gyerekszemle

Mi jut eszünkbe Tandoriról? Egy termékeny költő és fordító, a Nat Roid-krimik, a kötött sapka - és persze: medvék minden mennyiségben. A Medvék minden mennyiségben kötet lassan többgenerációs olvasmányélménnyé lesz: sok szülőnek talán ugyanúgy ott volt a polcán, mint most a gyerekeiknek. Vagyis mégsem. Bár többször újra kiadták, nincs két egyforma utánnyomása a kötetnek. A 2010 novemberében bemutatott legfrissebb változat tulajdonképpen két kötetet egyesít: az először 1977-ben megjelent Medvék minden mennyiségbent és az 1981-es Játékmedvék verébdalát. Ezt a kettőt azonban az új kiadáshoz alaposan újra is szerkesztették, egyes verseket kihagytak, másokkal pedig megtoldották a kötetet. Kimaradnak például a skót mackók, a Játékmedvék verébdala pedig kiegészül az Amíg csak ezt írom c. verssel.

Az átszerkesztés következtében pedig a versek értelmezési kerete is elmozdul: a felcserélt sorrendek, az átrendezett verstömbök hatására - ha drasztikusan nem is, valamennyire mégis - módosulhatnak a szövegek az olvasó számára. Ahogyan a Verebek, rigók, seregélyek versben olvasható: "Ugyanaz - mégis más dal" szól a 2010-es kötetben. És persze ott van az a 33 év is, ami eltelt az első megjelenés óta: a régi-régi játékmedvék ugyan mit sem változtak - ahogyan a Levél c. vers is mondja, "a mackó sosem öregedhet!" -, körülöttük minden kicserélődött.

A New York Timesban még 2010. októberben jelent meg egy írás arról, hogy a gyerekeknek már nincs szükségük képeskönyvekre - pontosabban: a szülők nem igazán vásárolják már ezeket, ezért a könyvesboltok polcain porosodnak. A cikkre ugyan kicsit későn, de született válasz. A Birch Lane Elementary School tanulói egy közel öt méter hosszú színes petíciót küldtek a NYTimes szerkesztőségének, mellyel arra akarják felhívni a figyelmet, hogy a képeskönyvekre életkortól függetlenül mindenkinek szüksége van.

Nem is olyan régen még Barack Obama gyerekkönyve, az Of Thee I Sing, A Letter To My Daughters (Rólad énekelek, Levél lányaimnak) megjelenése volt a könyves világ egyik nagy híre. Most kedden pedig Obama indonéz féltestvére, Maya Soetoro-Ng jelentkezett egy gyerekeknek szóló picture bookkal, melyet máris általános elismeréssel fogadtak a kritikusok.

Az amerikai elnökkel közös édesanyától származó Maya Soetoro-Ng Honoluluban él két lányával, és az ottani Hawaii Egyetemen tanít pedagógiát. Nagyalapú, színesen és gazdagon illusztrált gyerekkönyvében, a Ladder to the Moonban (Létra a Holdra) kislányának álmát teljesíti, aki találkozni akart a soha nem ismert nagymamájával. Maya lánya, Suhaila ugyanis tíz évvel azután született, hogy a nagymama, Annie elhunyt.

Az egyre olcsóbb, gyerekeknek készült IPad-es alkalmazások között találni egészen zseniális, interaktív darabokat és szinte csak szkennelt lapokból álló mesekönyveket is. A New York Times Gadgetwise blogja összeállított egy listát a legjobb, legnépszerűbb virtuális gyerekkönyvekből. Az mindenesetre megállapítható, hogy a legjobbak nem feltétlenül a legszebbek...

A NYTimes teljes listája, amiből válogattunk, itt olvasható.

2 éves kortól

Go, Clifford, Go!

Egy vidéki kukamacska, akit Áprilisnak hívnak, elindul a nagyvárosba, hogy kipróbálhassa a macskadodzsemet. Megérkezésekor a vidámparki szórakozás helyett azonban a csatornarendszerbe kerül, ahol a város autóforgalmát irányító patkányokkal találkozik, és megfejti a sehová sem tartó autók rejtélyét is. Talán ebből a rövid összefoglalóból is látszik, hogy az Április és az úttekerők nem egy szokványos mese. Már csak azért sem, mert tele van kérdőjelekkel. Nem tudjuk meg például azt az alapvető információt sem, miért hívják Áprilisnak (az illusztrációk szerint vörös) macskát, vagy hogy mi is az a macskadodzsem. A mese világában ezek maguktól értetődő dolgok, megválaszolásukat (elképzelésüket) a könyv teljesen az olvasóra és a mesehallgatóra bízza. Nincs különösebb magyarázat, sem felvezetés. Éppen ezért is olyan üdítő a könyv: a gyerekek végre kis szabadságot kapnak, hogy bátran használják fantáziájukat, és bár a szöveg nem tesz fel nekik közvetlenül kérdéseket, mégis arra ösztönzi őket, hogy kedvükre kiegészíthessék és továbbgondolhassák a mesét.

Az Április és az úttekerők helyszíne Budapest. Néhány jellegzetesség (például a „békávé”, a „négyeshatos” vagy a Nagykörút) említésén túl azonban egy teljesen ismeretlen, az emberek számára láthatatlan világba csöppen az olvasó: a csatornába, ahol a Tekerő, az Őrködő és a Szerelő kasztba tartozó patkányok szó szerint mozgatják a város autóközlekedését. Persze a csatornában is a Menedzserek irányítják a munkát, akik „rém unalmas” figurák, „csupa érthetetlen dologgal foglalkoznak, de baromi fontosnak tartják magukat. Ráadásul folyton automatából isszák a kávét.”

A 2009-es Aranyvackor pályázaton Kasza Julianna meséje a leghumorosabb könyvnek járó különdíjat nyerte el – olvasva a történetet pedig teljesen érthető a zsűri döntése. A szöveg egyik vitathatatlan erőssége az ironikusan megrajzolt karakterekben rejlik: az Április és az úttekerők kifigurázza a menedzsereket, az előkelő, sznob városiakat (a fehér perzsamacskaszerű, tejfölt nyalogató Recamier házaspáron keresztül), és a félelmetes főnököt is (aki a mesében valójában csak egy megkeseredett öreg autó). A könyv humorának egy másik forrása az ellentétek kiélezése: a város és a vidék, a csatorna és a felszín vagy éppen a főnök és a beosztott közötti feszültségek, különbségek igen szemléletesek. A szembenállások pedig a narrációban és az illusztrációkon is megjelennek: a szöveg szintjén az általában kétszereplős párbeszédek, az illusztrációk esetében pedig a fent és a lent határozott megkülönböztetése érzékelteti ezeket.

Az Április és az úttekerők egy nagyon tudatos koncepció alapján megírt, jól felépített mese. A továbbgondolásra ösztönző, nyitott szöveg, a vicces ábrázolás, az ellentétek hangsúlyozása így együtt valódi szórakozást nyújtanak a mesélőnek és a hallgatónak egyaránt – és jótékonyan ellensúlyozzák a néhol zavaró modorosságot ott, ahol valószínűleg a humorosságra való törekvés miatt olykor túlzásokba esik a szöveg.

A könyv különdíjat érő humora azonban elsősorban nem az imént felsorolt jellegzetességeiben, hanem az illusztrációkban érvényesül igazán. Mivel az Április és az úttekerőket Kasza Julianna egyszerre írta és rajzolta is, nem meglepő, hogy tökéletes összhangban van szöveg és kép. A karikatúrára emlékeztető szereplők, az egész oldalas illusztrációkon elrejtett apró poénok, az egymást követő filmkockákra vagy a használati útmutatókra emlékeztető rajzok, és a különféle egyéb ötletes megoldások (például, ahogyan Április szeme lámpaként világít a sötétben) eredménye egy olyan képeskönyv lett, melybe tényleg bele lehet feledkezni. És nem csak átvitt értelemben: nincsenek oldalszámok, csak úszunk a rajzok, és persze a rengeteg figura és szín között. Az élénk színhasználat következetessége miatt pedig az ellentétek még élesebbek lesznek: a csatorna sötétzöldjével, kékjével és feketéjével szemben áll a felszíni világ fehérje, sárgája és pirosa. A csatorna labirintusszerűen kanyarog, az utakon zsúfoltan állnak az autók, a lapok tele vannak színekkel és formákkal.

Bár a szereplők (macskák, patkányok, autók) és a témaválasztás (autók, közlekedés, csatorna) elsősorban talán a 2-5 éves fiúknak tehetik igazán érdekessé az Április és az úttekerőket, a gondosan megírt szöveg, a színes és részletes illusztrációk, illetve az egyedi humor miatt a könyv a család valamennyi tagjának szórakozást nyújthat.

Kasza Julianna: Április és az úttekerők
Cerkabella Könyvkiadó, 2010, 2350 Ft
Ajánljuk 2-8 éves fiúknak és lányoknak.

Odaítélték a Caldecott-medált: az Amerikai Könyvtárak Szövetségéhez tartozó ALSC (Association for Library Service to Children) 1937-ben alapította a díjat, mely azóta az amerikai gyerekkönyvkiadás egyik legrangosabb elismerésének számít. Az ALSC 15 tagú bizottsága minden évben megválasztja az év képeskönyvét. Idén Erin E. Stead illusztrátor és Philip C. Stead szerző A Sick Day for Amos McGee című könyvét ítélték a legjobbnak.

A 19. századi angol illusztrátorról, Randolph Caldecottról elnevezett díjra olyan könyvek jelölhetőek, melyek megfelelnek a magas szakmai elvárásoknak, az elmúlt évben adtak ki az Egyesült Államokban angol nyelven, és az illusztrációik eredeti munkák. Az alkotóknak pedig amerikai állampolgárnak vagy rezidensnek kell lenniük.

Képek forrása: http://philipstead.blogspot.com/, http://www.nytimes.com/

A gazdagon illusztrált, jó papírminőségű gyerekkönyveknek egy nagy hátránya van: drágák. Az ember nehezen szánja rá magát, hogy 2500-3000 forintot adjon ki egy pár tíz oldalas könyvért, melynek nagyon gyorsan a végére lehet érni. Az Autósmesék többek között ezért is jó választás: 3250 Ft-ért 94 oldalnyi mesét kaphatunk, ráadásul 12 szerző tollából – például Berg Judittól, Békés Páltól, Finy Petrától, Lackfi Jánostól. A kötetbe kortárs gyerekirodalmunk kedvelt szerzői írtak, így valószínűleg mindenki találkozik benne legalább egy kedves meseírójával. Az Autósmesék ezért egyfajta kiindulópontként is hasznos lehet: ha valaki még csak most kezd el tapogatózni a magyar gyerekkönyvek világában, a kötet segítségével ízelítőt kaphat a gyerekkönyvkritika által is színvonalasnak tartott szerzőkből, összehasonlíthatja különböző látásmódjukat, stílusukat.

Éppen ez adja a kötet másik jó tulajdonságát: nagyon színes, változatos. Ahogyan azt a cím is mutatja, ebben a könyvben minden az autókról szól. A meghatározott téma ellenére a mesék igen különbözőek: álomról és valóságról, igazi autókról és játékautókról, lányokról és fiúkról, oldtimerekről és munkajárművekről is olvashatunk benne. A mesék hangulata sem egységes, egyes történetek vidámak (pl. A nagy autóbambulás), mások meghatóak (pl. Zápor Jóska), vagy éppen kifejezetten szomorúak (pl. Ati és a holdvilág).

A sokféleségből szükségszerűen következik, hogy nem mindenkinek tetszhet ugyanannyira valamennyi mese. A kötetben különösen jól megírt, de idegesítő szövegekkel is találkozhatunk. Egyes történeteket már kisóvodásoknak is fel lehet olvasni, de bizonyos meséket témájuk és árnyaltságuk miatt a 8-10 évesek érthetnek és élvezhetnek igazán. Újabb pozitív tulajdonsága a kötetnek: ha különböző korú és/vagy eltérő érdeklődésű gyerekek vannak a családban, mindegyiknek szórakozást nyújthat. Az Autósmeséket korábban már ajánlottuk egy összeállításunkban, melyben elsősorban fiúknak szóló könyveket válogattunk össze. Az autók világa általában a fiúkhoz áll közelebb – vagy legalábbis így szokás gondolni –, az Autósmesék mégis olyan történeteket gyűjt össze egy kötetbe, melyek nemtől és kortól függetlenül élvezetesek.

A sokszerzős kötet persze nem teljesen egyenletes. Az Autósmesékben több kiemelkedően jó mesét olvashatunk (pl. Nádori Lídiáét, Czigány Zoltánét, Kiss Ottóét), azonban nem minden szerzőnek áll egyformán jól az autós tematika. Vannak olyan történetek is a kötetben, amelyeken úgy érezni, mintha írójának nehezen ment volna az autós világnak a saját hanghoz, stílushoz való igazítása, éppen ezért pár szöveg kissé döcögősnek hat.

Összességében az Autósmesék egy hiánypótló könyv: szerencsésen felismerte, és betöltötte azt a rést, melyet sokszor tapasztalhatnak azok, akik különböző gyerekeknek – akár óvodás csoportnak, akár testvéreknek – keresnek ajándékkönyvet. Az Autósmesék magas színvonalú szövegeivel, visszafogott illusztrációival, minőségi megjelenésével egyformán örömet okozhat fiúnak, lánynak, óvodásnak, iskolásnak, a vidám és a megható történetek kedvelőjének. Az illusztrációk is ezt a kortalanságot, nyitottságot erősítik: a könyvben egyértelműen a szöveg a hangsúlyos, Rubik Anna illusztrációi tényleg csak kísérik a meséket, nem pedig uralkodnak rajtuk (mint egyre gyakrabban a kisebbeknek szóló könyvek esetében). Ugyanakkor vonzzák is a tekintetet: diszkrét pasztell színeikkel, humorukkal kellemes összképet alkotnak a mesék világával.

Autósmesék – mai mesemondóktól

Illusztrálta: Rubik Anna
Pozsonyi Pagony Kiadó, 2010, 94 oldal, 3250 Ft
Ajánljuk 4-10 éves fiúknak és lányoknak.

A kötet meséi:

Berg Judit: Hová tűnt a kistigris?
Nádori Lídia: Az óriás közbelép
Kocsis Péter: A Vakond autója
Lackfi János: A nagy autóbambulás, A nagy autómosás, Autósmese lányoknak
Lőrincz Judit Lívia: Zápor Jóska
Czigány Zoltán: KUK–055
Nógrádi Gábor: Ne sírj, ne sírj kicsi kocsi!
Finy Petra: A jádeautó
Mosonyi Aliz: Autósmesék
Békés Pál: Kocsi, a locsoló
Dragomán György: Mágnesjoghurt
Kiss Ottó: Ati és a holdvilág

Az ArtisanCam célja, hogy a gyerekekhez közelebb hozza a művészeteket: az egyik ingyenes programjával, a Picture Book Makerrel például házi képeskönyvet készíthetünk. A programban megtervezhetjük az első és a hátsó könyvborítót, valamint hat belső oldalt. A program ehhez különböző háttereket, állatokat és díszítőelemeket kínál, a billentyűzet segítségével pedig történetet is írhatunk a saját könyvünkbe.

A Picture Book Maker segítségével kicsit belekóstolhatunk a könyvszerkesztésbe: mi döntünk arról, hol helyezkedjen el a szöveg, vagy éppen, hogy milyen arányai legyenek az illusztrációnak, milyen tevékenységet végezzenek az állatok. A képeskönyv összeállítása után választhatunk: elmenthetjük az ArtisanCam galériájába (ahol egyébként sok, mások által készített könyvet végiglapozhatunk), elküldhetjük e-mailben ajándékként, és természetesen ki is nyomtathatjuk vagy akár el is vethetjük.

A programba viszont sajnos nem tölthetük fel saját képeket: csak az alkalmazás tartalmát használhatjuk a könyvhöz, ezért a lehetőségeink viszonylag szűkösek. De például a betűk méretén vagy stílusán sem változtathatunk. Ennek ellenére egy-két képeskönyv megszerkesztéséig kifejezetten szórakoztató a gyerekek kreativitását fejlesztő Picture Book Maker. Mindenkinek ajánljuk!

Ma ér véget a párizsi külvárosban, Montreuil-ben a 26. alkalommal megrendezett  gyerekkönyv- és folyóiratvásár. A hatalmas népszerűségnek örvendő vásáron a magyar gyerekkönyvkiadást Csányi Dóra, a Csimota Kiadó egyik alapítója, az illusztrációt pedig Baranyai András és Kárpáti Tibor képviselték.

A vásáron idén a hercegnőké és a hercegeké volt a főszerep, ennek megfelelően a kísérő kiállítás témáját a (félelmetes) kastélyok adták. Ízelítő a kiállított képekből.

Azok közé tartozom, akik kételkednek abban, hogy a félelmetes illusztrációk szerencsések lennének egy gyerekkönyvben, és hogy ezeket tényleg szeretik a gyerekek. Ez a kép viszont majdnem meggyőzött az ellenkezőjéről:

A kiállítás anyagából több kép, a vásárról több információ, videó  itt található.

Mindjárt itt van december 6-a, a könyvesboltokban pedig zavarba ejtően gazdag kínálatból válogathatunk az ünnepekre. Most következő összeállításunkban az idén megjelent Mikulás- és karácsonyváró könyvekből szemlézünk: ezek a mesekönyvek elsősorban az óvodásokat célozzák meg, de találni közöttük a kisebbeknek és a nagyobbaknak szóló kiadványokat is.

Vidám nyüzsgés karácsonykor

(Könyvmolyképző Kiadó, 2010, 16 oldal, 2499 Ft)

Guido Wandrey számos böngészője kapható nálunk is. A szerző színes, kedves, mozgalmas illusztrációi hosszú időre is leköthetik a gyerekek figyelmét. A Vidám nyüzsgés című sorozat újabb kötetében minden oldalon három elrejtett kisegeret kell megtalálni az adventi kavalkádban. A karácsonyvárás jól ismert szertartásait feldolgozó böngésző jól eltalált ajándék lehet már másfél éves kortól.

Legszebb karácsonyi ajándék a nátha (antológia)

(Koinónia Kft., 2010, 72 oldal, 2700 Ft)

Zágoni Balázs, a sokszerzős antológia kiadójának igazgatója kortárs erdélyi szerzőket kért fel, hogy írjanak karácsonyi történeteket. A kiadó, a Koinónia Erdélyben az egyik legjelentősebb gyerekkönyvkínálattal rendelkezik: a most megjelent karácsonyi kötetében meséket olvashatunk nemcsak a (kissé provokatív címben is szereplő) nátháról, hanem Micimackóról vagy Cinege Panniról. A könyvet Varga Réka szerkesztette, és Szabó Zelmira illusztrálta: a kicsit rideg hangulatú képek, a mesék ízes nyelve, különleges világa együtt szokatlan, ugyanakkor nagyon is kellemes hangulatot teremt – azoknak, akik kevésbé szeretik a karácsonyi giccset, igazi felüdülés lehet ez az antológia. Nagycsoportos kortól ajánljuk.

Fred Rodrian: Szarvas Szilárd

(Könyvmolyképző Kiadó, 2010, 32 oldal, 1999 Ft)

Nincs karácsonyi vagy Mikulás-ajánló (rén)szarvasos történetek nélkül. Idén a magyar könyvpiacon a régen elhunyt német gyerekkönyvszerző, Fred Rodrian 1960-ban megjelent meséje képviseli a műfajt. Vekerdy Tamás fordításában egy kalandos történetet olvashatunk, melyben a kínai erdőből a német állatkertbe került, karácsonykor nagyon magányos szarvas úgy dönt, hazamegy Kínába. Az óvodásoknak szóló könyvet Klemke Werner illusztrálta, a rajzok letisztultak, hangulatuk remekül illeszkedik a néhol vidám, de alapvetően szomorú meséhez.

Miklya Luzsányi Mónika: Zoknimanó karácsonya

(Egmont Kiadó, 2010, 24 oldal, 1799 Ft)

A zoknimanók világa valamiért nagyon népszerű téma lett a magyar gyerekkönyvszerzők körében. (Kevés kortárs magyar meseregényünk egyike, a 2008-ban megjelent Filc, a zoknimuki is egy ilyen különös lényről szól.) A kisfiúk és a zoknimanók barátságáról most egy újabb mesét olvashatunk. Miklya Luzsányi Mónika történetéből kiderül, miért a karácsony a legszomorúbb manóünnep, és hogy hogyan lehet még egy ilyen reménytelen napot is vidámmá, varázslatossá tenni. A szépen illusztrált könyv a klasszikus piros-zöld-arany hangulatot adja vissza, de a történet is a már jól ismert meseforgatókönyvek alapján épül fel.

Paul Bright: Morcos Borz karácsonya

(Pongrác Kiadó, 2010, oldal, 2700 Ft)

A zoknimanóktól eltérően az erdei állatok lázasan készülődnek a karácsonyra, egyedül Morcos Borz nem szíveli az ünnepet. Persze nem létezhet olyan karácsonyi mesekönyv, amiben az egyetlen kívülálló ne oldódna fel, és ne jönne rá, mit hagyott ki eddig, ne ismerné fel a történet végére a közös ünneplés jelentőségét. A Morcos Borz karácsonyában van minden abból, amiből egy karácsonyi témájú gyerekkönyv építkezik: jellemfejlődés, konfliktus, veszély, humor, nagy összeborulás, boldogság. Jane Chapman illusztrációi bájosak, kedvesek, minden morcossága ellenére a rajzokon még Morcos Borz is barátságos.