gyerekszemle

A Marbushka Játékmanufaktúra most szeptemberben indult családi vállalkozásként: Bohony Beatrix és Zöld László 6 éves kislányuk segítségével egyedi tervezésű társasjátékokat készítenek, melyek jórészt természetes anyagokból készülnek.

A játékkészítésről, az indulásról és a tervekről Bohony Beatrix mesélt a Gyerekszemlének.

Mit jelent a manufaktúra neve, a Marbushka?

Nagyon szeretem az üveggolyót, van egy illusztrációsorozatom is, melynek ez a központi eleme. Amikor indítottuk a manufaktúrát, az angol marble, márvány, üveggolyó jelentésű szó valamilyen játékos formáján gondolkoztunk. Éppen kapóra jött a kislányom nyelvújítása: elkezdett Papuskának és Mamuskának hívni minket. Mivel a játékok alapvetően a lányunkról szólnak, ezért egyértelmű volt, hogy a márkanévben is kell legyen valami, ami őt tükrözi. Összegyúrtuk tehát a marble szót és a kislányom becézését, így született meg a Marbushka.

Kik dolgoznak a manufaktúrában? A férjeddel együtt készítitek a játékokat?

Nem egészen: a kivitelezésbe bevonunk például esztergályosokat is, dobozkészítőket is. De minden más a mi feladatunk. Én készítem az illusztrációkat, melyek a játékoknak az alapját adják, a férjem pedig szervezi a gyártást, felügyeli a kivitelezést. Ő az, aki a kezét fogja minden mesterembernek. A tervezési szakaszban pedig a kislányom is segít. Most például dolgozunk egy asztali színházon, ennek a prototípusát együtt színezzük, rajzoljuk, és persze teszteljük: mennyit bír, hogyan lesz stabilabb, használhatóbb.

Huh, mi van a szekrényben?

Mit tartotok fontosnak, amikor megtervezitek a játékokat?

Bár a most kapható társasaink egy-egy klasszikus szabály szerint épülnek fel, a versenyzés élét próbáltuk elvenni belőlük. Nem szeretjük a versenyzős játékokat, ugyanis ebben a korban előfordul, hogy sírás lesz a vége. A Bújócska a városban játékban például bár valaki a végén kimondja, hogy megtaláltalak, de ezzel mindkét játékos nyer, hiszen megkerültek az elveszett kutyusok, és ehhez a játékosok együttműködésére van szükség.

Fontosnak érezzük azt is, hogy olyan történeteket dolgozzunk fel, melyeket szeretünk, melyekhez meghatározó élmény kötődik a családban. Két társasjátékunk is a család kedvenc meséit örökíti meg: a Csillagmese és Az elveszett nyakék című Grimm-mesét. A Csillagmesében a csillagok mindig hallgatják a mesét, ezt gondoltuk tovább: A csillagkaland című társasjátékban egy mesehallgató kiscsillag beesik az ablakon, és vissza kell juttatni a mamájához, hogy nyugodtan alhasson mindenki. Az elveszett nyakék történetére épülő játékban pedig a királykisasszony láncának darabjait kell összeszedni a kertben.

A csillagkaland és Az elveszett nyakék

Az Iparművészeti Egyetemen illusztrátornak készültél, de aztán eltávolodtál ettől a szakmától. Hogyan találtál végül mégis vissza az illusztrációkhoz?

Annak idején az egyetem illusztráció szakára felvételiztem. A szakom útközben megszűnt, vizuális kommunikáció lett belőle, és a tervezőgrafika, a digitális grafika került előtérbe. A kislányom születésekor kezdtem visszatérni az illusztrációkhoz. Elkezdtem festegetni, mert szerettem volna neki megörökíteni a születés és a családdá válás folyamatát. Ebből egy könyv is készült, de csak egy darab – neki, születésnapjára. A férjem javasolta, hogy küldjük be az illusztrációkat az Aranyvackorra, ahol nagy meglepetésünkre és örömünkre a Csimota Kiadó különdíjjal jutalmazta. Ez a könyv viszont továbbra sem fog megjelenni, mert azt gondolom, hogy azoknak, akik nem ismernek minket, a mi családdá válásunk nem olyan nagy élmény. És mert ezt tényleg a kislányomnak készítettem, rólunk szól. A játékokba viszont belecsempésztem egy picit ezekből az első lépésekből: a Hol van? torpedójátékunk egyik terepe például ennek a könyvnek az illusztrációja.

Hol van?

Mesélnél a kezdetekről: mikor indult a Marbushka Manufaktúra, és milyen volt az első néhány hónap?

Most szeptemberben indult el a weboldalunk. Korábban egy kézműves honlapon már árultam a játékok alapjainak számító illusztrációkat, sőt a Madárfogó társas az elején kifejezetten ide készült. Persze ez így nem teljesen igaz: legelőször itthoni használatra készült a kislányomnak. Szülőként azt tapasztaltam, nagyon nehéz tartós, szép, magas minőségű játékot venni, és egy idő után azt vettem észre, hogy egy-egy slágerjátéknál magát az életérzést várja a gyerek, amit a doboz vagy a reklám ígér, és persze ezt nem kapja meg vele, így csalódik. Meg szerettem volna mutatni neki, mennyire jó azzal játszani, amit ő készít el, mennyire többet ad egy olyan játék, melyet neki kell építenie, továbbgondolnia.

Madárfogó

Elkészítettem neki a Madárfogó prototípusát, aminek az óvodai szerelem adta az ötletet: Dani herceggel elmentünk egyszer közösen is kirándulni, madarat etetni. Ezt az élményt örökíti meg a társas. Aztán készítettünk belőle többet is, és hihetetlen sikere volt. Az elején még mi kasíroztuk, én festegettem egyenként a bogyókat, de egy idő után már nem tudtuk csak kézzel kivitelezni. A Madárfogó nagy sikere miatt gondoltuk, hogy mivel van még rengeteg ötletünk, nézzük meg, azokat hogyan fogadják. A megrendelések alapján ezek is tetszettek. Nagyobb gyártási léptékre váltottunk. A bábukat még mindig kézzel készítem: az esztergályos előállítja nekem, én pedig egyenként megfestem őket a Csillagkalandhoz, a Kalózszigethez, és a Madárfogóhoz.

Azt mondod, többször kellett csalódnotok a hagyományos, bolti játékokban. Ti mire figyeltek, hogy ne okozzatok csalódást?

Került már olyan játék a kislányom kezébe, ami rövid idő után eltört, darabok pattantak le róla, sőt olyan műanyagszaga volt, amit csak nehezen tudtam lemosni a kezéről. Pedig a gyerekek tárgyi kultúrája nagyon fontos, 3-8 évesen pedig különösen fogékonyak arra, mi veszi körül őket. Ezért is igyekszünk minél gazdagabban illusztrált játékokat készíteni. Azt gondolom, hogy aki szívvel-lélekkel gyerekjátékot készít, annak ezek kellenek, hogy a legfontosabbak legyenek: nem ad olyat a gyerek kezébe, ami ártalmas lehet, ami alacsony minőségű. Nem akarunk szemétbe való játékot kiadni, olyat szeretnénk adni, ami maradandó az anyag szépsége és minősége miatt. Azon igyekszünk, hogy minél több természetes anyagot, például fát, féldrágaköveket használjunk fel a játékoknál. Nagy szívfájdalmam, hogy a játékokat bevonó fóliát, ami a tartósság miatt kell, nem tudjuk elhagyni.

Állati portrék

A társasjátékok tervezésében pedig fontosnak tartottuk, hogy viszonylag rövid legyen a játékidő, és hogy lehetőség legyen arra, hogy a család együtt játsszon. Két-négy személyre készült, 15-30 perc játékidejű társasaink vannak. Mi mindig együtt játsszunk, ezért fontos, hogy családi társasokat készítsünk. A szülőkkel való együttjátszás során ráadásul sok olyan dolog, kérdés jön elő, melyek a hétköznapokban egyébként nem biztos, hogy felmerülnének, de fontosak. A játékokat egyébként a kislányom sokszor játssza egyedül is: a kalózokkal például szívesen szerepjátékozik, kitalál róluk egy történetet, és azt előadja a szigetet formáló játéktáblán.

Mennyi idő alatt készítetek el egy társasjátékot?

Erre nehéz pontosan válaszolni, mivel a táblák nyomdában készülnek. Amikor több rendelés is beérkezik, és egyszerre kell megfestenem például a kalózokat, akkor durván két napig csak bábukat festek. De ez nagyon változó.

Kalózsziget

Mennyire fér bele az életetekbe a tervezőgrafika mellett még a játékkészítés is?

Arra törekszünk, hogy csak a játékgyártásnak szenteljük a munkánkat, a kezdetek pedig nagyon bíztatóak. Már szeptemberben nagyobb érdeklődés volt, mint amire számítottunk. Nagyon szeretnénk, ha a Marbushka kitöltené az életünket, mert a tervezőgrafikát szívesen háttérbe szorítanánk, ez ugyanis nem a mi álmainkról szól. A játékokban viszont megszületik az, amit álmodunk. Ráadásul kézzel fogható, valós és örömet szerez másoknak is.

Ha jól tudom, készültök arra, hogy bővítitek a repertoárt. Milyen új játékokat terveztek?

Jelenleg hét táblajátékunk, és nyolc memóriánk, kirakónk van. Már most is vannak új ötleteink, ezeknek a gyártását azonban nem tudtuk elindítani karácsony előtt – szerencsére sok a megrendelésünk. És mindenképpen meg akartuk várni az első fogadtatást is. Ezek már nem a klasszikus társasok szabályaira épülnek, hanem mi találtuk ki a logikájukat is. Az egyiket például három mozgatható táblával és mobilabb szabállyal terveztük. A két figura, melyeket a gyerekek helyeznek el a táblán, a Jót és a Rosszat jelölik, ez a két pólus adja majd a plusz csavart a játékban. Illetve most készítjük a játékok angol nyelvű változatait is, mert egy nagy nemzetközi honlapon is elkezdtük árulni őket, és onnan is sokan keresnek meg minket.

Bújócska a városban

Van személyes Marbushka-kedvencetek?

Nekem a Huh, mi van a szekrényben? és a Bújócska a városban. Utóbbi a kutyák miatt, mert a két teljesen különböző személyiségű kutya – akik most éppen a kanapén alszanak – annyira a családhoz tartoznak, hogy muszáj volt valamilyen formában bevonni őket is. A Huh pedig egy mindennapi kérdést érint: mi lapul a szekrényben? Ez tulajdonképpen egy memóriajáték, a tapasztalatok alapján felnőtteknek sokkal nehezebb, a gyerekek valahogyan könnyebben átlátják és megjegyzik a kaotikus rajzokat. A kislányom minden nap másikkal kéri, hogy játsszunk. Az óvodai szerelem idején egyértelműen a Madárfogó volt a meghatározó, hiszen személyesen érintett volt, de a herceg-hercegnő időszakát is akkor élte. Aztán jött az öltözködési mánia, ezzel együtt a Huh-társas került elő többször. Éppen most lett hat éves, jelenleg talán a torpedó alapú játékot szereti a legjobban. Ahogyan nő és változik, úgy cserélődnek a kedvencei is: már nemcsak a figurák vagy a szerepjáték ragadja meg, hanem a logika is.