gyerekszemle

Az iskolabezárások megelőzésére a legjobb recept, ha egy iskola egyházi fenntartású lesz: az iskola tulajdonképpen megmarad, az önkormányzat pedig spórol. A 2010-ben megkezdődött közoktatási jogszabály-változtatások egyik hozadéka a most tapasztalható iskolaátadási hullám. Korábban az iskolaátadáskor az önkormányzatnak öt évig fedeznie kellett a működési különbözetet – mostantól azonban ez csak az alapítványi iskolák esetében igaz. Ugyanis ha egy történelmi egyház veszi át az önkormányzati iskolát, a településnek nincs további kötelezettsége, és a megspórolt pénzt arra költi, amire jónak látja.

Érthető tehát, miért lett hirtelen olyan vonzó alternatíva az oktatási intézmények egyházi iskolává alakítása. Az iskolaátadására még május végéig van lehetőség, és nem nehéz megjósolni, hogy az elkövetkezendő hetekben gyakran kapunk majd hírt az átadásokról.

De mit érdemes tudni az egyházi iskolákról?

Nagyon röviden bemutatjuk, mi a helyzet ezzel az intézménytípussal Magyarországon.

A rendszerváltáskor megszűnt az iskolaalapítás állami monopóliuma, az állami iskolákat önkormányzati tulajdonba adták, az intézmények irányításának felelőssége így jórészt a helyi fenntartóhoz került. Máig az önkormányzatok tartják fenn a közoktatási intézmények jelentős részét. A rendszerváltás után sorra jelentek meg magán- és alapítványi fenntartású oktatási-nevelési intézmények is. Ezekbe összességében az egyházi intézményekhez képest kevesebb tanuló járt, de a szakiskolák és szakközépiskolák tanulói között jelentős arányt képviseltek: 2008-ban ide járt a gyerekek 8, illetve 9%-a.

A rendszerváltással az egyik legjelentősebb változás az oktatási intézményalapítás szabadságának kialakulása volt. A korábban államosított egyházi iskolákat a rendszerváltást követően részben visszaadták a különböző felekezeteknek, részben pedig új egyházi oktatási intézmények létesültek.

A rendszerváltás után viszonylag gyorsan kiépült az egyházi intézményhálózat, és dinamikusan emelkedni kezdett az egyházi intézmények és tanulóik létszáma is. A TÁRKI adatai szerint 2008-ra ez az arány már elérte a 7%-ot (intézmény-, tanuló- és pedagógusarányt tekintve), nemzetközi összehasonlításban azonban ez az arány még mindig alacsonynak számít. Az egyházi intézmények leginkább középfokú oktatást kínálnak: az összes gimnázium 17%-át, az összes gimnáziumban tanító pedagógus 14%-át, s a gimnazista tanulók 12%-át egyházi iskolák adják. A szakképzésben azonban az arány már jóval alacsonyabb: a szakközépiskolásoknak csak 4%-át, a szakiskolásoknak mindössze 3%-át teszik ki az itt tanulók.

Az egyházi iskolák több ponton is karakteresen különböznek az önkormányzati és a magániskoláktól. Míg a magániskolák esetében területi koncentrálódás tapasztalható, addig az egyházi középfokú iskolák minden településtípuson megtalálhatóak. Az egyházi gimnáziumok csak egyötöde található Budapesten, az intézmények háromnegyede más városokban van. Az egyházi középiskolákban tanulók szüleinek iskolázottsága átlagosan egy évvel haladja meg az országos átlagot. A munkanélküliség pedig alacsonyabb a szülők körében: 1,6%-kal az apák, 2,4%-kal az anyák esetében. Az egyházi iskolák 8. osztályosainak év végi bizonyítványa egynegyed osztályzattal (0,24) jobb az átlagnál. (Imre Anna: Az egyházi iskolák jellemzıi a statisztikai adatok tükrében Educatio 2005/3)

Ha ilyen jó hely az egyházi iskola, miért vált ki aggodalmat a tömeges iskolaátadás?

Mielőtt erre megpróbálnánk válaszolni, nézzük meg, hol történt meg eddig az átvétel. Például Orosházán, Mátészalkán, Tiszavasvárin. Vagyis többek között olyan településeken is, ahol sok hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű gyerek él.

Az egyházi iskola azonban nem az integráció melegágya. Az OKM statisztikái szerint Magyarországon az általános iskolai tanulók egyharmada hátrányos helyzetű. Az egyházi iskolákban azonban a hátrányos helyzetű gyerekek arány csak 3,55%, a halmozottan hátrányos helyzetűeké pedig mindössze 1,9%. Az önkormányzati iskolákat a közoktatási törvény 66.§-a kötelezi az esélyegyenlőség biztosítására, az egyháziakat azonban nem. Ez alapján és a fentebb bemutatott demográfiai jellemzők alapján megállapítható, hogy az egyházi iskolákat elsősorban a középosztály választja. Nem alaptalanok tehát azok a félelmek, melyek szerint azokon a településeken, ahol egy önkormányzati iskolát átengednek valamelyik történelmi egyháznak, erősödni fog a szegregáció.

Az egyházi iskolák követelményeinek ugyanis egy hátrányos (HH), különösen egy halmozottan hátrányos helyzetű (HHH) gyerek nehezen felel meg. Nemcsak a szigorúbb elvárások miatt nehezül ezeknek a gyerekeknek a helyzete. Az egyházi iskolák felvételi követelményei között az egyházadó vagy a tandíj fizetése nem ritka jelenség, hiszen valamiből fenn kell tartaniuk magukat az intézményeknek. A HH vagy HHH gyerekek szülei nyilvánvalóan az ingyenes közoktatást fogják választani, azok a szülők viszont, akik megtehetik, az egyháziba fogják beíratni gyereküket. Ezek lehetnek tehát a gyakorlati okai a szegregációnak, mely hosszú távon a káros társadalmi folyamatokat erősíti, hiszen megnehezíti, hogy az oktatás segítségével tudjanak kitörni a HH és HHH gyerekek környezetükből.

Ugyanakkor van egy másik veszélye is az iskolaátadásnak. Az öt éves moratórium megszűnésével az önkormányzat és az egyház közoktatási megállapodása is veszít tekintélyéből, jelentőségéből. Korábban az önkormányzat hozzájárulási kötelezettségének lejárta után a megállapodás egyoldalúan felmondható volt, ám addig az önkormányzat megszabhatta, mit vár el az egyházi iskolától. Ha az önkormányzat például azt akarta, hogy megmaradó iskolája versenyképes maradjon, az átadáskor kötött megállapodásba belevette, hogy az egyházi iskola sem válogathat a jelentkezők között. A módosítás után azonban ilyen megállapodások valószínűleg nem fognak köttetni.