Egy kis családi vállalkozásból mára lengyel és nemzetközi díjakat elnyert társasjáték-kiadóvá nőtte ki magát a Granna. Elsősorban Közép- és Kelet-Európában forgalmazzák játékaikat, de megjelentek Japánban, és mostanában erősödnek meg Oroszországban. A Granna-játékok fordítójával és magyarországi népszerűsítőjével, Kertész Noémivel beszélgettünk többek között a játékok átültetésének folyamatáról, illetve a lengyel és a magyar piac eltéréseiről.

Mikor és hogyan indult a Granna?

Egy lengyel kis családi vállalkozásból nőtte ki magát. A Falkowski házaspár indította a ’90-es évek elején. Ez nagyon nehéz időszak volt Lengyelországban: a złoty még borzasztóan gyenge volt, a boltokban néhány silány kivitelű hazai társasjátékon kívül nem volt semmi. Nyugati játékot elsősorban a feketepiacon lehetett szerezni, borsos áron. A feleség, Ewa pedagógia szakon végzett, a férj, Konrad, mérnökként tanított a műegyetemen, és jöttek a gyerekek, akiknek nem lehetett jó minőségű, megfizethető játékot találni. Ewa olcsó színes ceruzákat vett, és kezdődhetett a játék: sablonokat rajzolt, azokon kellett a kislányoknak a ceruzákat elhelyezniük, figyelve a színekre. Így született meg az egyik első játék, a Lapocskázó ötlete, melyet közösen készítettek el a család grafikus barátnőjével, Dorota Woykéval. Később ő lett a Granna művészeti igazgatója. A Granna név pedig egy szójátékból született. A lengyel gra és annak különböző alakjai a játékokkal kapcsolatosak, az –anna pedig a cégvezető házaspár három lánya tiszteletére került mellé, akik mind –annára végződő nevet viselnek.

Mi jelentette az áttörést a lengyel társasjátékpiacon?

Kezdetben a játékok úgy készültek, hogy összedobták a pénzt, kölcsönkértek a családtól, és majdhogynem házi módszerekkel gyártották le azokat: a cég központja a lakótelepi lakásuk volt, a raktár pedig a pincéjük. Az első egy-két próbálkozás épphogy nullszaldós lett. Eleinte reklámra nem igazán tudtak költeni. A Granna első, igazi sikerét Lengyelországban a Mintagazda társasjáték újrakiadása alapozta meg, melyet a II. világháborúban, a varsói megszállás alatt egy lengyel matematikus dolgozott ki. Úgy tűnt, valamennyi játék megsemmisült a város bevétele során, de egy példány később mégis előkerült, ez alapján készítette el a Granna a Szuperfarmert. A játékélményen túl valószínűleg a társas története is hozzájárult a népszerűséghez: Szuperfarmer versenyek, olimpiák indultak szerte Lengyelországban.

A magyarországi megjelenés mivel kezdődött?

A Granna magyarországi története az Óvodások Játéktára sorozattal indult hat évvel ezelőtt. Ezek készségfejlesztő játékok, de a legtöbb kicsiknek való társasként is működik. Az első évben nyolc óvodásoknak szóló játékkal jelentkezett a Granna, azóta már itthon is elérhetőek a nagyobbaknak szóló és a családi játékok is. A Granna játékai most kezdenek egyre ismertebbé válni, ami azért is nagy szó, mert a kiadó nem rendelkezik olyan marketingháttérrel, mint a nagyobb cégek. A Granna magyarországi ismertségét az óvodásoknak és kisiskolásoknak szóló sorozatok alapozták meg, ezek már jelen vannak számos óvodában és iskolában is, de részt veszünk gyermekrendezvényeken és sok éve ott vagyunk a Könyvfesztiválon is. A családi társasok később jelentek meg, de jók a visszajelzések, ezt mutatja például a társasjátékosok díjára való jelölés is.

Hogyan történik egy társasjáték adaptációja?

Az első magyarországi megjelenés előtt a Lengyel Intézetet keresték meg, hogy ajánljon fordítót. Én éppen akkor a lengyel romantika gyerekirodalmával foglalkoztam, részben emiatt is esett rám a választás. A játékok átültetése nem mechanikus fordítást jelent, ha valami nem ül magyarul, minden játék esetében lehetnek javaslataim, hogyan lehetne átdolgozni – ez leginkább a képfelismerő, képességfejlesztő játékok fordítása során szükséges. Néha csak hosszú egyeztetések után születik meg az a megoldás, amely nyelvi és képi szempontból is megfelelő.

Ezek szerint előfordul, hogy akár teljesen más lesz a magyar játék?

Ha teljesen más nem is, de lényeges különbségek mindenképpen vannak. Jó példa erre az Óvodások Játéktára sorozat nálunk mai napig legsikeresebb játéka, a Kicsoda? Micsoda? Ebben 45 kártyán különböző feladványok találhatóak versbe szedve. A magyar kiadáshoz Varró Dániel írt verseket. Az eredeti megállapodás szerint a lengyel kiadás képeihez tartozó fejtörőket kellett volna lefordítani, de végül Varró új, az eredetieknél sokkal jobb verseket írt a képekhez. A kártyák közül volt, amit lecseréltünk, mert a magyar gyerekeknek kevésbé ismerős dolgot ábrázolt. Míg a lengyel gyermekek „csak” rímekbe szedett fejtörőket vehetnek a kezükbe, addig a magyar változatban igazi gyerekversek vannak.

A magyarországi megjelenések sorrendje egészen másként alakul a lengyelhez képest. Mi alapján dől el, melyik játék jelenik meg nálunk?

Általában a magyar forgalmazó és a gyártó képviselői egyeztetnek erről. A forgalmazónak például fontos szempont, hogy melyik játékok újszerűek a magyarországi közönségnek, a Granna annak alapján ajánl játékokat, hogy melyek a legsikeresebbek, illetve melyek adaptálhatóak jól. Ez főleg azon múlik, hogy mennyi szöveget tartalmaz a játék. Ha csak a játékszabályt kell átültetni, az nyilván egyszerűbb, míg a szövegkártyás játékok esetében sokkal több játékelemet kell a különböző nyelvi verziók számára külön legyártani. Olyan készségfejlesztő játék is van, mely egyáltalán nem adaptálható.

Van valamilyen eltérés a két piac között a játékok népszerűségében?

A két piac nem összemérhető a játékok bevezetettsége miatt sem. A Szuperfarmer játék mindkét piacon tarol. A Kicsoda? Micsoda? a Varró- versek miatt nagyon népszerű nálunk, ebből a kettőből kell a legtöbbet utánrendelnünk. Lengyelországban a Kicsoda? Micsoda? talán nem ennyire népszerű. A magyar szülők valamivel óvatosabbak a bonyolultabb, fifikásabb játékok esetében.

Milyen példányszámban jelenik meg egy társas Magyarországon?

A bevezető sorozatban ezres példányszámok voltak, de azóta folyamatosak az  utánnyomások. Magyarországra csak a kész játék érkezik, minden Varsóban történik: a tervezés, a szerkesztés, a korrektúra korrektúrája és a gyártás is.

Hogyan látod, mi jellemző a magyar társasjáték-kultúrára a lengyelhez viszonyítva?

Miközben Magyarországon 15-20 évvel ezelőtt sokkal inkább szokás volt fiatal felnőtt társaságban társasozni, és ez meglepett akkor itt bulizó lengyeleket, addig a lengyelek mára lépéselőnybe kerültek. Náluk előbb alakultak társasjátékklubok, díjak, ma már komoly társasjáték fesztivál is van Varsóban, kígyózó sorokkal. A könyves kínálat változásán egyértelműen látszik, hogy nálunk is változik valami. Az utóbbi tíz évben a magyar gyerekkönyvek sokkal nívósabbak lettek, mind tartalmukban, mind küllemükben, több az odafigyelés: díjakat osztanak ki, és már nemcsak a szakmai folyóiratok foglalkoznak gyerekkultúrával. Lengyelországban ez a folyamat valamivel korábban kezdődött: a lengyel grafika és illusztráció eleve nagyon erős volt, és a gyermekirodalom is több figyelmet kapott mindig, így egy biztos alapot jelentett a gyerekkultúra ’90-es évek elején elindult felvirágzásához. Fontos, hogy Lengyelország sokkal nagyobb belső piaccal rendelkezik, egészen más példányszámok vannak ott, ami nyilván segíti a hazai műhelyeket.

Kövess minket Facebookon is!