gyerekszemle

Az első diafilmek propaganda- és oktatócéllal készültek a második világháború után, és csak évekkel később jelentek meg a mesetekercsek. A régióban a diafilmek népszerűsége a '80-as években kezdett megtörni. Az 1954-ben alapított Magyar Diafilmgyártó Vállalat a '90-es évek végéig bírta. Ekkor magánkézbe került, és azóta jogutódja, a Diafilmgyártó Kft. készíti és forgalmazza a "szocializmus házimoziját". A 2000-es években a kereslet ismét fellendült a mesetekercsek iránt, és bár a Diafilmgyártó kínálatában még mindig sok a klasszikus, múltidéző diafilm, új sikermeséket is feldolgoztak (például Bartos Erika Bogyó és Babócá-ját és Berg Judit Maszat-ját).

A néhány újdonság ellenére azonban a Diafilmgyártó Kft. láthatóan ragaszkodik a nosztalgikus tekercsekhez: bár néhányat újrarajzoltattak, többségében a szocializmus évtizedeinek illusztrációi köszönnek vissza a diákról. Az abszolút retró diafilm így akár egy kis művészettörténeti kalauz is lehet a gyerekek számára.

Most szeptemberben a Diafilmgyártó Kft. egy mesekönyvsorozatot is útjára indított, melyben régi mesetekercsek jelennek meg nyomtatásban.

Finy Petra legújabb könyvében, A csodálatos szemüvegben, ha valaki felteszi a címben szereplő varázserejű tárgyat - legyen akár egy kisfiú, akár egy idős nagynéni - az a megszokott környezet helyett egy mesés lényekkel benépesített világban találja magát. A kócos hajból madárfészek, a Duna fekete uszályaiból óriási fókák lesznek. A legtöbbször statikus épületekből, tárgyakból olyan lények születnek, melyekre talán a legszínesebb gyermeki képzelet sem gondolna. Finy Petra kreatív ötletei mégis valahol maguktól értetődőnek tűnnek - hiszen, ha belegondolunk, a budapesti Erzsébet híd tényleg olyan, mint egy hatalmas dinoszaurusz csontváza... Legalábbis hamar rá tudunk állni a csodálatos átváltozások logikájára.

A világban mindennek van egy alacsony, kövérkés és egy magas, vékony párja - véli Andrew Kolb kanadai illusztrátor. Kolb ennek az alapigazságnak egy folyamatosan bővülő fajátéksorozatot is szentel. A Two of a Kind kollekció Watson és Holmes, Béni és Irma vagy éppen Gimli és Legolas párosát elnézve pedig Kolbnak kétségkívül igaza van.

Béni és Irma A Flintstone családból

Lenka éppen teliholdkor született, és éppen olyan kerekded is, mint amilyen a hold volt akkor. Ám kövérsége miatt nincsenek barátai. Lenkát kiközösítik a gyerekek: nem ugróiskoláznak, nem fociznak, nem hullahopoznak vele, mert úgy gondolják, hogy az alakja miatt úgysem volna képes lépést tartani a többiekkel. Az sem segít sokat, hogy Lenka visszúhózódó, magának való kislány - az elutasítások miatt csak még félénkebb, még sebzettebb lesz. Játszótársak híjján a magányos rajzolásban teljesedik ki - akkor is éppen egyedül rajzolgat, amikor egy kisfiú, Palkó rátalál, és végül összebarátkoznak.

Craig Frazier 1989-ben tervezte meg a The Alphabet Critter Playbook c. könyvét, melyre akkor az Adobe is felfigyelt, és felkérte az illusztrátort, hogy készítsen el egy állatos betűkészletet.

Sok gyerekkönyvszerző vallotta már be, hogy a sikeres történetötleteit tulajdonképpen a gyerekeinek köszönheti - a nemrég elhunyt Czigány Zoltán Csoda és Kószá-ja is a közös esti mesékből lett IBBY-díjas kortárs klasszikussá. Menyhért Anna pedig nemcsak bevallja, mennyi mindent köszönhet kisfiának, hanem egyenesen arról ír mesét, hogy Tomi fantáziájának köszönhetően hogyan növekszik, fejlődik tovább a felnőtt által kitalált alaptörténet.

Ezen a héten egy különleges, Magyarországon egyelőre még meglehetősen szokatlannak mondható gyerekkönyvet mutatunk be. Bár a Vivandra Kiadó Hervé Tullet Pötty könyvének magyar sikerével bebizonyította, hogy a minimalista gyerekkönyvekre itthon is van kereslet, néhány vállalkozást leszámítva csak ritkán találkozni ilyen típusú kötetekkel a boltokban - különösen magyar illusztrátortól.

Christoph Niemann illusztrátor 1970-ben született Németországban, ott végezte tanulmányait, majd 1997-ben New Yorkba költözött. Munkái a The New Yorker, az Atlantic Monthly, a The New York Times Magazine és az American Illustration borítóin is megjelentek. 2008-ban Berlinbe költözött családjával, azóta írja és illusztrálja a New York Times blogját, az Abstract City-t. (2011-től a blog a The New York Times Magazine-ba olvadt, így a neve is Abstract Sunday-ra változott.)

Niemann-nak gyerekkönyvei is vannak, most áprilisban jelent meg a That's How!, melyben a járművek működését egy kisfiú fantáziája szerint rajzolja meg. A könyv a közönség és a kritikusok tetszését is elnyerte, a megoldások nagyon ötletesek és humorosak.

Nektek hogy tetszik?

Új kiadót köszönthetünk a gyerekkönyvek piacán: az év elején indult balatonfűzfői Lajka Books az Erik és Csipesz nyomoz c. mesekönyvvel mutatkozik be. Az író-illusztrátor Kövecses Panni első mesekönyvében az 1960-as évek illusztrációs hagyományát és több másik évtized hangulatát is megidézi.

Az Erik és Csipesz abszolút a retróhangulatra épít: a felhasznált színek, az illusztrációk stílusa, az ábrázolt karakterek, a kötet felépítése és maga a történet is valahová a múltba viszi vissza az olvasóit. Az persze kérdés, hogy mégis ki ennek a könyvnek a célközönsége: a történet alapján persze egyértelmű, hogy a gyerekek, azonban ezt a retróhangulatot inkább a szüleik és nagyszüleik élvezhetik igazán, és az Erik és Csipesz humora is elsősorban nekik szól.

Bob Staake neves amerikai illusztrátornak, dizájnernek és gyerkkönyvszerzőnek van egy furcsa hóbortja: kizárólag az Adobe Photoshop ősrégi, 1994-ben megjelent 3.0-ás verziójával dolgozik. És hogy milyen a végeredmény? Íme legfrissebb könyve, a 2011-es Look! A Book!: