Karácsonykor minden a család körül forog – ez egy igazi családi ünnep, ahol még a karácsonyi dalok, versek, történetek jelentős része is a családról, a szülő-gyerek kapcsolatról szól. Az óvodai és iskolai karácsonyi ünnepségeken pedig még jobban előtérbe kerül az ünnep erkölcsi-pedagógiai üzenete, a család fontosságának hangsúlyozása. Hiszen Jézus is egy szerető, gondoskodó családba született.

De hogyan ünneplik a karácsonyt azok, akik nem olyan szerencsések, hogy egy igazi családban élhetnek? Sőt akik gyakran egyszerűen nem kellettek szüleiknek – vajon mit jelent a karácsony nekik? Ezek a kérdések karácsonykor a legtöbbünkben fel sem merülnek, hiszen magától értetődőnek tartjuk, hogy mindenki valahogy úgy karácsonyozhat, ahogyan mi magunk.

Rettentően nehéz mit kezdeni a karácsonnyal akkor, amikor a vallásiból gyakorlatilag családivá váló ünnepből éppen csak a valódi család hiányzik. De mégis lehet: lehet karácsonyozni, csak egy kicsit másképpen – ezt mutatták meg azok a jórészt 12 évesnél idősebb, egy budapesti gyermekotthonban nevelkedő gyerekek, akiknek a karácsonyi ünnepségén vendégként részt vehettem.

Ebbe a gyermekotthonba a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek különböző okok miatt kerültek be, ezeknek azonban egy közös eredője van: a csonka vagy rosszul működő, vagy a gyakorlatilag nem is létező család. Ilyenkor, karácsonykor akadnak gyerekek, akik két napra hazamehetnek szüleikhez vagy nevelőszüleikhez, patronáló szüleikhez, de vannak, akik legfeljebb csak egy képeslapot kapnak. A gyerekek életéből tehát pontosan az hiányzik, amit karácsonykor ünnepelni szokás. De hogyan ünnepli meg akkor egy gyermekotthon a karácsonyt? A válasz egyszerű: bár legtöbbünknek a karácsony családi ünnep, a hangsúlyok áttolódhatnak, és szólhat valami másról is az ünnep: a reményről.

Bizarr lenne, ha egy ilyen ünnepségen egy klasszikus karácsonyváró családi dalt énekelnének. Mi van hát ezek helyett? Versek a reményről, egy kis bohóckodás – hiszen hogyan is lehetne komolyan venni egy ünnepet, ami a nem létező családról szól? –, és a számukra egészen mást jelentő ünnephez egészen más dalok találása. Például a Tankcsapdától. Így lesz ünnepi dal az „Adjon az ég” c. dalból: az „Adjon az ég mindent, amit szeretnék!”-sor elképesztően megható közös éneklése teli torokból teljesen más értelmet nyer a gyermekotthon karácsonyi ünnepségén.

A műsor végén pedig egymást átkarolva éneklik a Republictól: „Mondd azt, hogy senki se bánthat” – a gyerekek számára tényleg ezek és a hasonló dalok fejezik ki a karácsony üzenetét. A legtöbb produkció a reményről szól – nincs szó családról, közös élményekről, az egész műsornak egyetlen üzenete van: én is érek annyit, mint mások, nekem is jogom van arra, hogy törődjenek velem, hogy boldog legyek!

A klasszikus karácsonyi elemek – ha vannak is – kifordítva jelennek meg. A kis Jézus magányosan síró csecsemőként egy mózeskosárban várja, hogy végre megtalálják, és a karácsonyi kívánságkártyák között például olyanokat olvasnak fel a tinédzser gyerekek, miszerint a kívánságuk „csak” egy szerető anya és egy szigorúan nevelő apa.

Persze a gyermekotthon karácsonyi műsora nem mentes a konfliktusoktól: sokat kell fegyelmezni, a gyerekek között van, aki ha belesül a versbe, egyszerűen otthagyja a színpadot, és a koreográfia sem a legkiforrottabb, a motiváció teljesen érthető hiánya miatt. A gyerekek fekete-fehérbe, ünneplőbe öltöztek, hiszen ez mégiscsak egy hivatalos, nem pedig egy családi ünnepség, ahogyan ajándékaikban (gyümölcsök, édesség, olcsóbb játékok) sincs semmi személyesség. És hát akadnak nagyon szerencsétlen és abszurd pillanatok is, például, amikor a műsor végén egy olyan mesét olvasnak fel a gyerekeknek, mely arról szól, hogy a híres tenyészetből származó sánta (vagyis hibás) kiskutya is szerető gazdára talál...

A gyermekotthon lakói számára két dologról szól a karácsony: egyrészt a reményről, másrészt a családról mint hiányról. Utóbbit nem lehet elfelejteni, és karácsonykor még a reményt sem egyszerű így ünnepelni. A legszomorúbb, hogy ezek a gyerekek jól tudják, ők nagyrészt azért élnek gyermekotthonban, mert bár lehetne vagy valamikor volt is saját családjuk, de mégsem kellettek szüleiknek.

A gyerekek életében a karácsony és karácsonyi ünnepség kevésbé fontos: az igazi nagy ünnep a farsang, amikor egy napra mindenki azzá válhat, akivé szeretne.