gyerekszemle

A Piroska és a farkas valószínűleg egyike azoknak a meséknek, melyeket már kívülről tud minden gyerek. Az Y Recuerda (nagyjából: És emlékezz) c. kis könyvecske Juanjo Oller spanyol illusztrátor munkája, melyben a Grimm-klasszikus ihlette történet egyetlen szó nélkül, mindössze három szín felhasználásával elevenedik meg. A letisztult, szellős képek és a kevés szín együtt különleges (már-már hátborzongató) hangulatot keltenek.

Korábban már írtunk arról, hogy az amerikaiak fontosnak tartják, hogy érthetően beszéljenek a terrorizmus elleni harcról a gyerekeiknek is. Most pedig Nagy-Britanniában láthatunk ehhez hasonló kezdeményezést: a június 6-án megjelenő Little Manfred cimű mesekönyv a második világháborút és annak utóhatását mutatja be egy brit földre kerülő német hadifogoly (Walter) és egy tíz éves angol kislány (Grace) barátságán keresztül.

Május 12-14 között rendezik meg a VII. Gyermekirodalmi Fesztivál és Vásárt a Millenárison. Az idei fesztivál védnöke Richly Zsolt grafikusművész. A sok gyerekfoglalkoztató program mellett lesz régi mesekönyvek vására is. És megéri a gyerekeknek rajzot vinniük magukkal.

Ma nyílt meg a magyar gyerekkönyvek számára legfontosabb nemzetközi fórumnak számító rendezvény, a 2011-es Bolognai Nemzetközi Gyermekkönyv- és Illusztrációs vásár, melynek idei díszvendége Litvánia.

A Magyar Gyerekkönyvkiadók Egyesülése (MGYKE) szervezésében, a MASZRE támogatásával idén igazán méltó keretek között mutathatjuk be a nemzetközi szakmának a hazai gyerekkönyv-termést. Ebben az évben először jelentkezik együtt 14 magyar gyerekkönyvkiadó, az MGYKE 12 tagján kívül (Aula.info, Cerkabella, Ceruza, Csimota, General Press, Holnap, Koinónia, Kráter, Naphegy, Pagony, Scolar, Vivandra) a közös standon képviselteti magát a Móra és a Pro Junior kiadó is. Ilyen hangsúlyos könyves megjelenésre eddig még nem volt példa, ez már a hazai gyerekkönyvek igazi nemzetközi seregszemléje, melyhez ezúttal a kiadók igényeire szabott, profiljuk és a hatalmas könyvtermés bemutatására alkalmas, Takács Mari elképzelései alapján megvalósuló, szép nemzeti stand ad méltó keretet. A standon a könyvek mellett illusztrátoraink és illusztrációik is kiemelt szerephez jutnak, hiszen az alkotások képezik a magyar stand dekorációját, 12 méter széles falat borítanak be a szebbnél szebb képek. A magyar gyerekkönyveket megtalálják Bolognában a 29. csarnok B11-es standján - írta sajtóközleményében a MGYKE.

Lassan ugyan, de itthon is egyre elterjedtebbek lesznek a picture bookok. Ezek lényege, hogy az illusztrációé a domináns szerep, és szöveg sokszor egyáltalán nem is kíséri a képeket. Magyarországon a szülők és a pedagógusok még bizalmatlanok a szinte csak illusztrációból álló könyvekkel: a beszélgetésekből, személyes tapasztalatokból úgy tűnik, a magyar piac egyelőre nem igazán tud mit kezdeni a picture bookkal. A Magyarországon megszokott klasszikus, passzív esti meséhez, vagyis amikor a szülők olvasnak fel egy történetet a gyereknek, valóban kevésbé használhatóak az ilyen típusú gyerekkönyvek. A picture book azonban nem is ezt a célt szolgálja, hanem az interaktív, kreatív együttmesélés eszköze kíván lenni. A felolvasás során a gyerekek képi képzelőereje dolgozik, a picture book pedig a szóbeli kreativitást fejleszti az illusztrációk alapján kitalált mesével. Vitathatatlan, hogy egyik terület sem fontosabb a másiknál, mindkettővel érdemes tudatosan is foglalkozni.

Részlet Renata Liwska Red Wagon c. könyvéből

Az információ jelentős részét képekben kapjuk, ezért a passzív befogadást ellensúlyozandó talán még fontosabb megtanítani a gyerekeket arra, hogy maguktól is szavakba tudják önteni azt, hogy mit látnak a képeken, milyen érzelmeket váltanak ki belőlük ezek a képek, és hogyan élik meg a hatásukat.

A világ legmagasabb áron elkelt gyerekkönyv-illusztrációja Beatrix Potter The Departure c. képe. 2008 júliusában 289 ezer fontért (közel 94 millió forintért) értékesítették a londoni Sotheby's aukciós házban. A vízfestmény a hat illusztrációból álló Christmas Eve at Rabbit sorozat egyik darabja, melyen a nyulak búcsúzkodnak a karácsonyi parti végén. Bár ezt a képet tartják az egyik legjobb Potter-képnek, az illusztráció becsült értéke így is csak 50-60 ezer font (16-19 millió forint).

Az aukción kiáltott Potter-tételek az írónő bátyja, Bertram Potter gyűjteményéből (20 illusztráció, könyvek, kiadatlan karácsonyi képeslapok, levelek) érkeztek. Az egészet értékesítették, összesen több, mint 748 ezer fontért (kb. 243 millió forintért). A The Departure után a második legmagasabb áron, 33 450 fontért (közel 11 millió forintért) a The Tale of Peter Rabbit egyik vízfestménye talált gazdára.

1828. februán 8-án született Jules Verne, az egyik legünnepeltebb ifjúsági szerző. Munkái máig meghatározzák a tudományos-fantasztikus irodalmat. A Verne-könyvek jelentős része olvasható elektronikusan a MEK-en. Regényeihez nem kisebb művészek, mint például Édouard Riou és Alphonse Marie de Neuville francia könyvillusztrátorok készítettek fametszeteket, melyeket még a mai kiadásokban is felhasználnak a szerkesztők. Verne fantasztikus világa hálás téma, ma is megihleti a videójáték- és filmipart, és még most is hosszan lehet elidőzni a korabeli illusztrációk egzotikus szörnyei, növényei, tájai és gépei felett.

A Verne-illusztrációkból gazdag ízelítőt ad ez a honlap, ahol a könyvmegjelenések időrendjében követik egymást a galériák.

Az Utazás a Hold körül (Autour de la Lune) űrhajója:

A Némo kapitányhoz (Vingt mille lieues sous les mers) készített híres illusztrációik:

Idén februárban immár harmadik alkalommal rendezik meg a kétévente kiírt Aranyvackor-pályázat díjátadó ünnepségét. Az Aranyvackorra olyan pályamunkákat vártak, melyek szinte kész gyerekkötettervek: szöveget és illusztrációt egyaránt kellett tartalmazniuk. A felnőttek pályázata mellett elindították az iskolás csoportoknak szóló Kisvackort is, melyre alsósok papírszínházait, mesekönyveit várták. Az eredményhirdetésekre egy háromnapos eseményen, a Kortárs Gyerekirodalmi Napokon kerül sor a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A rendezvény részletes programjáról itt lehet tájékozódni. Minden program ingyenesen, de azoknak, akik az első két napon zajló szakmai konferenciákon szeretnének részt venni, előzetesen kell regisztrálniuk.

Az Aranyvackor szervezése és a Kortárs Gyerekirodalmi Napok lebonyolítása idén a Magyar Gyerekkönyvkiadók Egyesüléséhez (MGYKE) került. A 12 kiadót tömörítő MGYKE igazgatóját, Nánási Yvette-et belterjességről, ifjúsági irodalomról, hiányosságokról és a magyar gyerekirodalom nemzetközi mezőnyben elfoglalt helyéről kérdeztük.

A kétévente kiírt Aranyvackor-pályázatot eddig a Pozsonyi Pagony Kiadó koordinálta. Hogyan került át a Magyar Gyerekkönyvkiadók Egyesüléséhez az Aranyvackor szervezése?

A jelenleg tizenkét kiadót képviselő egyesülés tagja a Pagony is, mindannyian egyetértettünk abban, hogy az Aranyvackor lebonyolítása inkább közösségi feladat, mint egy kiadóé. Ezért vettük át a feladatot, és ez így talán jobban is működhet: egy kiadótól független szervezet bonyolítja le, ami jelentős könnyebbséget jelent a pályázat partnerkiadóinak, a pályázóknak is. De persze praktikus oldala is van a döntésnek: legutóbb, 2009-ben nagyjából 240 kötettervet kaptunk, idén 270-et. Egy kiadónak a működési feladatok ellátása mellett komoly szervezési nehézséget okoz ennyi munkát végigolvasni, elemezni, kiértékelni, az Egyesülésen belül ezt egyszerűbb kezelni.

Odaítélték a Caldecott-medált: az Amerikai Könyvtárak Szövetségéhez tartozó ALSC (Association for Library Service to Children) 1937-ben alapította a díjat, mely azóta az amerikai gyerekkönyvkiadás egyik legrangosabb elismerésének számít. Az ALSC 15 tagú bizottsága minden évben megválasztja az év képeskönyvét. Idén Erin E. Stead illusztrátor és Philip C. Stead szerző A Sick Day for Amos McGee című könyvét ítélték a legjobbnak.

A 19. századi angol illusztrátorról, Randolph Caldecottról elnevezett díjra olyan könyvek jelölhetőek, melyek megfelelnek a magas szakmai elvárásoknak, az elmúlt évben adtak ki az Egyesült Államokban angol nyelven, és az illusztrációik eredeti munkák. Az alkotóknak pedig amerikai állampolgárnak vagy rezidensnek kell lenniük.

Képek forrása: http://philipstead.blogspot.com/, http://www.nytimes.com/

A Csodaceruza Kiadó három új induló sorozatát mutatta be a bronzhétvégén. Két illusztrátornak, Paulovkin Boglárkának és Rofusz Kingának is indult egy-egy mesesorozata, a szerzőkkel Tamás Zsuzsa kritikus, író beszélgetett. Menyhért Anna irodalomtörténész sorozatának első két kötetét (A kis ló Tündérországban és A kis ló és a tigrisek címűt) Kulcsár Szabó Ernő akadémikus, egyetemi tanár méltatta.

Ritka esemény, amikor egy gyerekkönyv bemutatóján rangos irodalomtudósok és gyerekkönyvszerzők, -kritikusok vitatják meg, miért fontos a gyerekirodalom, milyen a mai helyzete Magyarországon, és miért csak esetlegesen foglalkozik vele az irodalomtudomány. Többek között ezeket a kérdéseket is érintette az Írók Boltjában megrendezett szombati beszélgetés, az itt elhangzottakból közlünk néhány érdekes és fontos gondolatot.

Mi a legfájóbb hiány a gyerekirodalmi élet szervezője szerint?

Sándor Csilla, a Csodaceruza főszerkesztője szerint nagy lemaradást kell behozni, már ami a magyar gyerekirodalom intézményesítését, elfogadtatását illeti. Hiszen gyerekirodalmunk ma már színes és gazdag választékot kínál a különböző műfajokból, könyvtípusokból. A magas minőség is biztosítva van: egyre erősödik a gyerekkönyvkritika, a szerzők és a kiadók több rangos díjra is pályázhatnak, a „felnőttirodalom” jeles képviselői is egyre-másra jelentkeznek színvonalas gyerekkötetekkel. Ugyanakkor nincs a sokféleséget egybefogó és szervező gyerekirodalmi intézményünk, gyűjteményünk, múzeumunk, bibliográfiánk – hiányoznak tehát az intézményesítés feltételei. Ugyanígy hiányzik, hogy az akadémiai irodalomtudomány, az irodalomtörténet is foglalkozzon a gyerekirodalommal és azt „méltó” témának tekintse.

Miért nehéz kutatni a gyerekirodalmat az irodalomtudományok doktora szerint?

Kulcsár Szabó Ernő a hiányok kapcsán megemlítette, hogy sajnos nemcsak a gyerekirodalom helyzete méltatlan: az irodalomtudománynak a kisebbségi irodalmak terén is van pótolni valója. Az akadémikus szerint a gyerekirodalom tudományos kutatását nehezíti, hogy a felnőttek nem tehetnek biztos kijelentéseket arról, hogy mit gondolnak, mit szeretnek a gyerekek. Vagyis pont arról nehéz beszélni, hogy milyen a jó, az értékes gyerekirodalom. Feltételezéseink vannak csak, és amikor felnőttként beszélünk egy-egy gyerekkönyvről, nem tehetünk mást, mint a mi szempontjaik, elvárásaink alapján fogalmazunk meg róla gondolatokat – melyek ráadásul teljesen eltérhetnek attól, amit egy gyerek vél az adott könyvről. Az irodalomtudós hozzátette, az egyetlen, amiben biztosak lehetünk, hogy a gyerekek beleszületnek a nyelvbe, nyelvi kultúrájuk alakításában pedig meghatározó személyi és tárgyi környezetük. Ezért a felnőttnek felelőssége van abban, milyen könyvet választ, milyen ingereknek teszi ki a gyereket. A gyerekirodalom legfontosabb feladata tehát a nyelvi kultúra alakítása, és az, hogy olvasókat neveljen. Ehhez pedig az kell, hogy a gyerekkönyvek, azok szövege, illusztrációja illeszkedjen a kor elvárásaihoz: ne legyenek dogmatikusak, ne legyenek szigorúak, releváns kérdéseket tegyenek fel.

Merre tart a szöveg és az illusztráció a kritikus szerint?

Tamás Zsuzsa is részben emiatt fejezte ki örömét, hogy a gyerekirodalom egyre távolabb kerül a pedagógia kiszolgálásától: ma már fontosabb, hogy szórakoztasson, vizuálisan gyönyörködtessen, a gyerekek igényeihez igazodjon, mint az, hogy tudatosan és nyíltan neveljen, szájbarágósan szabályokat fogalmazzon meg. A kritikus szerint a gyerekkönyv-illusztrációk tekintetében is hatalmas az előrelépés: a szépen kivitelezett, művészi illusztrációk rámutatnak arra, milyen fontossá vált mára a képi megjelenés és a tipográfia. Az illusztrációk ráadásul lehetőséget adnak a vizuális nevelésre, a képzőművészet megszerettetése.

Mit tart fontosnak a gyerekkönyvszerző?

Menyhért Anna édesanyaként, szerzőként, kritikusként is azt tartja fontosnak, hogy a meséken keresztül a valóság és a képzelet szférái elkülönüljenek, hogy a gyerekek akkor is tudjanak különbséget tenni a kettő között, ha az ő világukban ez a kettő nagyon gyakran össze is olvad, egybe is mosódik. Könyvében, a kis ló történeteiben is fontos szerep jut ennek: a mesélés, a mesealakítás folyamata kiemelt szerepet kap, így érzékeltetve azt, hogy a mesében minden olyan megtörténhet, ami a mi világunkban elképzelhetetlen vagy értelmetlen lenne.