A napokban volt hír, hogy egy 12 éves tapolcai gyerek fojtogatta a tanárát, amiért az kérdőre vonta viselkedése miatt a gyereket. Ezzel egy időben pedig bejelentették, hogy nyárra elkészülhet az új közoktatási törvény – Hoffmann Rózsa Zánkán, az Országos Diákparlament megnyitóját megelőző sajtótájékoztatón arról is beszélt, hogy az új törvénnyel „vége annak a világnak is, hogy egy rendbontó gyerek terrorizálhasson egy tanórát”.

Hogy ez pontosan mit is fog jelenteni, arról csak találgatni lehet a sajtótájékoztató, a különböző fórumokon elhangzott utalások és a 2010. decemberében közzétett közoktatási törvény vitaanyaga alapján. A média persze a diák-tanár konfliktusokra hegyezi ki az iskolai erőszak problémáját, fontos azonban megemlíteni, hogy a gyerek-gyerek közti agresszió ennél jóval általánosabb, és mélyebb sérüléseket is okoz. Az iskolai fegyelmezésről, büntetésről szóló viták elsődlegesen tehát nem arról szólnak, hogyan kellene megvédeni a tanárt, hanem hogy a pedagógus hogyan kaphat olyan eszközöket, mellyel a problémás gyereket nevelheti. Az eddigiek alapján azonban még mindig nem született konkrét javaslat arra, hogyan lehet segíteni az agresszív, viselkedészavaros gyerekeket, hogy beilleszkedhessen a közösségbe: ugyanis hiába zárja ki végső esetben a gyereket egy iskola, a tankötelezettségi korig iskolába kell járnia, a probléma tehát nem fog megoldódni, csak átkerül egy másik intézménybe.

Összeszedtük, mit javasol az oktatási államtitkár és csapata az iskolán belüli erőszak visszaszorítására.


Részlet Hoffmann Rózsának a 2010. október 26-ai napirend előtti hozzászólásából:

„Büntetés helyett mediálás – említi ön többek között az oktatás területén, és ezért rá is térhetek akkor az oktatási vonatkozásra. Igen, a mediálás, a partnerek, a konfliktusban levő partnerek érdekeinek a kiegyenlítése továbbra is a politikánk része, és tesszük is ezt, de a büntetés, pontosabban: a negatív cselekmények negatív következménye megítélésünk szerint nem elkerülhető. Ezzel nem a befogadói társadalom ellen akarunk fellépni, hanem kormányunknak azt az értékrendjét akarjuk következetesen képviselni, amely a rend és a munkára alapuló társadalom érdekeit szolgálja.”

Részlet az oktatási államtitkár egy decemberi interjújából:

„Az erőszak terjedése komoly probléma, de gyökere nem az iskolában keresendő. Amikor valaki agresszíven lép fel az iskolában, akkor azért a legritkább esetben az intézmény a felelős. E jelenségeket szinte kivétel nélkül mindig az otthoni, vagy a társadalomból jövő feszültség gerjeszti, az erkölcsi rend megbomlása, a fékek hiánya idézi elő. „A leghatékonyabb az érdekes, élvezetes tanítás, valamint a jutalmazás, a dicséret. De a fegyelmezésre, a büntetésre is szükség van. Olykor már a szemöldökráncolás is kellő figyelmeztetést jelent. Máskor ennél erőteljesebb jelzésekre lehet szükség. Sohasem szabad megfeledkezni arról, hogy a fegyelmezés egyrészt annak szól, aki valamit elkövetett, de egyben szól annak a közösségnek is, amelyben a rendbontás történt. A büntetés elmaradása következmények nélküli világhoz, szélsőséges esetben anarchiához vezet. Mielőtt bárki téves következtetésre jutna, sietve jegyzem meg, hogy pedagógusként a jutalmazás híve vagyok, a büntetést nem a nevelés céljának, hanem egy szükségképpen és szakszerűen, mindig negatív érzelmek nélkül alkalmazandó eszközének tartom.”

A zánkai nyilatkozatok alapján:

Ha egy gyerek „terrorizálja” a tanórát, a pedagógusnak nemcsak kötelessége, de joga is fellépnie ez ellen és fegyelmeznie, ha pedig szükséges, büntetnie. Büntetésre azonban csak a legvégső esetben kerülhet sor. A gyereket az óráról ki lehet kísértetni. Az egyén érdeke vagy szándéka nem írhatja felül a közösségét, egy tanuló nem akadályozhatja meg azt, hogy a többiek haladhassanak a tanulásban. Hoffmann szerint ez lényeges különbség a korábbi felfogással és „politikai kommunikációval” szemben, amely „mindig hibáztatta és kárhoztatta azt a tanárt, aki megpróbált rendet teremteni”. A sajtótájékoztatón elhangzott a fegyelmezéssel kapcsolatban az alsós buktatás is: Hoffmann Rózsa mindig azt tanácsolja pedagóguskollégáinak: „merjenek a sarkukra állni az értékek védelmében”. Az államtitkár szerint óriási jelentősége van például annak, hogy az alsó tagozaton eltörölték azt, miszerint korábban nem lehetett évet ismételtetni. Ez ugyanis azt jelentette, hogy aki a munkáját nem végzi el, annak nincs következménye, azaz nem kell a kötelességet teljesíteni.

Természetesen fegyelmezni kell olykor, hiszen igenis vannak gyerekek, akik hátráltatják az osztályközösség munkáját. De azzal igencsak lehet vitatkozni, hogy az „értékek védelme” egyik fő frontja éppen az alsó tagozat volna. Általánosságban ugyanis a 6-10 éves gyerekek nem azért haladnak lassabban,vagy vannak hiányosságaik, mert lázadnak a rendszer ellen és nem akarnak kötelességet teljesíteni. De legyen bármi is a problémák hátterében, a buktatás soha nem jelenthet egyszerű tanári erőfitogtatását – a buktatás ugyanis egy szakmai döntés, a gyerek érdekében, nem pedig a megbüntetésére. A korábbi nyilatkozatok alapján Hoffmann Rózsa is olykor így gondolja – reméljük, Zánkán csak pontatlanul fogalmazott. (Az alsós buktatásról való fenntartásokról bővebben itt.)

Végezetül lássuk a lehetséges tervezett szankciókat és büntetéseket!

A közoktatási vitairat szerint:

„A kötelességeit vétkesen elmulasztó tanuló esetében a házirendben szabályozott fegyelmező intézkedést, illetve a törvényben meghatározott fegyelmi büntetést lehet alkalmazni. A törvény a közoktatást igénybe vevő tanulók és szüleik számára egyértelművé teszi, hogy a nevelés-oktatás folyamatában elvárt normák és szabályok megsértése azonnali és határozott szankcióval jár. Ugyanakkor - tekintettel arra, hogy számos esetben a gyermek, tanuló maga is áldozat, és a normasértése ennek is betudható - az iskolai normasértések kezelésére szükséges a normasértés fokát figyelembe vevő átfogó, nyilvános, stabil és kiszámítható közvetítő, konfliktust megelőző, mediáló, konfliktusmegoldó, a sérelmet orvosló (resztorációs), elkülönítő és büntető kezelési szabályrendszer működtetése, amelynek helyi szabályait az intézményi SZMSZ tartalmazza. A nevelési-oktatási intézmény a normasértés szintjétől és jellegétől függően külső segítséget is igénybe vehet, így pszichológiai, orvosi, család- és gyermekvédelmi, valamint – törvénybe ütköző, kivételesen súlyos esetben értelemszerűen – speciálisan képzett oktatásügyi közvetítő, vagy igazságszolgáltatási szakembertől.”

A szankciók kifejtését pedig a Fegyelmi szabályzat és eljárás címen a 14. mellékletben találjuk:

1. Ha a tanuló a kötelességeit súlyosan megszegi, fegyelmi eljárás alapján, indokolással ellátott írásbeli határozattal fegyelmi büntetésben részesíthető.
2. A fegyelmi büntetések kizárólag a következők lehetnek:
a) megrovás
b) szigorú megrovás
c) meghatározott kedvezmények, juttatások csökkentése, illetve megvonása
d) áthelyezés másik osztályba, tanulócsoportba vagy iskolába
e) eltiltás az adott iskolában a tanév folytatásától
f) kizárás az iskolából.
3. Tanköteles tanulóval szemben az „eltiltás az adott iskolában a tanév folytatásától” és az „áthelyezés az iskolából” fegyelmi büntetés csak rendkívüli vagy ismétlődő fegyelmi vétség esetén alkalmazható. Ekkor a szülő köteles új iskolát keresni a gyermeknek. Amennyiben a tanuló más iskolában történő elhelyezése a szülő kezdeményezésére 15 napon belül nem oldódik meg, a megyei kormányhivatal oktatási osztálya köteles iskoláról gondoskodni a számára.
4. A kollégiumban a kollégium rendjének megsértéséért
a) megrovás
b) szigorú megrovás
c) kizárás fegyelmi büntetés szabható ki.
5. A fegyelmi büntetés megállapításánál a tanuló életkorát, értelmi fejlettségét, az elkövetett cselekmény súlyát kell figyelembe venni. A fegyelmi büntetést a nevelőtestület hozza. A fegyelmi eljárás során be kell szerezni az iskolai, kollégiumi diákönkormányzat véleményét.
6. A fegyelmi eljárás során biztosítani kell, hogy a tanuló előadhassa védekezését. Tárgyalást akkor kell tartani, ha a tanuló vitatja a terhére rótt kötelességszegést, vagy azt a tényállás tisztázása egyébként indokolja.
7. A fegyelmi büntetést kiszabó határozat ellen fellebbezésnek van helye, amelyet – pedagógiai szakértő véleményét figyelembe véve – a fenntartó bírál el.

Tetszett? Kövesd a Gyerekszemlét a Facebookon is!