gyerekszemle

Magyarországon több alapítványi, egyesületi iskola is működik, ahol mozgássérült gyerekekkel foglalkoznak. A budapesti Mozgásjavító Gyermek és Ifjúsági Központ az egyetlen olyan speciális intézmény, amely az óvodai, az általános és a középiskolai közoktatási szakaszokat egymásba fűzi.

A felújított Medgyes-ház a Mexikói úton (Helinova)

A budapesti Mozgásjavító iskola elődjét, a Nyomorék Gyermekek Országos Otthonát 1903-ban alapította egy szabadkőműves páholy – akkor még hat gyereknek tudtak ellátást biztosítani egy kis házban. 1909-ben azonban a főváros által biztosított Mexikói úti telken adományokból elkezdődhetett az építkezés, 1913-ban pedig felavathatták a Medgyes Alajos műépítész tervei alapján épült házat, amelyben az intézmény részben ma is működik. (Az iskola történetéről itt lehet részletesen olvasni.) Jelenleg a Mozgásjavító Általános Iskola, Szakközépiskola, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény és Diákotthon Mexikói úton lévő komplexuma a mozgáskorlátozott gyerekeket fogadó általános iskolából, középiskolából és diákotthonból áll. A Mozgásjavítóhoz tartozik a III. kerületben található Csillagház is, ahol halmozottan sérült, mozgáskorlátozott gyerekekkel foglalkoznak. A Mexikói úton körülbelül 170, a Csillagházban közel 60 gyerek tanul és jut hozzá a sérülésspecifikus fejlesztéshez.

A kezdetek (mozgasjavito.hu)

Magas követelményekkel, a kudarctűrés erősítésével az esélyegyenlőségért

Az iskola igazgatója, Nádas Pál tanári pályája során szinte végig mozgáskorlátozott gyerekekkel foglalkozott. Negyven éve került pedagógusként a Mozgásjavító Általános Iskolához, huszonöt éve választották meg igazgatónak, idén ebből a tisztségből megy nyugdíjba. Az igazgató szerint a Magyarországon található speciális iskolák száma elégségesnek mondható: „Sok mozgássérült gyerek többségi, nem speciális iskolába jár, ha ott elfogadóak és befogadóak, akkor elég ennyi iskola. Akár integrált, akár inkluzív a közeg, csak az számít, hogy az egyes intézmények mit tesznek a bennük tanuló érintettekért. Tapasztalataink szerint azonban szükség van a speciális iskolákra.” Arra a kérdésre, hogy lelkileg mennyire nehéz vagy megterhelő fogyatékos gyerekekkel dolgozni, az egyik tanár így fogalmazott: „Ugyanolyan nehéz, mint egy többségi iskolában. Itt is, ott is a feladat az, hogy neveljük, oktassuk a gyerekeket.”

A Mozgásjavító iskola pedagógiai céljai arra irányulnak, hogy önállóságra neveljék a gyerekeket. Nádas Pál szerint egy speciális iskola mindössze abban különbözik egy nem speciálistól, hogy más személyi és tárgyi feltételeket kell biztosítania a fejlesztésre. A fogyatékos gyerekek számára azonban az esélyegyenlőség csak úgy érhető el, ha az elvárások, a követelmények szintje azonos a többségi iskolákéval, a gyerekek munkáját pedig reálisan értékelik. „Ha csak szívvel és nem ésszel oktatjuk, neveljük, fejlesztjük és, ha szükséges, gondozzuk a gyerekeket, akkor az iskolából helytelen önértékeléssel kerülhetnek ki. A társadalom nem tudja befogadni, a munkaerőpiac nem tudja felvenni őket. Sérelem mindenkit ér, sérültet is és nem sérültet is. Nem vitás, hogy egy sérült ember érzékenyebb – ezért rá kell vezetnünk őt arra, hogyan lehet kezelni a hasonló helyzeteket, és meg kell értetni vele, hogy az élet egy nagyon kemény verseny, különben nem lesz képes beilleszkedni” – érvelt Nádas Pál a magas követelmények szükségszerűsége mellett.

A Lajta-ház a Mexikói út és a Korong utca kereszteződésében

Mit is jelent ez a gyakorlat szintjén? Az iskola pedagógiai céljai között szerepel például a kudarctűrő képesség kialakítása a gyerekekben. A Mozgásjavítóban megpróbálják nem megengedni azt, hogy egy gyereket felmentsenek a tárgyak értékelése alól. A hátrányokkal való küzdés mellett az idő jelentős részét arra fordítják, hogy a tehetséget fejlesszék. Egy mozgásfogyatékos gyerek választási lehetősége jóval kisebb a közoktatásban, a munkaerőpiacon, ezért a célirányos fejlesztés mellett is keményen kell dolgoznia azért, hogy azokon a területeken, amelyekben jó vagy tehetséges, versenyképes tudást szerezzen. „Azok a fogyatékos emberek, akik csak elvárják a segítséget, beleeshetnek abba a csapdába, hogy saját magukat szegregálják” – mondta Nádas Pál. Az igazgató szerint nem szabad hagyni, hogy egy sérült gyerekben kialakuljon az az attitűd, hogy neki önmagáért nem kell tennie: „A ma biztosított előnyökért is valaki korábban már megharcolt, méghozzá egy sorstárs.  Példa erre az az édesanya, akivel annak idején az iskola-felújítás nagy projektjét elindítottuk. Ennek az anyának már nem járhat ide a gyereke, hiszen a projekt indítása több mint húsz évvel ezelőtt történt. Amikor 2009-ben eljött az ünnepélyes átadásra, láthatta, hogy ugyan a saját gyermekét már nem, de több mint kétszáz gyereket segített hozzá ahhoz, hogy nyugati színvonalú, akadálymentesen megépített iskolába járhassanak."

Az esélyegyenlőségre való tudatos törekvés ellenére azonban nagyon nehéz egy mozgásfogyatékos fiatalnak beilleszkednie a társadalomba. A rendszerváltozás előtti és utáni állapotok között markáns a különbség, ma már elérhetőek a legmodernebb segédeszközök, a lehetőségeknek csak a pénz szab határt. A pénz viszont sokszor hiányzik, és a mozgáskorlátozottak jogait jelentősen korlátozták az elmúlt időszakban – például legutóbb azzal, hogy a közlekedési támogatást már csak egy típusú gépkocsira, egyféle banki konstrukcióban lehet igényelni. A spórolás utolérte a közoktatást is, így több száz órával csökkent az eddigi órakeret. Azokat az „extrákat”, amelyeket a köznevelési törvény nem tesz kötelezővé, a fenntartók nem tudják finanszírozni, így arra az iskolák nem kapnak pénzt. A Mozgásjavítóban emiatt például az egyéni fejlesztések mennyiségéből kellett lefaragni.

A Korong utcai főbejárat (3h.hu)

Iskolai élet a Mozgásjavítóban

A Mozgásjavító Általános Iskolába a gyerekek kizárólag a Mozgásvizsgáló Országos Szakértői és Rehabilitációs Bizottság szakértői véleménye alapján kerülhetnek be az ország bármely pontjáról, a vidéki gyerekek pedig a jól felszerelt diákotthon apartmanjaiban lakhatnak. A szakközépiskolai felvételhez a jelentkezőknek a központi felvételin kell számot adniuk tudásukról. A Csillagházba kizárólag budapesti, halmozottan fogyatékos mozgáskorlátozott gyerekeket vesznek fel. Az általános iskolában 6-12, a középiskolában 8-12 fős osztályokban folyik a tanítás, a Csillagházban pedig 3-5 gyerek jár egy osztályba. A Mozgásjavítóban modern eszközök, különböző fejlesztő és szabadidős játékok (például csocsó, biliárd), egy nagy uszoda, konditerem és internetezésre alkalmas számítógépek állnak a gyerekek rendelkezésére.

Az iskolában a gyógypedagógusok és a szaktanárok mellett két pszichológus és több gondozó dolgozik. A gyerekek már 5 éves koruktól járhatnak iskola-előkészítő foglalkozásokra. A felső tagozaton lehetőség van egy évvel megnyújtani az általános iskolát: a plusz egy évet kérő gyerekek ugyanazt a tananyagot tanulják, csak több idejük van a haladásra. A Mexikói úton a gyerekek órarendjében megtalálható az életvitel tantárgy, amelynek keretében például főzni tanulnak meg. A tanítási idő végén pedig az apartmanokban a diákok közösen készítik el a vacsorájukat, amihez a hozzávalókat az élelmezési raktárból rendelhetik meg. A felső tagozaton szaktanárok tanítanak, az ő külső nézőpontjuk pedig sokat segít az iskola munkájában, például az objektív értékelésben vagy a követelmények felállításában.

(koznev.hu)

A középiskola szakirányán a gyerekek marketinget, kereskedelmet és üzleti adminisztrációt tanulhatnak. Az iskola rekonstrukciója során a szakközépiskolások gyakorlati oktatására épültek a belső szaktantermek (egy kávéház, egy mini ábécé és egy taniroda). Nádas Pál szerint a 21. század Európájában a sikeres boldoguláshoz minden gyereknek ismeretet kell szereznie a pénzhasználatról, és ismernie kell a vállalkozások világát. Ezekhez társulnia kell egy biztos kommunikációs készségnek az anyanyelven és legalább egy idegen nyelven. A középiskola indításakor ezen elvek alapján választottak szakirányt. Az iskola a kávéházat és az ábécét gyakorlóhelyként használja, és a gyerekek aktív bevonásával működteti. A kávézóban például egy tízedikes diák töltötte a gyakorlatát akkor, amikor az iskolában jártunk, egy felnőtt irányítása mellett ő vette fel a rendelést, közreműködött a számlázásban.

A tankávézóban – a Korong Kávézóban – a Mozgásjavító középiskolás diákjaival beszélgettünk. A „nagyok” az iskolai életről meséltek. A gyerekek közül ketten Belfastban, egy hasonló speciális iskolában voltak cserediákok három hétig, szerintük az észak-ír sorstársak iskolája jóval könnyebb, mint a mozgásjavítósoké, mert ott mindössze napi négy 30 perces tanóra van. A Mozgásjavító középiskolásainak egyébként valóban nincs könnyű dolguk: reggeltől késő délutánig órákra járnak, egyes napokon hét-nyolc órájuk is van, gyakran írnak dolgozatot – éppen úgy, mint egy többségi iskolába járó gyerek. A Mozgásjavító diákönkormányzata több programot is szervez, de ezek az asztalnál ülő gyerekek véleménye szerint inkább a kicsiknek szólnak. A legfontosabb, legnagyobb ünnepnek az iskolai farsangot és a ballagást élik meg, utóbbit több évtizede egy búcsúreggeli is kísér.

Osztályterem (Ablakvilág)

A gyerekek ellátása speciális környezetet igényel, ezért a tervezéskor törekedtek arra, hogy a komplexum különböző részei, az épület belseje és az udvar ne legyenek egymástól teljesen elzárva. Az új diákotthonszárny ennek megfelelően köti össze a Medgyes-házat az új iskolaépülettel. Az iskola tágasra és színesre tervezett belső terekkel egészült ki, az üvegfalakon és a nagy ablakokon át teljes kilátás nyílik az udvarra. A belső terek a gyerekek közlekedésére is kiválóan alkalmasak. A kerekesszékes gyerekek gyakorlott, precíz manőverekkel közlekednek, a liftbe való beszálláskor egymást is navigálják, segítik. A tantermek berendezése személyre szabható: az asztalok, a székek magassága, elhelyezkedése állítható, a viszonylag nagy tér lehetőséget ad arra, hogy az osztálytermek bármikor átrendezhetőek legyenek. A falakon színes képek, vidám piktogramok, utcatáblák segítik a tájékozódást. A becsengetést a Mission Impossible-é, a kicsengetést a Keresztapa főcímzenéje jelzi.

Belátás az egyik apartman nappalijára,
a folyosó köti össze az új szárnyat a Medgyes-házzal (Ablakvilág)

Az iskola testvérkapcsolatot ápol egy regensburgi speciális intézménnyel, partnerei vannak Észtországban, Csehországban, Belgiumban és Észak-Írországban. A gyakori utazások, a rendszeres osztálykirándulások jóval nagyobb előkészületeket igényelnek, mint egy nem speciális iskola esetében. Mivel minden gyerek mozgássérült, a szállításhoz speciális buszra van szükség, a szálláshelynek pedig teljesen akadálymentesnek kell lennie. Az iskola rendelkezik saját buszokkal, a speciálisan átalakított járművek egyenként hat-hét mozgáskorlátozott gyerek szállítására alkalmasak. A tömegközlekedés jelenlegi formájában egyáltalán nem használható ebből a szempontból. Szemléletes példa erre a Mexikói úton található Mozgásjavító megközelítése is: az 5-ös buszjáratból óránként csúcsidőben mindössze háromszor, egyébként kétszer jár alacsonypadlós jármű, amin legfeljebb két kerekesszék fér el. Az egyik, Budapestről naponta bejáró fiú azt mesélte, ez az elején okozott nehézséget, amikor még nem ismerte fejből a menetrendet, most viszont már tudja, mikor kell elindulnia, ha el akarja érni az alacsonypadlós buszjáratot.

A sportélet hosszú idő óta fontos a Mozgásjavító életében: a magyarországi mozgáskorlátozott diáksport itt indult el szervezett, intézményesített formában először 1929-ben, majd az újjáalakulást követően az 1970-es években. Három éve rendezik meg a Mozgássérült Kupát, amelynek keretében úszás- és boccsaversenyeket, ügyességi vetélkedőket tartanak az ország minden pontjáról érkező mozgáskorlátozott gyerekeknek. (A boccsa egy mozgáskorlátozottakra szabott golyójáték: a cél, hogy a nagy boccsagolyót a játékosok minél közelebb gurítsak a kicsi pallinogolyóhoz.) A felújított uszodában két kisebb mellett egy 25 méter hosszú medence is található. A Mozgásjavítóból korábban több paralimpikon is kikerült – a háromszoros bajnok Vereczkei Zsolt például itt tanult meg úszni.

(3h.hu)

Az integráció segítése a speciális iskolán kívül

A Mozgásjavító pedagógusai már az 1920-as években arról cikkeztek az akkori néptanítók lapjában, hogy mi mindent kell tudnia egy néptanítónak ahhoz, hogy egy „nyomorék” gyereket megsegítsen, megfelelően oktasson, tanítson. Magyarországon a mozgáskorlátozott gyerekek nagyobb része jelenleg is többségi iskolában tanul. A befogadó, az együttnevelést megvalósító intézményeket minden esetben fel kell készíteni a feladatra, ha egy család úgy dönt, mozgáskorlátozott gyerekét oda íratja be. A döntés ugyanis többféle változással is jár az iskola életében: az épített környezetet akadálymentesíteni kell, a diákokat, a pedagógusokat és a szülőket fel kell készíteni a mozgáskorlátozott gyerek fogadására, az intézménynek meg kell ismernie a törvény adta lehetőségeket és kötelezettségeket, amelyek a sajátos nevelési igényű gyerekek nevelésével, oktatásával járnak. A mozgáskorlátozott gyerekek együttnevelésében működik közre a Mozgásjavító módszertani munkacsoportja. A munkacsoport utazótanárai általában 2-3 évig látogatnak rendszeresen egy-egy befogadó iskolát, és szoros szakmai együttműködés keretében segítenek elsajátítani azokat a módszereket, ismereteket, amelyek egy mozgássérült gyerek együttnevelését lehetővé teszik. A Mozgásjavító utazótanárai évente átlagosan ötven fővárosi mozgáskorlátozott gyerek óvodai, iskolai nevelését, oktatását támogatják, további 50-60 gyerek együttnevelését szakmai szolgáltatásokon keresztül (szaktanácsadással, a pedagógusok felkészítésével) segítik.

A Mozgásjavító maketten. Elől, balra a Lajta-ház, jobbra a Medgyes-ház, amelyet az új diákotthon elnyúló szárnya köt össze a Korong utcai iskolaépülettel.
A rekonstrukció 3,43 milliárd forintba került.

A mozgáskorlátozott gyerekek együttnevelése megfelelő előkészítést igényel – egy-egy óvoda, iskola szűkebb és tágabb környezetének szemléletformálása érdekében a Mozgásjavító sajátos, úgynevezett érzékenyítő programokat is szervez. „Ezeken a programokon a gyerekeket hozzásegítjük ahhoz, hogy saját tapasztalatot szerezzenek arról, milyen fogyatékosnak, mozgáskorlátozottnak lenni” – mondja Nádas Pál. Tavaly márciusban például egy TÁMOP pályázati program záró rendezvényét tartották meg a budaörsi Illyés Gyula Gimnáziumban. A gimnazisták többek között beleülhettek a mozgásjavítósok kerekesszékeibe és részt vehettek egy mozgássérült lány táncos foglalkozásán, kipróbálhatták a kerekesszékes kosarazást, a boccsát, a görlabdát, részt vehettek a Mozgásjavító diákjai által tartott rendhagyó irodalomórán, megismerkedhettek a mozgássérült segítő kutya szerepével, kipróbálták a mozgáskorlátozottak ellátása során használt eszközöket. Ezek az attitűdformáló programok fontosak az esélyegyenlőségről való gondolkodás formálásában.

Kövess minket Facebookon is!