gyerekszemle

Az UNICEF Innocenti Nemzetközi Kutatóközpontjának felmérése szerint az egyesületekben sportoló fiatalokra úgy tekintenek, mint miniatűr felnőtt sportolókra, emiatt jogaik gyakran sérülnek. Az egyesületekben, szervezett sportban résztvevő gyerekek megalázó beavatási szertartásokon eshetnek át, verést, lelki terrort vagy szexuális zaklatást is tapasztalhatnak. 18 éves korukig a sportolók is gyerekek még, így egyértelműen vonatkozik rájuk az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye, azaz emberszámba kell venni őket és speciális védelmet kell élvezniük.

Az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye már elmúlt 20 éves, Magyarország 1991-ben ratifikálta. A két évtized ellenére azonban sokan még csak nem is hallottak arról, hogy létezik. A gyerekek 18 éves korukra érik el azt a testi és lelki fejlettséget, amely a felnőtt, felelős élethez szükséges, az egyezmény ezért pontokba szedi, hogy a mi kell a különböző országokban élő gyerekek jólétének biztosításához, összefogja és harmonizálja a különböző nemzetközi jogi szerződésekben elszórtan felbukkanó gyerekjogokat.

A Gyermekjogi Egyezmény kimondja a játékhoz és szabadidőhöz, valamint az egészséges testi és lelki fejlődéshez való jogát a gyerekeknek. Mindhez ideális támogatást, alapot jelent a sport. Egészen addig, amíg a gyerekek számára örömforrást jelent. A sport erőszakosságának a gyerekek életére gyakorolt hatásáról nagyon kevés, szórványos adat áll rendelkezésre, az UNICEF most összegyűjtötte a különböző felmérések eredményét, összevetette ezeket, és ez alapján állította össze, milyen veszélyek jelentkezhetnek a sportban, hogyan lehet ezeket elkerülni.

A megalázástól a fenyítésig

A sport erőszakossága ugyan tabutéma, de mindenki tud róla. Nem a balesetekben szerzett kisebb-nagyobb sérülésekre kell gondolni, hanem az edzői szigorra, a teljesítményért túlhajszolt gyerekekre, a személyes konfliktusokra, a szülői kényszerítésre. Miközben a gyerekek igyekszenek megfelelni az edzői és a szülői elvárásoknak, a jogaik gyakran sérülnek azért, mert a felnőttek esetleg nincsenek is tisztában azzal, meddig mehetnek el az elvárások tekintetében, mit engedhetnek meg maguknak a gyerekekkel szemben.

A jelentés szerint a gyerekekkel szemben elkövetett erőszak legjellemzőbb megjelenési formái a sportban a következők:

• pszichológiai lealacsonyítás vagy lelki megalázás a nem, a testalkat vagy a teljesítmény alapján;
• indokolatlan nyomásgyakorlás a fiatal sportolóra a kiemelkedő teljesítmény elérése érdekében, gyakran a rendkívüli tehetséggel megáldott gyerekeket felnőttként kezelik;
• kikényszerített, kötelező szex;
• káros vagy szexuálisan megalázó beavatás, rituálék;
• olyan táplálkozás vagy fogyókúra, amely evészavarokhoz, pl. anorexiához vezethet;
• fizikai büntetések, verés;
• sérülések, erőltetett kockázatvállalás szélsőséges környezetben;
• dopping és egyéb teljesítménynövelő szerek használata;
• a társak befolyásolása alkohol, egyéb káros, függést okozó szerek használatára;
• teljesítmény, versenyrészvétel megkövetelése, sérülés esetén is;
• az edzés, mint büntetés;
• a megfelelő pihenőidő és törődés megtagadása.

A nemzetközi jelentés példákat is hoz a kutatások, felmérések illusztrálására. Svájcban 2010 őszén egy fiatal elkövető felfedte, hogy a berni kanton egyik futballklubjának ifjúsági csapatában évek óta egy nagyon megalázó, fájdalmas beavatási rítuson esnek át a frissen bekerültek: seprűnyéllel megerőszakolják őket. Ez a gyakorlat többször testi sérüléseket is okozott. A beismerő vallomást tevő fiatal a csapatba kerülését követően maga is hasonló erőszak áldozatává vált. Az egyik áldozat édesanyja később arról számolt be, hogy a csapat vezetői az edzőtáborokban eldugták a seprűket, hogy megakadályozzák a beavatási szertartást.

Egy norvég elitsportoló pedig így emlékszik vissza a kislánykori edzésekre: "Ha nem teljesítettünk jól, akkor büntetésből az edző ölébe kellett ülnünk. Megérintett minket, nagyon undorító volt. Ma már nem értem, egyáltalán miért tettük meg. Volt egy olyan gyakorlat, amikor sprintelnünk kellett, és aki utolsónak érkezett be, annak bele kellett ülnie az ölébe, így mindenki iszonyatosan rohant."

Egy nyolc éves kínai kislány, Zhang Huimin több mint 3550 km-t futott a 2008-as pekingi olimpia tiszteletére. A 21 kilós kislány minden nap hajnali fél háromkor kelt és 64 km-t teljesített. A lány apja ezzel akarta felhívni a figyelmet a gyerekben rejlő potenciálra. Tagadta, hogy ő kényszerítette futásra a kislányt. Arra hivatkozott, hogy a gyerek sose panaszkodott fáradtságra.

Magyarország: az erőszak természetes velejárója a sportnak

Magyarországon a sport során tapasztalt erőszakról nincsenek sem felmérések, sem példák. Ennek részben az lehet az oka, hogy itthon egyáltalán nem jellemző a gyereksportolók felvilágosítása a megfélemlítésről, a zaklatásról és a beavatási szertartásokról, mivel e jelenségeket sokan a sport természetes velejárójának tekintik. Az edzők és a gyerekekkel foglalkozó más sportszakemberek nem kapnak képzést arról, hogy hogyan ismerjék fel az erőszak és bántalmazás jeleit, pedig a biztos pedagógiai, gyerekvédelmi ismeretek segíthetnek megelőzni az erőszakot, miközben megerősítik a bizalmat, a mások iránt tanúsított érzékenységet, az önismeretet. Fontos lenne, hogy a sportolók, az edzők, a tanárok és a szülők is tisztában legyenek azzal, hogy hova fordulhatnak, ha a sport terén erőszakkal szembesülnek. Szintén fontos lenne, hogy a szakma felismerje a témával kapcsolatos képzések fontosságát, hogy alapkövetelmény legyen a sportszervezetekben a magatartási kódexek kialakítása és betartása.

Az UNICEF a jelentés kapcsán február 9-én kerekasztal-beszélgetést kezdeményezett a Magyar Olimpiai Bizottsággal (MOB) és a Magyar Labdarúgó Szövetséggel (MLSZ), gyerekvédelmi szakértők bevonásával.

A beszélgetésen Herczog Mária gyerekjogi szakértő szerint azokban az országokban, ahol erős a Gyermekjogi Egyezmény, és az abban foglaltakat a sporton belül is érvényesítik, ott sincs kevesebb olimpikon, van viszont magasan szervezett tömegsport, ugyanis a sport ideális arra, hogy lehetőséget adjon a társadalmi kirekesztettség legyőzéséhez, a deviancia kivédéséhez.

A MOB sportigazgatója, Szabó Bence szerint elitsport nem lesz „vér, veríték, könnyek nélkül”. Azonban az erőszakot és a visszaéléseket a MOB és az MLSZ is elutasítja, és készek együttműködni az UNICEF-fel. A sportszervezetek szerint lehet, hogy a Gyermekjogi Egyezményt nem minden edző tudná felmondani, de többen éppen a saját gyerekkori tapasztalatuk miatt ösztönösen is tudják, hogy az erőszak, az erőltetés, a fenyítés vagy a megalázás nem vezet eredményhez. A gyerekjogok ismeretét azonban el kell várni a kluboktól, a kamaráktól, a menedzserektől, az edzőktől és a szülőktől is, ezért javasolják, hogy az etikai kódexeket vizsgálják felül, és ha szükséges, egészítsék ki.

A sporton belüli erőszak kivédésére korábban is születtek már lépések, az MLSZ Bozsik-programjában például 12 éves kor alatt nem rangsorolnak hivatalosan, hogy a játék öröme legyen hangsúlyos – ettől még a gyerekek között nyilván kialakul a versengés, de ezt intézményi szinten nem erősítik.  Borbély Zoltán, az MLSZ Jogi- és Sajtóiroda vezetője kiemelte, a labdarúgás szerencsés helyzetben van, itt ugyanis akkor kezdődik az elitképzés, amikor sok más sportág esetében abbamarad, tehát eleve érettebb gyerekekkel dolgoznak. A spanyol válogatott eredményei pedig pont azt mutatják, hogy ebben az ágban dopping nélkül, emberi léptékkel is lehet sikereket elérni.

A kerekasztal résztvevői egyetértettek abban, hogy a probléma forrása gyakran az önmegvalósító szülő, aki a sportszakember helyett is hajszolja a gyereket. 18 éves kor alatt a testi és lelki fejletlenségből adódóan a gyerekek nem tudnak végleges, teljesen átgondolt döntéseket hozni. Ha valamire igent mondanak, nem biztos, hogy hosszú távon is kitartanak mellette, ebben az esetben a lehető legrosszabb reakció, ha a szülő erőlteti azt a sportot, amiért korábban a gyerek is rajongott. A probléma kulcsmegoldása az edző lehet, akinek kezelnie kell az ilyen helyzeteket, példát kell mutatnia. A tömegsportot pedig erősíteni kell, hogy azok számára is biztosítva legyen a szervezett, élményt adó játék, mozgás, akik különböző okok miatt kimaradnak a versenysportból. Herczog Mária szerint azonban nem elég, ha az infrastruktúra és az anyagi háttér biztosított ehhez, hanem szemléletváltás is kell, mert hogyan várható el egy gyerektől, hogy a sportot az élményért szeresse, ha a felnőttektől a görcsös teljesítménykényszert látják?

Gyurkó Szilvia gyerekjogi- és kriminológiai szakértő a szülői elvárások ellensúlyozására egy amerikai iskola példáját hozta, ahol egy plakátot tettek ki a következő szöveggel:

Mit lehet tenni?

Magyarországon a sporterőszak területén jelentős az információ- és a tudáshiány, ezért a személyes tapasztalatok megosztása sokat segít az erőszak visszaszorításában való előrelépésben. Az UNICEF Magyar Bizottság szeretné folyamatosan nyomon követni a jó és a rossz tapasztalatokat a sportban, ezért várja az ez irányú történeteket a sport@unicef.hu e-mail címre.

A nemzetközi tapasztalatok alapján az áldozatok száma úgy csökkenthető, ha a sportági szövetségek, egyesületek határozottan fellépnek mindenfajta visszaélés ellen, etikai kódexükbe, működésükbe beépítik a szükséges irányelveket, valamint a gyerekeket és szülőket megfelelően tájékoztatják. Az UNICEF Magyar Bizottság ezért felajánlja, hogy kérésre bármelyik sportszervezet etikai kódexét megvizsgálja gyerekjogi szempontból. Vállalja továbbá azt is, hogy a gyerekek és szülők részére tájékoztató anyagot készít, amely tartalmazza azt is, hogy az áldozatok kihez fordulhatnak segítségért. A tájékoztató anyagok március közepére készülnek el, és az UNICEF ingyen ajánlja fel a sportszervezeteknek.

Addig is itt egy táblázat arról, hogy bántalmazás esetén kihez kell fordulnia a szülőnek, a gyereknek.

Kövess minket Facebookon is!