Nevenincs és sosemvolt hercegnők – már a cím is valami különlegeset idéz, ráadásul a nagyalapú, szép kivitelezésű könyv mágnesként vonz magához a könyvesboltban is. És amikor kinyitjuk, a varázslat csak fokozódik: Rébecca Dautremer művészi könyvillusztrációtól egészen egyszerűen nem lehet elszabadulni. Túlzás nélkül lehet mondani, hogy ez az egyik legszebb könyv, mely az utóbbi években, sőt évtizedben magyarul megjelent.

A Nevenincs és sosemvolt hercegnők előszava azt ígéri, minden izgalmas pletykát és titkot elárul azokról a hercegnőkről, akikről nem szokás megemlékezni. Philippe Lechermeier katalógusában akadnak gyönyörűek, csúnyák, kiállhatatlanok, jóindulatúak, turiból öltözködőek, sznobok –a hercegnők mind végletes személyiségeket képviselnek, emiatt azonosulni sem igazán lehet egyikükkel sem. Lechermeier jellemzéseiben igazából a különféle hercegnős sztereotípiákat, toposzokat vonultatja fel, az eredetisége inkább a hercegnők kapcsolathálójára való utalásokban mutatkozik meg. A szöveg alapvetően humoros –azoknak viszont, akik nem tartanak otthon többféle bölcsességgyűjteményt, zavaróak lehetnek a tematikus blokkokhoz tartozó, szépnek és elgondolkodtatónak szánt, sokszor azonban túl patetikus modorosságok. Például: „Akinek egy villanás az élet, az mindent tündöklőnek lát.” A célközönség, a 7-12 éves korosztály körében viszont úgyis tombol az emlékkönyvláz, a Nevenincs és sosemvolt hercegnőkből legalább sok, még biztosan nem idézett aforizmát lehet meríteni.

A szójátékokra, félrehallásokra, zeneiségre építő szöveg hemzseg a közvetett és közvetlen előre- és visszautalásoktól, az előszóban ígért szaftos összefonódásokat így a gyerekek részben maguk deríthetik fel. A könyv szerkezete is hasonlít a lexikonokra: a hercegnők, illetve a hozzájuk szorosan kapcsolódó dolgok (toronyszoba, etikett, címerek, unikornis, stb.) egy-egy szócikként követik egymást teletűzdelve hivatkozásokkal. Egy lexikonról persze soha nem az izgalomra asszociálunk, ám szerencsére a Nevenincs és sosemvolt hercegnők elég lazán játszik ezzel a műfajjal: valahol családfa, valahol tematikusan kapcsolódó kisebb cikkek, valahol pedig egyszerűen semmi sem egészíti ki a központi szócikket. Prózában és versben írt blokkok váltakoznak látszólag mindenféle logika nélkül. (A fordítónak, Pacskovszky Zsoltnak bizonyosan nem volt könnyű dolga, hogy elérje, a szöveg játékossága magyarul is üljön.) Elég kaotikusan szerveződik tehát ez a könyv, és ezt fokozza a tipográfiával való játék is: különböző típusok, stílusok, méretek kavarognak, kígyóznak a lapokon. A Nevenincs és sosemvolt hercegnők ezek miatt tulajdonképpen böngészőként működik: zsúfolt képek helyett kaotikus szövegben keresgélhetnek az iskolás, önállóan is olvasó gyerekek.

A Nevenincs és sosemvolt hercegnőket a műfaji különcség ellenére sem elsősorban a szöveg, hanem Rébecca Dautremer gyönyörű illusztrációi miatt ajánljuk. A szöveg minden próbálkozás ellenére is már-már jelentéktelenné zsugorodik az aprólékosan kidolgozott részletekkel, textúrákkal dolgozó Dautremer egyszerre rengeteg féle benyomást sűrítő képei mellett. Meleg és hideg színek, egyszerű és bonyolult minták, elnagyolt formák teremtik meg az illusztrációk kevert hangulatát, mely egyszerre szorongató és megnyugtató, vidám és melankolikus, ironikus és direkt, kedves és groteszk. Lapozgatva a könyvet magától értetődőnek tetszik, hogy Dautremer az egyik legjelentősebb francia könyvillusztrátor, akinek munkáját számos francia és nemzetközi elismeréssel díjazták már.

A Nevenincs és sosemvolt hercegnők felvet egy általános problémát. A magyar gyerekkönyvek esetében is gyakran tapasztaltható, hogy a szöveg – és hangsúlyozzuk: nem a speciális picture bookokról beszélünk – egyre többször gyengébb az illusztrációnál. Mégis hagyományosan a szövegre összpontosít mindenki, a katalógusokban és a kritikákban, ajánlókban is a szerző jelenti az origót – és ez az ajánló is a szöveg bemutatásával kezdődik. Ez azonban sok esetben méltatlan. Így van ez a Nevenincs és sosemvolt hercegnőkkel, ahol az illusztrációkban – túlzás nélkül mondható, hogy – gyönyörködni, elmerülni lehet, míg a szöveg inkább csak korrekt, mint zseniális. 

A Nevenincs és sosemvolt hercegnők a domináns illusztrációk miatt talán közelebb áll egy képzőművész albumához, mint egy mesés katalógushoz vagy lexikonhoz. Kétség nem fér ahhoz, hogy egy fontos gyerekkönyv jelent meg most magyarul, mégis bátorságra vall, hogy a Scolar vállalta a kiadását. Az ehhez hasonló művészi gyerekkönyveknek Magyarországon nincs komoly hagyománya, és bár a Nevenincs és sosemvolt hercegnőket a gyerekkönyvpiaci árakhoz viszonyítva abszolút korrekt áron forgalmazzák, így sem olcsó.

Philippe Lechermeier– Rébecca Dautremer: Nevenincs és sosemvolt hercegnők
fordította: Pacskovszky Zsolt
Scolar Kiadó, Budapest, 2011, 91 oldal, 4960 Ft
Ajánljuk elsősorban 7-12 éves gyerekeknek.

Kövess minket Facebookon is!