gyerekszemle

Az általános iskolás diákok 17%-ával történt szexualitással kapcsolatos kellemetlen esemény vagy visszaélés, 30%-uk pedig tud a környezetében olyan gyerekről, aki szexuális bántalmazás áldozata lett és mesélt is a vele történtekről – ez derült ki abból a szeptemberi helyzetjelentésből, melyet a Pandóra szelencéje projekt keretében készítettek.

A négy országot (Magyarországot, Horvátországot, Bosznia-Hercegovinát és Szerbiát) érintő program szükségességét indokolja, hogy a gyerekek szexuális bántalmazásáról nem álltak rendelkezésre pontos és áttekinthető adatok, miközben a szakemberek többször is figyelmeztettek arra, hogy az ilyen eseteknek csak elenyésző hányada jut a hatóságok tudomására, a bűncselekmények következményei pedig hosszú évekig, akár egy életem át kísértik az áldozatokat. Reprezentatív adatok ugyan továbbra sincsenek, de legalább a pedagógusok és a gyerekek egy csoportjának a visszajelzéseit dokumentálták.

A négy ország számos közös tapasztalatot szerzett az adatgyűjtés során: a pedagógusok vagy nem tudják, mihez kezdenének, ha egy gyerekről kiderülne, hogy szexuális bántalmazás áldozata, vagy tudják, de kételkednek a jelzőrendszer működőképességében, esetleg tartanak a közösség bosszújától. Ha pedig egy esetből végre ügy lesz, sokszor azzal csak tovább sérülnek a gyerekek. Magyarországon például előfordul, hogy egy szexuális abúzuson átesett gyereket hatszor-hétszer is kihallgatnak bíróság előtt, miközben gyakran fél év is eltelik, mire ki tudják emelni a gyereket a bántalmazó közegből. De itthon legalább a média korrekten közelít a kérdéshez, míg például Horvátországban nem ritkán szenzációhajhász bulvárügy lesz a bántalmazásból, így a gyerek nem pusztán egy bűncselekmény, hanem a média áldozatává is válik.

A Btk.-ban olyan elavult kifejezésekkel írják le a szexuális bántalmazást (nemi erkölcs elleni bűncselekmény, megrontás, vérfertőzés), melyek fokozzák az áldozat szégyenérzetét. Az áldozatok megítélése körüli zavart tovább súlyosbítja a nagyfokú prüdéria is: a szülők és a pedagógusok szemérmesen közelítenek a témához, sokszor nem beszélnek nyíltan a szexuális bántalmazásról (gondot okoz például a testrészek megnevezése). A megkérdezett 446 magyar felső tagozatos gyerek több, mint 84%-a a médiából hallott a szexuális visszaélésről – a témáról a családtól és az iskolától mindössze 6-6%-uk szerzett tudomást.

A gyerekek szexuális bántalmazásáról szóló magyar helyzetképet
innen lehet letölteni.

Hogy változás történjen, a szakértők ajánlásokat fogalmaztak meg. Tegnap a Független Médiaközpont szervezésében ismertették azokat az ajánlásokat, melyeket a helyzetjelentés elkészítésében szerzett tapasztalatok alapján fogalmaztak meg a projektben résztvevő intézmények és szervezetek. A legnehezebb feladat a tabuk ledöntése és a szemléletváltozás elindítása lesz. Az ajánlások a jogalkotóknak és a jogalkalmazónak, a szexuális bántalmazás gyerekáldozataival foglalkozó intézeteknek, az oktatási intézményeknek, a gyermekvédelemnek, a médiának szólnak. A javaslatcsomagban többek között az áldozathibáztató attitűdöt, az újbóli traumatizálást kifogásolják. A gyermekvédelmi jelzőrendszer hatékonyságának javítására például egy kötelező érvényű protokoll kidolgozását sürgetik, a rendőrségtől pedig alaposabb nyomozati munkát várnának. Oktatási segédanyagokat, felvilágosító, preventív programokat dolgoznának ki, a médiában pedig több oknyomozó riportot, figyelemfelhívó kampányt látnának. A szakértők üdvözölték a közelmúlt pozitív változásait is: a gyerekbarát igazságszolgáltatásra való törekvést, a barátságos meghallgatószobákat, azt, hogy az Európai Parlament elfogadta a gyerekek szexuális zaklatása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló európai uniós irányelvtervezetet.

A helyzetjelentés alapján megfogalmazott ajánlásokat
innen lehet (hamarosan) letölteni.

Az eredményes fellépéshez a sajtóközlemény szerint „további összefogásra, politikai döntésekre, a szakpolitikák hatékony összehangolására és a nyilvánosság erejére is szükség van.” Ezzel kapcsolatban azonban a sajtótájékoztatóból is érdemes leszűrni néhány tapasztalatot: az esemény meglehetősen szerény médiaérdeklődést váltott ki. Szinte csak a szűk szakma képviseltette magát, pedig ha valakiknek, nekik biztosan nem újdonság, hogy milyen elmaradások vannak mind a jogalkotás, mind a jogalkalmazás területén a gyerekek szexuális bántalmazásának kérdésében. 

A Pandóra szelencéje projekt videóanyagait
itt lehet megnézni.

Kövess minket Facebookon is!