Elkészült a közoktatási törvény végleges koncepciója, melyből kiderül, hogy a gyerekeknek 3 éves koruktól kötelező az óvoda legalább napi 4 órában délelőttönként, és hogy 7 éves korában mindenkinek meg kell kezdenie az iskolát. Nulladik évfolyamot a korábbi tervektől eltérően végül nem indítanak az általános iskolákban a leszakadó gyerekek felzárkóztatására, viszont fejlettségi szint szerint három különböző osztálytípusba sorolják majd a 7 éveseket. Eldőlt az is, hogy 16 éves korukig lesznek tankötelesek a magyar gyerekek.

A most hatályos közoktatási törvény alapján 5 éves kortól kötelező iskola-előkészítő foglalkozáson részt vennie a gyerekeknek. Ezt rendszerint az óvodában kapják meg, de a még érvényes Alkotmány alapján a szülő döntése, hogy milyen módon biztosítja ezt a gyerekének: akár járathatja családi napközibe is, de mellette biztosítania kell a megfelelő előkészítést. Az óvoda megkerülését a szülő a jegyzőnél kérvényezheti egy igazolással, melyet az óvodavezető vagy a nevelési tanácsadó állít ki arról, hogy a gyerekének a nem óvodai ellátást javasolják. Általában a sajátos nevelési igényű (SNI) gyerekek szülei veszik igénybe ezt a lehetőséget, de indoklásként elfogadják azt is, ha a gyerek nem bírja a nagyobb közösséget. Az igazolás alapján a jegyző felmentést ad, és innentől a szülő kötelessége, hogy gyereke megkapja a szükséges iskola-előkészítést. Egy év elteltével a gyereknek iskolaérettségi vizsgálatra kell mennie a nevelési tanácsadóba, és ha megfelelően érettnek találják, mehet iskolába. Ez tehát a jelenleg érvényben lévő szabályozás.

A végleges közoktatási koncepció szivárogtatásaiból nem derül ki egyértelműen, megmarad-e például ez a kiskapu a 3 éves kortól kötelező óvoda esetében is. Egyébként az alapgondolat nem volna rossz: ezzel a törvénymódosítással ugyanis elérhető, hogy a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek mihamarabb és ellenőrzötten bekerüljenek az oktatási-nevelési rendszerbe. Ha ugyanis Magyarországon törvényi előírás lesz, hogy 3 éves kortól óvodába kell járni, akkor a szülővel szemben szankciók is alkalmazhatók. Most a közoktatási kötelezettség mulasztása, az igazolatlan hiányzások miatt a gyerekek után járó iskoláztatási támogatást (a volt családi pótlékot) fagyasztják be, azok a szülők pedig, akik 5 évesüket nem íratják óvodába vagy nem gondoskodnak a megfelelő iskolai előkészítésről, 50 ezer forint bírságot kaphatnak. Valószínűleg valamilyen hasonló megoldással ösztönöznék az óvodai jelenlétet is – az viszont egyelőre nem derült ki, hogy a kötelező óvoda milyen hatással lesz a családi pótlék új rendszerére. Most a tanköteles kor alatti gyerekek után ugyanis nevelési támogatás jár, ami elvileg nem vonható meg.

Ezek a kérdések azonban eltörpülnek azon probléma mellett, hogy a terv bevezetéséhez jelenleg 30-40 ezer óvodai férőhely hiányzik, nem beszélve arról, hogy jelentős átszervezést igényelne a teljes óvodahálózat. Ebben a pillanatban papíron ugyanis sok a betöltetlen férőhely (328 ezer óvodás gyerek jut 363 ezer helyre, vagyis 35 ezerrel többen járhatnának óvodába). A nagyvárosokban viszont, ahol több a kisgyermekes szülő, gondot okoz az elhelyezés, ugyanis a férőhelyek száma nincs összhangban a lokális igényekkel. Így míg egyes vidéki óvodák a túlélésért küzdenek, addig egyes nagyvárosiakba várólistáról lehet csak bekerülni.

A kötelező óvoda koncepciója illeszkedik a Széll Kálmán-terv „spóroljunk, ellenőrizzünk, kontrolláljunk mindent” szemléletéhez, ahogyan Pokorni Zoltán nevezi. A spórolás elsőre ugyan nem egyértelmű, hiszen az óvodai hálózat átszervezése és bővítése milliárdokat fog felemészteni, hosszú távon megtérülhet – mégpedig az általános iskolában. A 3 éves óvodaköteles kor bevezetésével ugyanis biztosítva lesz a legalább három éves iskola-előkészítés, melytől javuló általános iskolai eredményeket várnak, így pedig magasabb színvonalú lehet a szakképzés is.

Az általános iskolát erősítené az a szigorú beléptetési rendszer is, melyben egy szakértői bizottság mérné a hét éves gyerekek iskolaérettségét, ez alapján pedig a sajátos nevelési igényű gyerekeket gyógypedagógiai osztályba; a leszakadt, nem iskolaérettet kis létszámú osztályba; míg a többieket normál osztályba sorolnák be. A fejlesztő csoportban töltött első év után a szakmai bizottság dönt arról, hogy a gyerek vagy normál második osztályba lép, vagy még egy év fejlesztést kaphat, s ezután lép csak a normál második évfolyamba.

Ha kötelező óvodára nem is, erre irányuló javaslatokra már inkább lehet példát találni Európában – méghozzá a skandinávoknál is. 2010 őszén Finnországban például a bevándorlási ügyek minisztere vetette fel, hogy az emigráns gyerekeknek kötelezővé kellene tenni az óvodát, és ezzel segíteni az integrációjukat, szocializációjukat a finn társadalomban. És valószínűleg egyre többször és egyre általánosabban fog felmerülni a kérdés, ugyanis Hoffmann Rózsa és Andrulla Vasziliu oktatásért felelős EU-biztos budapesti közös tanácskozásán is elhangzott, hogy az Európai Unió célja, hogy 2020-ra a négy éves és a tanköteles kor közötti gyerekek 95%-a részesüljön megfelelő színvonalú intézményes nevelésben.

Tetszett? Kövesd a Gyerekszemlét a Facebookon is!