A Magyar Rádió tegnapi Vendég a háznál c. műsorában az iskolaválasztás szempontjairól kérdezték a szülőket, felvételiző gyerekeket. A műsorban hallhattunk általános iskolába készülődő hat éveseket és a középiskolai felvételit éppen teljesítő kamaszokat is, illetve szüleik meséltek arról, hogyan, milyen szempontok alapján választottak iskolát a gyerekeiknek.

A középiskolai központi felvételik utolsó napjai vannak már csak vissza, az utolsó etapban március 11-ig kell befejezni a szóbeli vizsgákat. Az oktatási elemzők, a pedagógusok és a pszichológusok véleménye eltérő abban, hogy jó-e felvételi procedúrának kitenni a 14 éveseket, de a meglepőbb, hogy – bár elméletileg nem lehet – egyes helyeken az általános iskolák belépőit is mérik. A rádióműsor első megszólalója egy anya, aki büszkén meséli hat és fél éves lánya határozott és alapos szereplését a felvételin:

„Nagyon nagy szűrésen esett át. 500 gyerekből 90-et vesznek föl, elég komoly felvételi volt: volt logikai, volt kommunikációs és rajzkészség mérése is. (…) Nagyon-nagyon pozitívan állt hozzá, pedig csak hat és fél éves.”

A nagyobbakban már több a feszültség, egy középiskolai felvételin átesett lány édesanyja a következőket tapasztalta: „Sok álmatlan éjszakája volt, a legutolsó egy hétben alig tudott aludni, ezen aggódtam is, visszakoztam, hogy talán mégsem írjuk meg a központi felvételit, de megírtuk. Volt olyan kisgyerek, aki az előző éjszakát végighányta izgalmában. (…) Nagy volt a titkolózás egymás között, úgy láttam, hogy szégyellték az eredményeket, mindenki többet várt tőle. (…) Én nem helyeslem ezt a megmérettetést, mivel láttam, mennyire negatívan csapódott le a lányomban.”

Középiskolai felvételi: pro és kontra

A stressz és a feszültség ellenére a szakpolitikusok mégis ezt tartják a kíméletesebb megoldásnak. A központi középiskolai felvételi eltörlésének kérdése idén januárban került elő legutóbb. Pokorni Zoltán, a Fidesz-KDNP oktatási munkacsoportjának vezetője szerint meg kell tartani a jelenlegi rendszert, csak ott szabad megengedni a helyi felvételit, ahol nagy a túljelentkezés, mivel nem volna jó visszatérni ahhoz a gyakorlathoz, amikor a diákok felvételi vizsgáról felvételi vizsgára jártak, és az eltérő felvételik miatt a szubjektív elemek szerepe a mainál nagyobb volt.

Általában a felvételi mellett szól, hogy a gyerekeket az alkalmazott tudásuk alapján lehet mérni – egészen pontosan: kiszűrni. Az iskolák ezzel a módszerrel a legkevesebb hibaszázalékkal választhatják ki a legjobbakat, így az egyes tanulók velük nagyjából hasonló képességűekkel kerülnek egy osztályba, legalábbis elméletileg. A gördülékenyebb osztálymunka pedig gyorsabb haladást tesz lehetővé. Arról azonban, hogy ez a válogatás hasznos és eredményes-e, megoszlanak a vélemények.

Nahalka István, az ELTE PPK neveléstudományi előadója blogjában fél évvel ezelőtt, amikor felvetődött, hogy vissza kellene hozni a szóbeli vizsgákat a középiskolai felvételiken, a következőképpen foglalta össze a szelekcióra építő középiskolai felvételi rendszer hibáit:

„A felvételit azok tartják fontosnak, akik úgy gondolják, hogy mindenki számára az a legjobb beiskolázási politika, amelyben minden tanuló egy neki, a fejlettségi szintjének, vagy másképpen tehetségének megfelelő szinten tanulhat. Szintek szerint homogén iskolák és homogén osztályok kialakítása itt a cél. Sok olyan szakemberrel és pedagógussal találkoztam életem során, aki ezt az elvet vallotta. Szinte egyikük sem tudta elképzelni, hogy másképpen is lehet gondolkodni. Valamifajta "isteni kinyilatkoztatásként" kezelték, hogy a különböző szinten felkészült gyerekeket egymástól elkülönítve kell nevelni.

  • Nem igaz, hogy a homogén csoportokban teljesítenek jobban a jó tanulók, sőt, éppen az ellenkezőjét lehet alátámasztani kutatási eredményekkel (országos kompetenciamérés adatai).
  • Nem igaz, hogy a magyar jó tanulók (az úgymond tehetségesek) jól teljesítenek nemzetközi összehasonlításban, sőt, sokkal rosszabbak (relatív értelemben) az eredményeik, mint a gyenge tanulóknak. (A vizsgálódást a PISA felmérés adataival érdemes elvégezni.) Vagyis a szegregálás minden gyermek számára negatív következményekkel jár.
  • A nem szegregáló iskolarendszerek (angolszász- és skandináv országok) átlagosan sokkal jobb eredményeket érnek el bármilyen más országcsoport átlagaihoz képest a nemzetközi összehasonlító vizsgálatokban. Egy statisztikai összefüggésből ugyan nem lehet levonni azt a következtetést, hogy az egyik folyamat oka a másiknak, azonban ha van olyan elképzelésünk, hogy itt ok-okozati összefüggésről van szó, akkor azt az elképzelést alátámasztják az adatok.
  • Az úgymond "képesség-alapú" beiskolázás és csoportokba osztás - mindenféle oktatásszociológiai vizsgálat ezt bizonyítja - valójában társadalmi csoportok, rétegek, osztályok közötti törésvonalak mentén történik. Ez önmagában is antidemokratikus, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy ez egyben az erőforrások nem egyenletes elosztását is jelenti, de ráadásul a különböző társadalmi csoportokhoz tartozó gyerekek elkülönítésével jár, ami nagy valószínűséggel tragikus mértékben rombolja a magyar társadalom belső kohézióját.”

Nahalka István: Gimnáziumi felvételik - indulat nélkül(?)

 

Hogy mi lenne a jó megoldás (kitegyük-e a gyerekeket a feszültségnek, sőt terheljük-e őket még jobban, esetleg hagyjunk nyugtot nekik), nem célunk eldönteni. A jelenlegi helyzetben kétségkívül a legjobb stratégia az, amit a Vendég a háznál utolsó interjúalanya mond. Egy középiskolába készülő fiú – akinek nem mellesleg az az álma, hogy a WWF elnök-vezérigazgatója legyen –, arra a kérdésre, hogy izgul-e a felvételi előtt, meglepően komoly választ adott: „Nem. Mert ha izgulsz, akkor a teljesítőképességed lecsökken. Arra kell koncentrálni, hogy te ezt megtanultad, ezt tudnod kell, tudatnod kell a testeddel, az agyaddal, hogy te ezt megtanultad.”



Kövesd a Gyerekszemlét a Facebookon is!