A Magyarországi Szülők Országos Egyesülete (MSZOE) szerint az alkotmánytervezet nem biztosít megfelelő védelmet a gyerekeknek. Az MSZOE azt akarja elérni, hogy a Gyermekjogi Egyezmény 3. cikk 1. pontja alapján fogalmazzák meg, és ezzel az alapelvek szintjén is biztosítsák a készülő alkotmányban a gyerekek védelmét.

A Gyermekjogi Egyezmény 3. cikk 1.pontja szerint:

„A szociális védelem köz- és magánintézményei, a bíróságok, a közigazgatási hatóságok és a törvényhozó szervek minden, a gyermeket érintő döntésükben a gyermek mindenekfelett álló érdekét veszik figyelembe elsősorban.”

Az MSZOE kiegészítő javaslatai az alkotmányhoz:

„x. § A Magyar Köztársaság biztosítja, hogy a  szociális védelem, a nevelés, az oktatás köz- és magánintézményei, a bíróságok, a közigazgatási hatóságok, és a törvényhozó szervek, továbbá  a természetes felnőttek személyek minden, a gyermeket érintő döntésükben a gyermek mindenekfelett álló érdekét veszik figyelembe elsősorban."

vagy

„y. § A Magyar Köztársaságban minden olyan természetes és jogi személy, aki a gyermek nevelésével, oktatásával, ellátásával, ügyeinek intézésével foglalkozik, minden, a gyermeket érintő döntésükben a gyermek mindenekfelettálló érdekét veszi figyelembe elsősorban."

Mielőtt továbbmennénk, fontos leszögezni, hogy az MSZOE értelmezésében 18 éves koráig minden személy kiskorú gyermeknek számít.

Az MSZOE amiatt is sürgeti ezt, mert szerinte az utóbbi években a gyerekek tekintélye jelentősen sérült. A híradókban, közéleti műsorokban, beszélgetéseken a gyerekeket szinte csak negatív felhanggal említik: hogy kövérek, hogy buták, hogy tiszteletlenek, hogy lusták, hogy drogoznak vagy hogy túl korán kezdik a szexet. Az egyesület ezzel párhuzamosan az állam oldaláról is támadást tapasztal: a Fidesz-KDNP kormány több olyan törvényt, jogszabályt dolgozott/dolgoz ki, melyek a 18 év alattiak megrendszabályozását szolgálják. Jelenleg pedig éppen a következő szigorításokat készítik elő. Az MSZOE megfogalmazása szerint ezek:

„-a gyermekek büntethetősége 14 éves koruk előtt,

-a buktatás intézményének törvényesítése,

-az iskolából való eltávolítás lehetősége 15 éves kortól, és

-a pedagógusok által követelt testi fenyítés bevezetése”.

A fegyelmezés és a büntetés mellett azonban a védelmező, óvó intézkedésekről nem lehet hallani – véli az MSZOE.

Az MSZOE javaslata alapvetően támogatható, érvelésük a vonatkozó egyezmények és törvények idézése után azonban indulatos, és pontosan emiatt könnyen célját tévesztheti. A felhozott példák a gyerekekkel szembeni „összehangolt támadásra” nem egyszerűen feketék-fehérek, egy kevésbé gyakorlott vitapartner is könnyen kikezdheti őket. A pedagógusok testi fenyítési módszerének bevezetése például egyelőre inkább városi legenda, mint valós félelem. Ráadásul az oktatási kérdésekben a pedagógusi tekintély visszaállítását képviselő Hoffmann Rózsa államtitkár is elítéli a fenyítést a 2010 őszén kiadott közleményében, melyben az államtitkár az iskolai bántalmazást az oktatási-nevelési intézményekben előfordulható legsúlyosabb jogsértésnek minősíti. A támadás másik három frontja azonban valóban aktuális kérdés, még ha az MSZOE sarkosan is fogalmazza meg őket.

Az MSZOE érvelésétől eltekintve azonban a felvetett probléma létezik, és tapasztalhatjuk is a mindennapokban. Talán kicsit cinikus, de nem lepődnénk meg, ha a gyerekek érdekei akkor kaphatnának kellő figyelmet a törvényhozásban, ha a 18 év alattiak tényleg szavazati jogot kapnának. Az elmúlt évek, évtizedek magyar politikája ugyanis egyértelműen azt mutatja, hogy Magyarországon nem általában az emberek, hanem a mindenkori potenciális szavazótáborok jogairól, érdekeiről folynak a viták.

Nem mellesleg a gyerekvédelem már csak a Széll Kálmán-i hagyományok tisztelete miatt is kiemelt kérdés lehetne. Az első magyar gyermekvédelmi törvényt ugyanis Széll Kálmán miniszterelnöksége alatt, 1901-ben hozták. Ez a törvény határozta meg állami feladatként a gyermekvédelmet.

Néhány példa a magyar gyermekvédelem hiányaiból, lemaradásaiból:

  • A csecsemőotthonok tulajdonképpen a II. világháború óta változatlan elvek alapján működnek. Több nyugat-európai és amerikai államban az ilyen jellegű intézményeket már bezárták, és szigorú szabályok korlátozzák legfeljebb néhány hónapra azt az időt, amely egy csecsemő helyzetének megoldásáig, családba kerüléséig eltelhet. Magyarországon azonban még mindig 1300-1400 kisgyerek él csecsemőotthonokban, és sokan 3-4 évet is töltenek ott.
  • Lassú és nehézkes az örökbefogadás, kihasználatlan a nevelőszülői háló kapacitása.
  • A családon belüli erőszak visszaszorítására nincsenek megfelelő eszközeink.
  • A gyerekek jogtudatossága hiányos – maguktól nem kérnek segítséget, hiszen nem tudják, milyen problémákkal kihez fordulhatnak.
  • Bár szinte valamennyi településen biztosított a gyermekjóléti szolgáltatás, de mindenhol tapasztalható a szakemberhiány: a családgondozók létszáma alacsony, ehhez mérten a gondozott családok, illetve gyermekek száma sokszor jóval meghaladja a jogszabályban meghatározott legnagyobb létszámot.
  • Egyes becslések szerint 200 ezer alultáplált, 20 ezer éhező gyerek él ma Magyarországon. Hegedűs Zsuzsa szociológus, Orbán Viktor politikai tanácsadója, a Minden Gyerek Lakjon Jól Alapítvány elnöke szerint azonban 600 ezerre tehető az alultáplált gyerekek száma.

Kép: http://childrensnationaljobs.com/

Kövesd a Gyerekszemlét a Facebookon is!