gyerekszemle

Ezen a héten egy rendhagyó gyerekkönyvet mutatunk be: egy képeskönyv filmadaptációjából készült ifjúsági regényt, az Ahol a vadak várnak-ot - egy agresszív, mégis szívbemarkoló könyvet.

Lenka éppen teliholdkor született, és éppen olyan kerekded is, mint amilyen a hold volt akkor. Ám kövérsége miatt nincsenek barátai. Lenkát kiközösítik a gyerekek: nem ugróiskoláznak, nem fociznak, nem hullahopoznak vele, mert úgy gondolják, hogy az alakja miatt úgysem volna képes lépést tartani a többiekkel. Az sem segít sokat, hogy Lenka visszúhózódó, magának való kislány - az elutasítások miatt csak még félénkebb, még sebzettebb lesz. Játszótársak híjján a magányos rajzolásban teljesedik ki - akkor is éppen egyedül rajzolgat, amikor egy kisfiú, Palkó rátalál, és végül összebarátkoznak.

Sok gyerekkönyvszerző vallotta már be, hogy a sikeres történetötleteit tulajdonképpen a gyerekeinek köszönheti - a nemrég elhunyt Czigány Zoltán Csoda és Kószá-ja is a közös esti mesékből lett IBBY-díjas kortárs klasszikussá. Menyhért Anna pedig nemcsak bevallja, mennyi mindent köszönhet kisfiának, hanem egyenesen arról ír mesét, hogy Tomi fantáziájának köszönhetően hogyan növekszik, fejlődik tovább a felnőtt által kitalált alaptörténet.

Ezen a héten egy különleges, Magyarországon egyelőre még meglehetősen szokatlannak mondható gyerekkönyvet mutatunk be. Bár a Vivandra Kiadó Hervé Tullet Pötty könyvének magyar sikerével bebizonyította, hogy a minimalista gyerekkönyvekre itthon is van kereslet, néhány vállalkozást leszámítva csak ritkán találkozni ilyen típusú kötetekkel a boltokban - különösen magyar illusztrátortól.

Mit jelent környezettudatosnak lenni? - kérdezzük az óvodástól. Nem szemetelünk, nem pazaroljuk a vizet - érkezik a válasz. Gévai Csilla könyve, a Nagyon Zöld Könyv ezeknek a manapság már kisgyerekkorban rögzült szabályoknak a miértjeit próbálja megmagyarázni az általános iskolásoknak.

Ökológiai lábnyom, túlnépesedés, jóléti társadalom, globális felmelegedés - az elvont, még a felnőttek számára is sokszor nehezen megragadható fogalmakat játékosan, szemléletes példákkal körülíró Nagyon Zöld Könyvből a gyerekek a környezettudatossághoz fontos információkat tanulhatnak. A könyv felépítése ugyanis valóban egy tankönyvre emlékeztet: a fiktív elbeszélő, Csillagpor Csilla a fejezetekben egy mindennapi, személyes tapasztalat vagy egy érdekes problémafelvetés után felteszi a kérdést, mi is a gond ezzel, majd precízen pontokba szedi az érveket, ellenérveket - mindezt megtoldva kis tudománytörténeti kitérőkkel is. A könyv végén pedig egy gazdag, összefoglaló szójegyzék található a környezettan alapfogalmaiból.

Az idei könyvhétre jelent meg Klein-Varga Noémi és Nádori Gergely első könyve, a Nagy az Isten állatkertje a Koinónia Kiadónál. Az akkori megjelenéseket nézegetve ez volt az egyik olyan könyv, melyet nagyon kíváncsian vártunk. Nem véletlenül, hiszen a kolozsvári Koinónia gyerekkönyveinek témaválasztása, szöveg- és képvilága, hangulata általában már eleve valami más nyújt az olvasónak, mint amit a magyarországi gyerekkönyvkiadástól megszokhattunk. A Nagy az Isten állatkertje pedig több szempontból is szokatlan gyerekkönyvnek nevezhető.

Mi jut eszünkbe Tandoriról? Egy termékeny költő és fordító, a Nat Roid-krimik, a kötött sapka - és persze: medvék minden mennyiségben. A Medvék minden mennyiségben kötet lassan többgenerációs olvasmányélménnyé lesz: sok szülőnek talán ugyanúgy ott volt a polcán, mint most a gyerekeiknek. Vagyis mégsem. Bár többször újra kiadták, nincs két egyforma utánnyomása a kötetnek. A 2010 novemberében bemutatott legfrissebb változat tulajdonképpen két kötetet egyesít: az először 1977-ben megjelent Medvék minden mennyiségbent és az 1981-es Játékmedvék verébdalát. Ezt a kettőt azonban az új kiadáshoz alaposan újra is szerkesztették, egyes verseket kihagytak, másokkal pedig megtoldották a kötetet. Kimaradnak például a skót mackók, a Játékmedvék verébdala pedig kiegészül az Amíg csak ezt írom c. verssel.

Az átszerkesztés következtében pedig a versek értelmezési kerete is elmozdul: a felcserélt sorrendek, az átrendezett verstömbök hatására - ha drasztikusan nem is, valamennyire mégis - módosulhatnak a szövegek az olvasó számára. Ahogyan a Verebek, rigók, seregélyek versben olvasható: "Ugyanaz - mégis más dal" szól a 2010-es kötetben. És persze ott van az a 33 év is, ami eltelt az első megjelenés óta: a régi-régi játékmedvék ugyan mit sem változtak - ahogyan a Levél c. vers is mondja, "a mackó sosem öregedhet!" -, körülöttük minden kicserélődött.

Egy vidéki kukamacska, akit Áprilisnak hívnak, elindul a nagyvárosba, hogy kipróbálhassa a macskadodzsemet. Megérkezésekor a vidámparki szórakozás helyett azonban a csatornarendszerbe kerül, ahol a város autóforgalmát irányító patkányokkal találkozik, és megfejti a sehová sem tartó autók rejtélyét is. Talán ebből a rövid összefoglalóból is látszik, hogy az Április és az úttekerők nem egy szokványos mese. Már csak azért sem, mert tele van kérdőjelekkel. Nem tudjuk meg például azt az alapvető információt sem, miért hívják Áprilisnak (az illusztrációk szerint vörös) macskát, vagy hogy mi is az a macskadodzsem. A mese világában ezek maguktól értetődő dolgok, megválaszolásukat (elképzelésüket) a könyv teljesen az olvasóra és a mesehallgatóra bízza. Nincs különösebb magyarázat, sem felvezetés. Éppen ezért is olyan üdítő a könyv: a gyerekek végre kis szabadságot kapnak, hogy bátran használják fantáziájukat, és bár a szöveg nem tesz fel nekik közvetlenül kérdéseket, mégis arra ösztönzi őket, hogy kedvükre kiegészíthessék és továbbgondolhassák a mesét.

Az Április és az úttekerők helyszíne Budapest. Néhány jellegzetesség (például a „békávé”, a „négyeshatos” vagy a Nagykörút) említésén túl azonban egy teljesen ismeretlen, az emberek számára láthatatlan világba csöppen az olvasó: a csatornába, ahol a Tekerő, az Őrködő és a Szerelő kasztba tartozó patkányok szó szerint mozgatják a város autóközlekedését. Persze a csatornában is a Menedzserek irányítják a munkát, akik „rém unalmas” figurák, „csupa érthetetlen dologgal foglalkoznak, de baromi fontosnak tartják magukat. Ráadásul folyton automatából isszák a kávét.”

A 2009-es Aranyvackor pályázaton Kasza Julianna meséje a leghumorosabb könyvnek járó különdíjat nyerte el – olvasva a történetet pedig teljesen érthető a zsűri döntése. A szöveg egyik vitathatatlan erőssége az ironikusan megrajzolt karakterekben rejlik: az Április és az úttekerők kifigurázza a menedzsereket, az előkelő, sznob városiakat (a fehér perzsamacskaszerű, tejfölt nyalogató Recamier házaspáron keresztül), és a félelmetes főnököt is (aki a mesében valójában csak egy megkeseredett öreg autó). A könyv humorának egy másik forrása az ellentétek kiélezése: a város és a vidék, a csatorna és a felszín vagy éppen a főnök és a beosztott közötti feszültségek, különbségek igen szemléletesek. A szembenállások pedig a narrációban és az illusztrációkon is megjelennek: a szöveg szintjén az általában kétszereplős párbeszédek, az illusztrációk esetében pedig a fent és a lent határozott megkülönböztetése érzékelteti ezeket.

Az Április és az úttekerők egy nagyon tudatos koncepció alapján megírt, jól felépített mese. A továbbgondolásra ösztönző, nyitott szöveg, a vicces ábrázolás, az ellentétek hangsúlyozása így együtt valódi szórakozást nyújtanak a mesélőnek és a hallgatónak egyaránt – és jótékonyan ellensúlyozzák a néhol zavaró modorosságot ott, ahol valószínűleg a humorosságra való törekvés miatt olykor túlzásokba esik a szöveg.

A könyv különdíjat érő humora azonban elsősorban nem az imént felsorolt jellegzetességeiben, hanem az illusztrációkban érvényesül igazán. Mivel az Április és az úttekerőket Kasza Julianna egyszerre írta és rajzolta is, nem meglepő, hogy tökéletes összhangban van szöveg és kép. A karikatúrára emlékeztető szereplők, az egész oldalas illusztrációkon elrejtett apró poénok, az egymást követő filmkockákra vagy a használati útmutatókra emlékeztető rajzok, és a különféle egyéb ötletes megoldások (például, ahogyan Április szeme lámpaként világít a sötétben) eredménye egy olyan képeskönyv lett, melybe tényleg bele lehet feledkezni. És nem csak átvitt értelemben: nincsenek oldalszámok, csak úszunk a rajzok, és persze a rengeteg figura és szín között. Az élénk színhasználat következetessége miatt pedig az ellentétek még élesebbek lesznek: a csatorna sötétzöldjével, kékjével és feketéjével szemben áll a felszíni világ fehérje, sárgája és pirosa. A csatorna labirintusszerűen kanyarog, az utakon zsúfoltan állnak az autók, a lapok tele vannak színekkel és formákkal.

Bár a szereplők (macskák, patkányok, autók) és a témaválasztás (autók, közlekedés, csatorna) elsősorban talán a 2-5 éves fiúknak tehetik igazán érdekessé az Április és az úttekerőket, a gondosan megírt szöveg, a színes és részletes illusztrációk, illetve az egyedi humor miatt a könyv a család valamennyi tagjának szórakozást nyújthat.

Kasza Julianna: Április és az úttekerők
Cerkabella Könyvkiadó, 2010, 2350 Ft
Ajánljuk 2-8 éves fiúknak és lányoknak.

A gazdagon illusztrált, jó papírminőségű gyerekkönyveknek egy nagy hátránya van: drágák. Az ember nehezen szánja rá magát, hogy 2500-3000 forintot adjon ki egy pár tíz oldalas könyvért, melynek nagyon gyorsan a végére lehet érni. Az Autósmesék többek között ezért is jó választás: 3250 Ft-ért 94 oldalnyi mesét kaphatunk, ráadásul 12 szerző tollából – például Berg Judittól, Békés Páltól, Finy Petrától, Lackfi Jánostól. A kötetbe kortárs gyerekirodalmunk kedvelt szerzői írtak, így valószínűleg mindenki találkozik benne legalább egy kedves meseírójával. Az Autósmesék ezért egyfajta kiindulópontként is hasznos lehet: ha valaki még csak most kezd el tapogatózni a magyar gyerekkönyvek világában, a kötet segítségével ízelítőt kaphat a gyerekkönyvkritika által is színvonalasnak tartott szerzőkből, összehasonlíthatja különböző látásmódjukat, stílusukat.

Éppen ez adja a kötet másik jó tulajdonságát: nagyon színes, változatos. Ahogyan azt a cím is mutatja, ebben a könyvben minden az autókról szól. A meghatározott téma ellenére a mesék igen különbözőek: álomról és valóságról, igazi autókról és játékautókról, lányokról és fiúkról, oldtimerekről és munkajárművekről is olvashatunk benne. A mesék hangulata sem egységes, egyes történetek vidámak (pl. A nagy autóbambulás), mások meghatóak (pl. Zápor Jóska), vagy éppen kifejezetten szomorúak (pl. Ati és a holdvilág).

A sokféleségből szükségszerűen következik, hogy nem mindenkinek tetszhet ugyanannyira valamennyi mese. A kötetben különösen jól megírt, de idegesítő szövegekkel is találkozhatunk. Egyes történeteket már kisóvodásoknak is fel lehet olvasni, de bizonyos meséket témájuk és árnyaltságuk miatt a 8-10 évesek érthetnek és élvezhetnek igazán. Újabb pozitív tulajdonsága a kötetnek: ha különböző korú és/vagy eltérő érdeklődésű gyerekek vannak a családban, mindegyiknek szórakozást nyújthat. Az Autósmeséket korábban már ajánlottuk egy összeállításunkban, melyben elsősorban fiúknak szóló könyveket válogattunk össze. Az autók világa általában a fiúkhoz áll közelebb – vagy legalábbis így szokás gondolni –, az Autósmesék mégis olyan történeteket gyűjt össze egy kötetbe, melyek nemtől és kortól függetlenül élvezetesek.

A sokszerzős kötet persze nem teljesen egyenletes. Az Autósmesékben több kiemelkedően jó mesét olvashatunk (pl. Nádori Lídiáét, Czigány Zoltánét, Kiss Ottóét), azonban nem minden szerzőnek áll egyformán jól az autós tematika. Vannak olyan történetek is a kötetben, amelyeken úgy érezni, mintha írójának nehezen ment volna az autós világnak a saját hanghoz, stílushoz való igazítása, éppen ezért pár szöveg kissé döcögősnek hat.

Összességében az Autósmesék egy hiánypótló könyv: szerencsésen felismerte, és betöltötte azt a rést, melyet sokszor tapasztalhatnak azok, akik különböző gyerekeknek – akár óvodás csoportnak, akár testvéreknek – keresnek ajándékkönyvet. Az Autósmesék magas színvonalú szövegeivel, visszafogott illusztrációival, minőségi megjelenésével egyformán örömet okozhat fiúnak, lánynak, óvodásnak, iskolásnak, a vidám és a megható történetek kedvelőjének. Az illusztrációk is ezt a kortalanságot, nyitottságot erősítik: a könyvben egyértelműen a szöveg a hangsúlyos, Rubik Anna illusztrációi tényleg csak kísérik a meséket, nem pedig uralkodnak rajtuk (mint egyre gyakrabban a kisebbeknek szóló könyvek esetében). Ugyanakkor vonzzák is a tekintetet: diszkrét pasztell színeikkel, humorukkal kellemes összképet alkotnak a mesék világával.

Autósmesék – mai mesemondóktól

Illusztrálta: Rubik Anna
Pozsonyi Pagony Kiadó, 2010, 94 oldal, 3250 Ft
Ajánljuk 4-10 éves fiúknak és lányoknak.

A kötet meséi:

Berg Judit: Hová tűnt a kistigris?
Nádori Lídia: Az óriás közbelép
Kocsis Péter: A Vakond autója
Lackfi János: A nagy autóbambulás, A nagy autómosás, Autósmese lányoknak
Lőrincz Judit Lívia: Zápor Jóska
Czigány Zoltán: KUK–055
Nógrádi Gábor: Ne sírj, ne sírj kicsi kocsi!
Finy Petra: A jádeautó
Mosonyi Aliz: Autósmesék
Békés Pál: Kocsi, a locsoló
Dragomán György: Mágnesjoghurt
Kiss Ottó: Ati és a holdvilág

A tapasztalat azt mutatja, hogy míg a kislányok gyorsan rácuppannak a mondókákra, mesékre, addig a fiúkat csak furmányos módon lehet elcsalni a különböző járművektől a könyvek mellé. Összeállításunkban a fiús szülőknek szeretnénk segíteni: olyan kiadványokat ajánlunk, amelyek a legmozgékonyabb imposztort is mesehallgatásra bírják. Mivel nemrég megjelent köteteket szemléztünk, a listánkon szereplő öt könyv ajándékötletnek sem utolsó.

Autósmesék - mai mesemondóktól (4-10 éveseknek)

Hogy ez a kötet a fiúkat célozza meg, kétségtelen. (Ennél direktebb borítót talán csak Boldizsár Ildikó összeállítása, az Esti mesék fiúknakc. kötet tudhat magáénak.) A színek, a rajzok mind-mind "fiúsak", és a mesék témaválasztása is elsősorban a fiúk ízlésének igyekeznek megfelelni. Nem meglepő módon a történetek szereplői is többségében kisfiúk, akiknek csodálatos játékautóik vannak, közösen mosnak és javítanak autót, vagy éppen a dombtetőről együtt nézegetik és sorolják az elhaladó autómárkákat. Ami miatt ez a könyv kötelező darab lehet egy (fiús) családi könyvespolcon, az a benne felvonultatott "sztárgárda": a kortárs magyar gyerekkönyvszerzők szinte minden jeles képviselője gazdagította egy-egy történettel az Autósmesék-et: Berg Judit, Békés Pál, Czigány Zoltán, Finy Petra, Lackfi János, Nádori Lídia, Mosonyi Aliz, hogy csak némelyiküket említsük.