gyerekszemle

A tündérmesék túl rémisztőek, morálisan kifogásolhatóak, ezért a szülők tiltólistára tették őket - derül ki egy friss felmérésből. A 2000 szülővel készült felmérés szerint minden ötödik családban leselejtezték a régi klasszikusokat, például a Hófehérke és a hét törpe vagy az Aranyhaj meséket.

A Médiaunió idén közel nyolcszáz témajavaslat közül választotta a 2011-es kampánytémájának a Mesélj mindennap!-ot. A szeptember 30-án, Benedek Elek születés-, és a magyar népmese napján tartott sajtótájékoztatón mi is ott jártunk.

A kampányhoz egy ötszáz fős kutatást is végeztek augusztusban. Závecz Tibor, a Ipsos Média-, Reklám-, Piac- és Véleménykutató Zrt. véleménykutatási igazgatója ma délelőtt ismertette a meglehetősen szomorúnak mondható eredményeket.

Beth Katleman Brooklynban élő szobrászművész híres a rokokót imitáló figuráiról. Legutóbb egy porcelánfigurákkal megbolondított, öt méter hosszú háromdimenziós tapétát mutatott be, melyet a gyerekeknek szóló giccses tündérmesék is inspirálták. A leírás szerint ezzel a művével Katleman ironikusan utal a kortárs értékekre.

A Bartók Rádió Társalgó című műsorában december 9-én, csütörtökön a gyerekirodalomról és a gyerekzenéről esett szó, ebből emeltünk ki részleteket. A teljes rádióműsor itt meghallgatható.

A műsor első harmadában Turi Tímea interjúit hallgathatjuk meg, melyet a Csodaceruza három új sorozatának szerzőivel készített: Paulovkin Boglárkával (Guriga kalandjai), Rofusz Kingával (Samu-könyvek) és Menyhért Annával (A kis ló meséi).

Az interjú első felében a két szerző-illusztrátor beszél arról, miben más egy könyvet teljes egészében nekik kitalálni és felépíteni, mint az, amikor felkérik őket egy készen kapott mese illusztrálására. A sorozatok kitalálása – ahogyan Rofusz Kinga fogalmaz – ahhoz hasonló, mikor egy teljes arculatot kell felépíteni: ki kell emelni egy karakteres stílust, és ahhoz kell ragaszkodni kell. A két illusztrátor egyetért abban, hogy a felnőtteknek és a gyerekeknek készített rajzok alapvetően nem igényelnek más munkafolyamatot, azonban a gyerekkönyveknél nagyfokú empátiával meg kell próbálni belehelyezkedni abba a világba, melyet a felnőtt már nem láthat. Ebben pedig sokat segít, ha az illusztrációkat a könyv összeállítása során a gyerekek körében is tesztelik.

A műsor középső harmadában Jólesz Györggyel a Széttört mese című új meseregényéről Bognár Mónika beszélget. Megtudjuk, mit adott az új könyvhöz Bulgakov vagy éppen Mándi Iván, és hogy miben akadályozta a nagy elődök irodalmi hatása a ma meseíróját. A Széttört mese szokatlan találkozása a három királyfi népmesei modelljének és a kínai mesehagyománynak, a szerző a két világ ütköztetéséről, összegyúrásáról is árul el műhelytitkokat. Az interjúban szó esik arról is, mennyire szerencsés egy mesében a hétköznapi élet megjelenítése: például, hogy miért írt a mesébe Jólesz György olyan kínos és nehéz szituációkról, mint amilyen például az, mikor a gonosz cirkuszigazgató megkörnyékezi az öreg bohóc feleségét.

A Társalgó utolsó részében Kovács András Ferenc megzenésített gyerekverseiről Farkasházi Réka beszél. A most kiadott cd-n a három éve megjelent, IBBY-díjas Hajnali csillag peremén kötet 16 verséből készült dalok hallhatóak. Farkasházi Rékát – ahogyan az az interjúban is elhangzik – gyerekkorában körülölelte a megzenésített versek világa: édesapja sok verses műsort állított össze, több verset is megzenésített, a gyerek Réka pedig végig ott volt édesapja mellett. A Hajnali csillag peremén cd hangzásvilága a Halász Judit- és a Kaláka-hagyományt követi, de a hangszerelés már túlmutat ezeken. Farkasházi Réka arról is mesél a műsorban, miért fontosak neki a magyar gyerekzene nagy elődei, milyen emlékek fűzik hozzájuk.

A Társalgóban többször is előkerül a kérdés, hogy nem féltékenyek-e azok a gyerekek, akik azt tapasztalják, hogy az eredetileg nekik szánt meséket, énekeket most már bárki hazaviheti, bárki hallgathatja. Menyhért Anna a kis ló történeteit először kisfiának, Tominak mesélte, és a szerzőtől megtudjuk a Turi Tímeának adott interjúban, hogy amióta megjelentek a könyvek, már nem meséli ezeket Tominak. Farkasházi Réka viszont megélte, milyen, amikor a gyerekek féltékenyek lesznek. A művésznő esténként énekel a gyerekeinek, és persze teszteli is rajtuk a megzenésített verseket. A kisebbik lánya a koncertek előtt mindig duzzogott, egyszer elárulta édesanyjának, miért: mert a közönségnek előadott számok az ő dalai, és nem érti, miért hallhatják ezeket más gyerekek is.

Sok szülő meg van róla győződve, hogy a számítógép leszoktatja a gyerekeket az olvasásról, számos irodalomkedvelő pedig attól fél, hogy az újabbnál újabb technikai vívmányok egyszerűen megölik a könyveket. A számítógép vagy éppen az iPad azonban csak eszközök, és mi vagyunk azok, akik erre vagy arra használjuk őket. Ráadásul az e-bookok elterjedése után most a virtuális mesekönyvek és picture bookok elképesztő dömpingjét láthatjuk. Egymás után jelennek meg például iPad-re azok az alkalmazások, melyek a valódi mesekönyveket hol élethűen másolják, hol viszont radikálisan átértelmezik. Interaktivitás, hangeffektek, felolvasás, szótanítás, animációk, sőt 3D-s könyvek - rengeteg az izgalmas kísérletezés. A meséből a végén hol hangoskönyv, hol interkatív videó, hol videójáték lesz.

Vajon ez a jövő? Vajon hatékonyabban tanítja és fejleszti a gyereket egy virtuális mesekönyv, mint egy hagyományos?

Egy kisgyerekes apuka mondta nekem egyszer, hogy nincs unalmasabb és monotonabb dolog az esti mesélésnél. Úgy látszik, ez általános vélemény lehet az apukák körében, ugyanis a cseh szerző, Zdeněk Svěrák még egy mesekönyvet is írt arról, milyen nehéz esti mesét mondani.

Az Apukám, ez jól sikerült! kötet címszereplője Síma apuka, aki valószínűleg a világ egyik legunalmasabb családfője. Házakat tervez, kopaszodik, vacsorára ér haza, egy-két szavas mondatokkal letudja a gyereknevelést, és mindig megvágja magát borotválkozáskor. Minden napja ugyanúgy, különösebb izgalmak nélkül telik el - egészen addig, amíg anyuka, aki dolgozik és egyedül viszi a háztartást, át nem passzolja neki az esti mesét.

A tapasztalat azt mutatja, hogy míg a kislányok gyorsan rácuppannak a mondókákra, mesékre, addig a fiúkat csak furmányos módon lehet elcsalni a különböző járművektől a könyvek mellé. Összeállításunkban a fiús szülőknek szeretnénk segíteni: olyan kiadványokat ajánlunk, amelyek a legmozgékonyabb imposztort is mesehallgatásra bírják. Mivel nemrég megjelent köteteket szemléztünk, a listánkon szereplő öt könyv ajándékötletnek sem utolsó.

Autósmesék - mai mesemondóktól (4-10 éveseknek)

Hogy ez a kötet a fiúkat célozza meg, kétségtelen. (Ennél direktebb borítót talán csak Boldizsár Ildikó összeállítása, az Esti mesék fiúknakc. kötet tudhat magáénak.) A színek, a rajzok mind-mind "fiúsak", és a mesék témaválasztása is elsősorban a fiúk ízlésének igyekeznek megfelelni. Nem meglepő módon a történetek szereplői is többségében kisfiúk, akiknek csodálatos játékautóik vannak, közösen mosnak és javítanak autót, vagy éppen a dombtetőről együtt nézegetik és sorolják az elhaladó autómárkákat. Ami miatt ez a könyv kötelező darab lehet egy (fiús) családi könyvespolcon, az a benne felvonultatott "sztárgárda": a kortárs magyar gyerekkönyvszerzők szinte minden jeles képviselője gazdagította egy-egy történettel az Autósmesék-et: Berg Judit, Békés Pál, Czigány Zoltán, Finy Petra, Lackfi János, Nádori Lídia, Mosonyi Aliz, hogy csak némelyiküket említsük.

Mindenszentekkor a kisgyerekes szülők nehezen kerülhetik el, hogy ne kelljen valahogyan elmagyarázniuk a gyereknek, miről szól ez az ünnep, miért kell temetőbe menni - egyáltalán, mi az, hogy temető és mi az, hogy halál. Sok szülő megpróbálja kerülni az olyan beszélgetéseket, melyekben központi szerep jut a halálnak, mert szerintük "ehhez a gyerek még kicsi". Kímélni kell őt, ráér majd akkor találkozni a témával, ha már megkerülhetetlen lesz. És egyébként is, "úgysem érti".

A halál tabusítása a gyerekek előtt már csak azért is érdekes, mert még a tévét sem kell bekapcsolva hagyni, elég, ha csak mesélni kezdünk, és máris felülírjuk ezt az alapelvet - valamilyen módon ugyanis a legtöbb mesében bizony nagyon is ott van a halál. A legnépszerűbb történetekben, például a magyar népmesékben, a halál hol megszépítve, varázslatosan, hol meglepően naturalisztikusan van ábrázolva. És miközben felnőttként olvasva sokszor elborzadunk ezeken a történeteken, néha érthetetlennek tűnik, hogy gyerekkorunkban vajon miért nem féltünk tőlük. (Ahhoz, hogy gyerekként féljünk, a halál ábrázolása édeskevés volt, minimum egy ijesztő, fantasztikus szörnyre vagy egy nagyon gonosz mostohára volt hozzá szükség.)

Rájuk vagyunk büszkék, az ő meséiken növünk fel, az ő történeteiket mondjuk el újra és újra gyerekeinknek. De mit szeretünk bennük, melyikőjüket miért olvassuk - és ki az, akinek a meséit valamiért mégse olvassuk szívesen? Szeptember 30-a, Benedek Elek születésnapja 2005 óta a mese napja. Ennek apropójából összeszedtük a magyar mesehagyomány legnépszerűbb szerzőit - ha már meséről van szó, hetet. Összeállításunk szigorúan szubjektív, vitatkozni szabad, sőt kötelező.