplő zenészt a 20. század egyik meghatározó alakjának tartják: részben neki is köszönhető, hogy a folk újra népszerű műfaj lett az 1960-as években. Számait sokan feldolgozták, máig tartó elismertségét példázza az is, hogy a Barack Obama beiktatását kísérő koncerten ő is fellépett Washingtonban. Pete Seeger máshonnan is ismerős lehet: rendszeresen feltűnik környezetvédelmi eseményeken, demokrata és baloldali rendezvényeken, de dalszövegeiben is szívesen politizál. Számai környezetvédelemről, antimilitarizmusról, toleranciáról, jogvédelemről szólnak. (Érdekes adalék mindehhez, hogy az  '56-os magyar forradalom hatására ábrándult ki a szovjet kommunizmus eszméjéből.)

Seeger gyerekeknek írt dalaiból sem mellőzi politikai nézeteit. 2010-es, Grammy-esélyes lemezén ismert vendégzenészek is közreműködtek, de Seeger a legtöbbször a gyerekekkel énekel együtt. Az albumon új Seeger-számok és a gyerekkórussal átkomponált régiek (pl. az egyik legismertebb dala, a Turn, Turn, Turn) kaptak helyet. Sőt a lemezen több olyan szám is van, melyeket gyerekek írtak – ezeknél Seeger zenekarvezetőként, mentorként segédkezett. Seeger a tanárszerepre rá is erősít azzal, hogy a cd első számában felkonferálja saját lemezét, ajánlójában pedig arról is elmélkedik, hogy több folkot kellene hallgatnia a gyerekeknek.

A folkzenész méltatói általában a dalok reményteljességét emelik ki, és azt, hogy felnőtteket is elgondolkodtató kérdéseket tesz fel. Meg kell azonban jegyezni, hogy bár a dallamok fülbemászóak, élvezetesek, a Tomorrow’s Children nagyon erős ideológiai üzeneteket küld a gyerekeknek. Az első zeneszám a We Sing Out például felhívja a zenehallgató figyelmét az ember és a környezet nem éppen harmonikus viszonyára, a gyerekkórus pedig energikusan énekli: „we sing out for justice and equality” (’az igazságosságét és az egyenlőségért kiáltunk’). Az ideologikus, sőt politizáló szövegre remek példa a Solartopia c. szám is: „Now we're fighting wars over oil and gas/ No matter who wins it will not last/ The Earth is scarred, the planet is warming/ Don't you think that all of it's a great big warning?” (’Most olaj- és gázháborúkat vívunk/ Mindegy, ki győz, úgysem tart sokáig/ a Föld rémült, a bolygó melegszik/ Nem gondolod, hogy mindez elég figyelmeztetés?’)

Kétségtelen, hogy Pete Seeger zeneileg egy remek, a gyerekeknek is népszerűsítő populáris folk cd-t rakott össze, és a szöveg tartalmától függetlenül a Solartopia refrénje például egy ideig biztosan nem megy ki a fejünkből. Azok a szülők pedig, akik szívesen bombázzák ilyen egyértelmű politikai üzenetekkel és a globális felmelegedés rémével a gyerekeiket, még hasznosnak is találhatják a kissé erőszakos zöld fejtágítást. Ennek ellenére vitathatatlan, hogy mégiscsak egy propagandaalbumról, propapaganda-gyerekzenéről van szó.

A 91 éves zenész számos rangos díjat, elismerést bezsebelt már, és Pete Seegernek még csak nem is ez volna az első Grammy-díja: 1993-ban életműdíjjal jutalmazták, 1996-s Pete c. lemezével és 2008-as At 89 c. albumával pedig elvitte a legjobb tradicionális zenei korongoknak járó elismerést is. Kérdés, hogyan értékeli a zsűri a mostani gyereklemez nyílt politizálását, hogy a zenei, illetve a pedagógiai szempontok mellett ez mennyit számít.

Fotó: Eric M. Townsend