gyerekszemle

Elterjedése óta a televízió lett a játékmarketing egyik legfontosabb médiuma: a játékreklámokat az 1950-es, '60-as években kezdték sugározni. Válogatásunkban összeszedtünk néhányat az első játékreklámokból.

A világ első játékot népszerűsítő tévéreklámja a Hasbro 1952-ben piacra dobott slágertermékéről, Mr. Potato Headről készült.

Az elsők között reklámozta magát a tévében a LEGO is.

Ez az időmérő segít, hogy meglegyen a két perc fogmosás. A fogkefe egyszer jár körbe a fogkrémszámlapos órán, miközben buzdító zene is szól. Az idő lejártát pedig sípoló hang jelzi. Rán Flygenringtől.

A Zooloretto és a Cartagena után újabb társasjáték-ajánlóval jelentkezünk. A 2005-ben az év játékának választott Niagara egy igen szépen kidolgozott társasjáték, melyből a gyártás során nem spórolták ki az anyagot: a kiegészítők és a tábla is jó minőségű, strapabíró. A látványos, színes tábla áttekinthető, a térbeli megoldásokkal (vízesés, folyómozgás) pedig fokozza a játékélményt.

A kettő-öt játékosra tervezett Niagarában a cél, hogy elsőként gyűjtsük össze a nyertes ékkő-kombinációt, és épségben juttassuk vissza a kövekkel megrakott kenukat, még mielőtt lezuhannánk a vízesésen. Minden játékos hét-hét számkártyát kap, melyeket úgy kell beosztania, hogy körönként a legeredményesebben gyűjtse a kincseket. Ez azonban egyáltalán nem egyszerű: minden kört más-más játékos kezd, a kijátszani kívánt kártyát pedig már a kör elején, mindenkinek a táblára kell helyeznie lefelé fordítva. Vagyis senki nem tudja, mit játszanak ki a többiek, és hogy ez milyen hatással lesz az eltervezett lépésére. (A folyó ugyanis mozog, a játékosok pedig ellophatják egymástól a már felvett ékköveket, illetve a kincslelőhelyek is kiapadhatnak a kör közben.)

Az Orisinal: Morning Sunshine oldalt 2000-ben indította egy kaliforniai grafikus- és flashjáték-dizájner, Ferry Halim. Az oldalon ma már 58 minijáték játszható ingyen. A saját fejlesztésű, egyszerű, felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt szóló igen békés játékok főszereplői általában cuki állatok, akiknek vidám, élénk vagy pasztell színekkel rajzolt ügyességi pályákat kell teljesíteniük.

A nyugtató zene és a kedves feladatok (pl. malactornyot építeni, megvédeni a kertet az ürgéktől) talán már giccsbe hajlóan bájossá teszik a játékokat, de néha - különösen a szürke, ködös télben - mindenkinek szüksége van egy kis vattacukorra.

Vigyázat, addiktív! Könnyen előfodrulhat, hogy miközben megmutatjuk a gyereknek, hogy hogyan kell irányítani az egyszerű, ugyanakkor ügyességet és jó reflexeket igénylő játékokat, mi magunk is a gép előtt ragadunk.

A Gyerekszemle gyerektesztelőinek a kedvencei:

The Crossing (az őzeket kell átsegíteni a szakadékon)

Az angolszász múzeumok, intézmények honlapjait érdemes böngészni, mert remek a tanulást, a megismerést segítő, gyerekeknek szóló ingyenes programokra bukkanhatunk. Korábban már bemutattuk az MP For A Week-et, a brit Parlament szerepjátékát. Most a londoni Sience Museum online játékait ajánljuk, melyek segítenek megérteni a fizika, a kémia és a biológia törvényeit. A programok felhívják a gyerekek figyelmét a szelektív hulladékgyűjtés fontosságára, a megújuló és a meg nem újuló energiahordozók különbségére és hasznosítására.

Az Energy flows például egyszerűen vezeti le, hogyan lesz a szél energiájából meleg a lakásban, vagy hogyan szólal meg a zenelejátszó a napenergia felhasználásával. A Hungry mice pedig a primer energiahordozók két nagy csoportját gyakoroltatja be: a fekete egérnek ki kell kerülnie a megújulókat, és meg kell ennie a meg nem újuló, tehát környezetszennyező forrásokat.

A Thingdom pedig a Mendel-szabályokat mutatja be színes lényeken keresztül. A feladat, hogy a megadott utasítás alapján hozzunk létre utódokat: lényünk domináns és recesszív tulajdonságai alapján olyan társat kell keresnünk, akinek a génállományával való keresztezés után létrejön a játékban elvárt forma, szín vagy méret.

A Thingdom szintén egyszerűen és világosan segít megérteni, mik is azok a sejtek, kromoszómák, gének. A játék az utódnemzés három elnagyolt lépcsőjét mutatja meg. Először gondoznunk kell a lényünket, hogy egészséges és boldog legyen a sikeres reprodukcióhoz. Ezután választhatunk párt: meg kell találnunk azt a lényt, aki olyan tulajdonságokat hordoz, amire a feladat teljesítéséhez szükségünk van (például piros színű lényünk zöld utódokat szeretne).

Ha megtaláltuk az ideális párt, és az ügyességi pályát megnyerve sikerül meggyőznünk, hogy ő is a mi lényünket akarja, megszületnek az utódok. Közülük is azt kell kiválasztanunk, aki recesszív és domináns tulajdonságai alapján megfelel a kitűzött célnak. Ezután jöhet a következő feladat teljesítése - immár az utóddal.

A játék az általános és középiskolásoknak is hasznos segítség lehet az öröklődés megértéséhez. Az egyszerű szóhasználat és a biológia nemzetközi szakszókincse miatt a Thingdomot kezdő angolosoknak is ajánljuk.

Korábban már összeszedtük a legdrágább játékokat, már azokra sem lehetett egyértelműen kijelenteni, hogy mind ízlésesek. Most azonban olyan játékok következnek, melyek egytől egyig bizarrok, de legalábbis zavarba ejtők.

Talán vannak, akik emlékeznék még arra, amikor a Pee-wee Herman nevű komikus figurát alakító színészt, Paul Reubenset 1991-ben letartóztatták Floridában, amiért nyilvánosan maszturbált egy pornómoziban. A letartóztatás után néhány évvel dobták piacra a Pee-wee Herman játékbabát gyerekeknek: a baba nem sikerült a legszebbre (hosszú ujjak, rosszul szabott ruha, igénytelen kidolgozás), de az igazi rejtély inkább az, hogy a Reubenst mintázó babát a fenti előzmények után mégis melyik szülő vinné haza a gyerekének?

Az előző kérdésre lehet a válasz: talán azok, akik a rúdtáncot gyakoroltató készlettel lepik meg tíz év alatti kislányukat.

A kisebb gyerekek általában szívesebben játszanak szülő-gyerek szerepjátékokat, mint készülnek a rúdtáncos karrierjükre. A skót Deborah King nyilván ezzel az élethű újszülött játékkal kívánt hozzájárulni a valóságosabbnak látszó papás-mamáshoz. A valósághű baba viszont inkább ijesztőnek hat: a kimerevített póz és a meredt, üres szemek alapján akár egy horrorfilm kelléke is lehetne.

Ugyanezt a csoportot célozza meg ez a bármikor éhes baba: a csomagolás szövege szerint senkinek sem kell megvárnia, míg megnőnek a mellei, sokkal előbb kipróbálhatja a szoptatást. A babához egy felcsatolható felső is jár: a szoptatási élményre vágyó gyerekeknek a mellbimbókat jelző virágokhoz kell illeszteniük a babát, ami ezután elkezd szopni. Kiegészítőként fejőgép is vásárolható a baba mellé.

A Dóra mesék már nálunk is hódítanak, az okos kislány, aki egy-egy érdekes kérdésre keresi a választ, életnagyságban is beszerezhető, de egy érdekes alakú játék formájában is hazavihető...

A klasszikus La Fontaine-mese, A teknős és a nyúl ihlette ezt a hintalovat. Nemcsak méregdrága (4000$), a kompozíciója is sajátos - de legalább kézzel faragták és festették.

Az akciófigura-kínálat sem ismer határokat: Japánból indult hódító útjára, hogy a hiú gyerekek saját másukkal játszhatnak. Csak be kell küldeni a gyerek fotóját, majd várni a csomagot, melyben megérkezik tulajdonosának plasztik mása. Ennek egy visszafogottabb, ugyanakkor valamivel bizarrabb változata, amikor a megrendelő válogathatja össze az arcformákból, szemekből, hajakból a másolni kívánt gyerekhez leginkább hasonlítót.

Az akciófigurák általában szuperhősöket, rajzfilmfigurákat mintáznak, de azon sem igen lehet meglepődni, amikor híres sztárokat adnak ki játékként (például Michael Jacksont vagy Marilyn Monroe-t). A jó ízlés vagy az abszurd határát azonban már súrolhatja a náci egyenruhájából kihámozható, így szabadon öltöztethető Hitler, a szivar kiegészítővel csomagolt Sigmund Freud vagy éppen az AK-47-es Kalasnyikovval ellátott, Jedi-szerelésű Mindenható Isten akciófigura.

Források: http://listverse.com/, http://www.canadianparents.com/

A most következő flashjáték viszonlyag mára szinte klasszikus lett. A Magic Pen a Create-hez hasonló játék, de ingyenes és online játszható. A játékban mértani formák rajzolásával kell eljuttatni egy kis piros karikát a piros zászlókig. Az egyszerű formákból gépeket is készíthetünk: peckek segítségével egymáshoz kapcsolhatunk két alakzatot, zsanérokkal pedig lendíthetjük is azokat.

A Magic Pen lényege, hogy minél kevesebb mérnöki tervezéssel szerezzük meg a zászlókat, miközben a pályák egyre nehezülnek. A játék a tervezést szerető gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt izgalmas kihívást jelenthet, és mivel számtalan megoldás létezik, nem válik unalmassá. A mértani formák rajzolása és a lendítő gépek tervezése annyira nem is egyszerű, a játékot 8 éves kortól ajánljuk.

Huszonhat, gyerekrajzra emlékeztető pályát vihetünk végig, de ha nagyon megtetszett, és még van türelmünk hozzá, elkezdhetjük megoldani a Magic Pen 2 harminckét feladványát. Az első részhez képest színesebb pályákon pedig már a szél erejét is segítségül hívhatjuk az építmények mozgatásához.

Az MP For A Week a brit Parlament szerepjátéka, melyben egy alsóházi képviselő öt munkanapját követhetjük végig, miközben ízelítőt kapunk abból, hogyan működik a brit politika, és mennyire fontos egy képviselőnek a szavazók, a párt és a média támogatása. A játék mottója ("Egy hét hosszú idő a politikában") Harold Wilson munkáspárti miniszterelnöktől származik, és aki végigviszi karakterével ezt az egy hetet, valószínűleg igazat fog adni Wilsonnak.

A játékban három nehézségi szint választható, de a legkönnyebb szinten is találkozni nehezebben vehető akadályokkal. (A bizonytalanok nyugodtan válasszák az egyszerűsített játékot, ugyanis ha jól teljesítenek, az alkalmazás egy idő után magától felkínálja a szintlépést.)

Ezután építhetjük fel karakterünket: eldönthetjük a nemét, hogy kormánypárti vagy ellenzéki politikus legyen, kiválaszthatjuk a választókerületét, és hogy milyen fontos ügyet képviseljen. A játékban később a kiválasztott jellemzők szerint is kapjuk a feladatokat. A végtelenségig persze nem árnyalható a karakter: politikusunk helyi, globális vagy pénzügyi érdekeket képviselhet Nagy-Britanniában.

Amennyire szűkek a lehetőségek a karakterépítésnél, annyira változatosak a játék többi részében. Politikusunk, hogy népszerűségét növelje (és szinten tartsa), hétfőtől péntekig számos e-mailt ír, beszédet tart, találkozókon, rendezvényeken vesz részt. Hogy éppen mi következzen a napirendben, a jobb alsó sarokban található mobiltelefonra kattintva választhatjuk ki. Néha azonban felborulnak a terveink: a sajtómegkeresések és a parlamenti szavazás előtti egyeztetések váratlanul bukkannak fel a hét során.

A feladatok mindegyikében több panelből válogathatjuk ki, képviselőnk mit lépjen vagy mit mondjon az aktuális kérdésben. Például a 14 éves érdeklődőnek, aki tudni szeretné, milyen egy nap a parlamentben, válaszolhatjuk, hogy A) hülye kérdésekkel nem foglalkozunk, B) irányíthatjuk a titkárságunkra, ahol rendelkezésére állnak, C) ajánlhatjuk neki tájékozódásra az internetet. Nem meglepő módon, ha a goromba A-megoldást választjuk, a szavazóink körében mélyre zuhan a népszerűségünk...

A játékban az e-mailek küldésénél és a találkozók lebonyolításánál kreatívabb és összetettebb feladatok is akadnak: van, hogy szakértőkből, aktivistákból állíthatunk össze egy bizottságot, és van, hogy meggyőző beszédet kell összeraknunk a rendelkezésre álló panelekből, majd az előadás alatt a közönségre is figyelnünk kell. A sajtótájékoztatókon pedig gyors és kimerítő válaszokat várnak politikusunktól, ellenkező esetben ugyanis a média szemében jelentősen csorbul a megítélése.

Bizonyos döntések csak az egyik népszerűségi rátát befolyásolják, de vannak, melyek egyszerre többet is, akár ellentétesen: például növelhetjük a média és a szavazóbázisunk szimpátiáját, miközben a pártunkat magunkra haragítjuk (például azzal, hogy átveszünk egy civil petíciót); vagy akár ugyanazzal a döntéssel egyszerre befolyásolhatjuk pozitívan a szavazók és a párt szimpátiáját (mondjuk azzal, hogy fogadtuk a választóinkat).

Az MP For A Week egy politikai stratégiai minijáték, ahol egyszerűsítve láthatjuk, hogy egy jól előadott beszéd vagy egy okosan összeválogatott bizottság mennyit számít a népszerűségi ráta alakulásában. Az absztrakt fogalmakat (pl. ellenzék, választókerület) pedig valódi brit képviselők magyarázzák el az oktató videókban – természetesen a brit viszonyokra vonatkoztatva. A játék összetettsége, elvont fogalmai és céljai miatt 13 éves kortól ajánlott – viszont a felnőtteknek is érdekes lehet. Megismerhető belőle a brit választási és parlamenti rendszer egy szelete, a nyelvtanulók pedig könnyen és gyorsan fejleszthetik naprakész politikai szókincsüket. Bár az alkalmazás nyelvezete nem különösebben cizellált, a szövegközpontú játékmenet miatt haladó angolosoknak ajánljuk.

A Make-a-Flake alkalmazással virtuálisan vagdoshatunk egy félbehajtogatott papírt, hogy a jól ismert módon készítsünk hópelyhet. A valódi élményt persze nem pótolja, de néhány hópihe erejéig egészen szórakoztató - bár az ollóvá változó kurzort azért meg kell tanulni irányítani.

Karácsonykor vannak olyan helyzetek, amikor pár percig le kell kötni a kisebb gyerekeket, nálunk tipikusan ilyen az ajándékok kipakolása a fa alá. Erre a célra is remek például a BBC gyerekeknek szóló oldala, a CBeebies, ahol többféle ingyenes téli és karácsonyi online játék közül válogathatunk. A játékok elsősorban az óvodás korosztálynak lehetnek szórakoztatók, de néhánnyal az idősebbeket is le lehet kötni arra a bizonyos rövid időre.

A Fling the Fish játékban véletlenszerűen felbukkanó fókáknak kell halat dobálnunk egy célkereszt segítségével, a lényeg, hogy a megadott időn belül minél több fóka lakjon jól.

A Snow Storm a Tetris logikájára épül: három nehézségi szinten különböző formájú és színű hópelyheket kell egymásra rakosgatni, a cél, hogy az olvadó hóemberekkel jelzett idő alatt minél több hármas csoportot rakjunk ki.

A Let It Snow-ban a jobbra és a balra mutató nyilak segítségével úgy kell irányítanunk a figuránkat, hogy a lehető legtöbb hópelyhet gyűjtsük be a zsákunkban. A játék izgalmát az adja, hogy egyszerre több ponton is hullnak a hópelyhek, de néhol csomókban érkeznek.

A Santa’s Little Helper is az előzőhöz hasonló ügyességi játék: hópehelygyűjtés helyett viszont egy kis manóval kell elkapkodni a három szalagon érkező ajándékcsomagokat, erre két nehézségi szinten tehetünk próbát.

A Snowflake Skate már egy kicsit bonyolultabb, és ezért izgalmasabb ügyességi játék. A nyilakkal irányítható korcsolyázónak mindenféle akadálypályékat kell megoldania, a játék végén pedig a pontozóbírók értékelik az alapján, hány hibát vétett. Többféle pályán, különböző nehézségi szinteken kerülgethetjük a pingviniket, teljesíthetjük a megadott feladatokat.

A Sliding Down the Hill játékban a Teletubbiesból ismert zöld, piros, sárga és lila színű földönkívüliekkel kell az akádolyakat kikerülve lecsúszni a havas domboldalon. A játék – az animációs sorozathoz hasonlóan – végtelenül egyszerű és békés, ha fennakadunk is egy virágágyáson, semmi nem történik, vagy elnavigálunk magunktól vagy kis idő múlva automatikusan ismét pályára kerülünk.

Ugyanez a feladat, csak bonyolultabban a Snow Race-ben, melyben a Tamba nevű sárkánynak kell segíteni lesiklani a hegyről úgy, hogy az utasításnak megfelelő színű égősorok alatt is áthaladjon a pluszpontokért.