Egy hónap múlva, február 13-án tartják Los Angelesben az 53. Grammy-gálát, ahol többek között a legjobb gyermekeknek szóló zenei album díját is átadják. Ahogy minden kategóriában, itt is öt jelölt verseng egymással - őket fogjuk egyenként bemutatni a következő hetekben. Legutóbb a They Might Be Giants nevű együttes Here Comes Science című albumáról írtunk, most Justin Robertset és Jungle Gym c. lemezét mutatjuk be.
Justin Roberts hatalmas rajongótáborral rendelkezik az Egyesült Államokban, és a kritikusok is imádják: az USA Today egyenesen a gyerekzene Paul McCartney-jaként emlegeti. A 2011-es Grammy-gálán a legjobb gyerekeknek készült album kategóriájában induló Jungle Gym Roberts hetedik lemeze. Az elsőt (Great Big Sun) 1997-ben adták ki, ezután kisebb szünet következett, a 2000-es években azonban egy-két évente követték egymást a Roberts-korongok. A Chicagóban élő zenész az ohioi College in Gambieren vallástudományt tanult, itt kezdődött énekesi pályája is: a főiskola férfi acapella társulatának tagja lett, és az egyik alapítója volt egy minneapolisi indie rock együttesnek, a Pimentos for Gus-nak, melynek három albuma jelent meg a ’90-es években. Az igazi sikert azonban a gyerekzene hozta meg Robertsnek, gyerek- és családi lemezeivel sorra nyeri a szakmai és közönségdíjakat.
Justin Roberts dalszövegei vidámak, egyediek, és kissé hóbortosak. A 8-10 éves gyerekeknek szóló zenék a leghétköznapibb témákat dolgozzák fel, a Jungle Gym albumon például találunk dalokat a hajvágásról vagy az idősebb gyerek számára furcsa kistestvérről, a bevásárlóközpontban az édesanyjától elkeveredett fiúról, de a tűzriadóról és az ejtőernyőzésről is. Justin Roberts dalai a gyerekek varázslatos képzeletéről, reményeiről és félelmeiről szólnak. Ahogyan a The New York Times méltatása is megjegyzi, Robertsnek figyelemreméltó különleges adottsága, hogy képes a gyerekek szemén keresztül látni a világot - 40 évesen és gyermektelenül.
A Jungle Gym albumról csak kevés szám hallgatható meg a Youtube-on, azonban a régiek közül többet is megtalálunk, ezekből válogattunk még néhányat.
A Yellow Bus c. lemezről (2001):
A Way out-ról (2004):
És végezetül Pop Fly címadó dala (2008):
Utolsó kommentek