Szakemberek újra és újra visszatérő témája, hogy milyen veszélyesek is a gyerekkultúra kedvelt meséi: a Hupikék törpikék antiszemita, rasszista és kommunista, a Spongyabob agyzsibbasztó, a Thomas, a gőzmozdony pedig nem píszí. És most itt a legújabb:  állítólag a Harisnyás Pippiről szóló könyvek is rasszisták.

A svéd szerző, Astrid Lindgren Harisnyás Pippiről szóló történetei az 1940-es években születtek. Egy német teológus szerint a vörös hajú, szeplős, hihetetlen erejű vadóc történetei kolonialista rasszista sztereotípiákat tartalmaznak. Dr. Eske Wollrad az Evangélikus Nők Német Szövetségi Egyesületének feminista tagja azért jutott erre a megállapításra, mert a Harisnyás Pippi a Déltengeren című könyvben a fekete gyerekek térdre vetik magukat a fehér gyerekek előtt. Wollrad állítása szerint ezt a részt átugorja akkor, amikor fekete unokaöccsének olvassa a mesét. (A német teológus ugyanakkor azt már nem említi, hogy Pippi a fehér gyerekeket is gúnyolja azok iskolamániája miatt.)

Hogy akkor mégis miért olvassa fel egyáltalán Wollrad a történetet? A teológus szerint a főszereplő, Pippi figurája nem rasszista, és a könyvek számos pozitív tulajdonsággal rendelkeznek: nagyon viccesek és nagyon határozottan tekintélyellenesek. Pippi személyében egy erős női karakter lép fel például a felnőttek kizárólagos hatalma vagy az állatkínzás ellen. A Harisnyás Pippi értékei miatt Wollrad szerint lábjegyzetekkel kellene ellátni a történeteket, hogy azokkal segítsék tisztázni a „rasszista kifejezéseket”.

Astrid Lindgren lánya, Karin Nyman persze elutasítja a vádakat. A Wollrad által rasszizmussal vádolt déltengeri jelenetben Pippiék nem értik, bőrszínűk miért vált ki tiszteletet, és bár ez a rész valóban egy sztereotípiára épül, pont azért teszi ezt, hogy leszámoljon vele. Pippi ugyanis rögtön tisztázza a helyzetet, és ezután a déltengeri kalandok során nagy egyetértésben játszanak a fehér és fekete gyerekek.

Kövess minket Facebookon is!