Becslések szerint a gyermekbántalmazásról készült képfelvételek száma az interneten több millióra tehető, a felvételeken összesen pedig több tízezer gyerekek látható. A szülők a technológia terén gyakran lemaradnak gyerekeiktől, emiatt nem tudnak megfelelő segítséget nyújtani nekik. Miközben az internet határtalanságát és arctalanságát a bűnözők is kihasználják, a gyerekeknek saját kortársaik is sok sérülést okoznak. A gyerekek online biztonsága érdekében globális összefogásra lenne szükség – hívja fel a figyelmet az UNICEF Innocenti Kutatóközpontjának legújabb tanulmánya.

Az UNICEF Innocenti Kutatóközpontja átfogó nemzetközi felmérést végzett a gyerekeket érintő online erőszak témakörében, ezt a tanulmányt mutatták be tegnap a világszervezet budapesti sajtótájékoztatóján. A gyerekeket érintő internetes zaklatás egyre gyakrabban előforduló probléma Magyarországon is. A felhasználói szokások, a veszélyfaktorok kultúrafüggetlenek, a hazai helyzet a nyugati, fejlett országok tapasztalataihoz hasonlít – mondta el Bábel Tamás, az UNICEF Magyar Bizottság Alapítvány igazgatója. Bábel Tamás hangsúlyozta, a jelentés üzenete nem az, hogy a gyerekeket tiltsák el az internettől, vagy újabb és újabb szabályozásokat, korlátozásokat vezessenek be. Az UNICEF célja felhívni a figyelmet arra, hogy a megoldást az jelenti, ha a gyerekek és a szülők ismerik a rizikófaktorokat és tudják, hová forduljanak, milyen csatornákon jelezzék, ha veszélyes tartalommal vagy zaklatással találkoznak.

Bábel Tamás (Kép: UNICEF)

A nemzetközi tanulmány rámutat arra, hogy a gyerekek a világ minden táján hasonló módon és hasonló célokra használják az internetet. Elsősorban a közösségi oldalakon vannak jelen, hogy ismerkedjenek és tartsák egymással a kapcsolatot. Az általános szokások alapján az UNICEF tanulmánya az online erőszak három különböző formáját vizsgálta: a szexuális visszaéléseket, az ezeket rögzítő felvételeket és a virtuális bántalmazást (cyberbullying).

Az UNICEF kutatása szerint vannak olyan bántalmazók, akiknek 200 fiatal is van az online „barát”-listáján, ezek a „barátok”, „ismerősök” a becserkészési folyamat (az ún. grooming) különböző szakaszaiban állnak. Az iparosodott országokban készült tanulmányokból kiderül, hogy a szexuális gyermekbántalmazás online elkövetői tipikusan jól képzett, munkahellyel rendelkező, főleg európai és észak-amerikai, különböző korú férfiak. Arról azonban egyáltalán nincsenek adatok, mennyien is lehetnek azok, akik az interneten környékezik meg a gyerekeket. A grooming ugyanis sok országban nem minősül bűncselekménynek – ahogyan Magyarországon sem –, ezért nem is vezetnek róla nyilvántartást.

Nemcsak a bántalmazó személyek számát, de a gyermekbántalmazásról készült anyagokat tartalmazó honlapok mennyiségét is nehéz globálisan megbecsülni. Az Internetfigyelő Alapítvány (IWF) 2010-ben több mint 16 700 szexuális gyermekbántalmazási esetet leplezett le, a magas látencia miatt azonban ennek a sokszorosa működik ebben a pillanatban is. Ezt támasztja alá az is, hogy a gyerekek a világ minden részéről arról számoltak be, hogy életükben komoly probléma az internetes zaklatás, a felnőttek azonban nem érzik vagy nem értik ennek súlyosságát.

Bár az online zaklatásoknak valóban elenyésző hányada realizálódik csak a való életben, ettől még az online térben elkövetett zaklatás is sebet ejt a gyerekeken. Zaklatásnak minősül például a személyes- és intim adatok/képek megszerzése és az azokkal való visszaélés, de a lejáratás, a kéretlen és bántó levelek küldözgetése is. Az UNICEF amerikai kutatása szerint azok a gyerekek, akik az iskolában erőszakoskodnak másokkal, nagy valószínűséggel maguk is online zaklatás áldozatai. Az internetes zaklatás elkövetői legtöbbször más gyerekek és fiatalok – tehát a kortársak. A zaklató sokszor anonimitásba burkolódzik, ezzel ijesztőbben hat az áldozatra, aki védtelenebbnek érezheti magát, így komolyabb sérüléseket szerezhet. A problémát tovább mélyíti, hogy míg egy iskolai zaklatás hazatérve megszűnik, addig az internet sajátosságai miatt az áldozat nem tud elvonulni, és így tulajdonképpen otthon is áldozat marad. Ráadásul a netes zaklatás nyilvánossága is nagyobb, sok-sok „csendes tanúval”.

A jelentés szerint Európában az internet-hozzáféréssel rendelkező 9-16 éves gyerekek naponta 1-5 órát neteznek. Magyarországon ez az arány napi 2,5 óra (156 perc). Az UNICEF kutatóközpont felhívja a figyelmet arra, hogy a gyerekek kétszer annyi időt töltenek online, mint amennyit a szüleik gondolják, hogy interneteznek.

A jelentés bemutatását követően hazai szakértők számoltak be a magyar helyzetről. Sok újdonság nem hangzott el a témában: a nagy magyar kutatások eredményét ismertették sokadszorra. Az általános tapasztalat az, hogy bár a magyar tizenévesek szexuális visszaélést nem igen tapasztalnak, a kortársak közötti online bántalmazás, zaklatás különböző formái gyakran előfordulnak velük. Ezen a területen valószínűleg a látencia is sokkal nagyobb, mint a szexuális visszaéléseknél. László Miklós szociológus a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat Safer Internet programjának kutatási eredményeit összegezve elmondta: a gyermekek felügyeletét nehezíti az okostelefonok terjedése, hiszen sem a szülő, sem a tanár nem állhat a telefon mögött, így nem tudni, mennyi időt tölt pontosan egy fiatal internetezéssel. A kutatások szerint a magyar tizenévesek csaknem egynegyedét érte már online zaklatás, és európai átlagban a magyar gyerekek teszik közzé magukról a legtöbb információt: 53%-uknak teljesen publikus a profilja. László Miklós éppen ezért az oktatás szerepét hangsúlyozta: már óvodás kortól el kellene kezdeni a gyerekek felkészítését a tudatos médiahasználatra, mely nem csak elméleti tudást jelent. László Miklós David Buckingham médiapedagógiai professzor előző heti konferencia-előadására utalva emelte ki, hogy a gyerekeknek tapasztalatot kellene szerezniük a tartalomgyártásról is.

Magyarországon az online erőszak nem kap kellő figyelmet: míg a szülők tudni akarják, ha az iskolában, játszótéren, offline közösségben csúfolják, kiközösítik, bántják a gyereküket, addig azzal, hogy mi történik a gyerekkel az online térben, nem igazán foglalkoznak. A szakemberek egyetértenek abban, hogy ennek oka valószínűleg az, hogy a szülők és a gyerekek egészen másként használják az internetet, a szülők így sokszor nem tudnak a veszélyekről, nem ismerik az online erőszak fajtáit, és gyakran maguk a felnőttek sincsenek tisztában azzal, hogy a személyes adatok felelőtlen kiteregetése bűncselekmények sorozatához vezethet. Szabó Henrik, az ORFK Bűnmegelőzési és Áldozatvédelmi osztály alezredese éppen ezért azt tanácsolta a szülőknek, hogy ők is aktívan használják az internetet, mert csak így fognak tudni a rizikókról és a megoldásokról.

Az UNICEF figyelmeztet: a zaklatók mindaddig folytatni fogják tevékenységüket, amíg nem találkoznak különösebb társadalmi ellenállással. A gyerekek online szexuális zaklatása és kizsákmányolása globális probléma, ami ellen tenni csak egy minden szinten megvalósuló, koordinált cselekvéssel lehet. A védekezési stratégiák kidolgozásakor pedig tekintettel kell lenni a Gyerekjogi Egyezményre, amely kimondja, hogy tiszteletben kell tartani a gyerekek információhoz való jutásának jogát, a véleménynyilvánítás szabadságát, az egyesülési és a magánélethez fűződő jogot.

A teljes UNICEF-jelentés angol nyelven innen tölthető le.

Kövess minket Facebookon is!