A jövő év szeptemberében életbe lépő közoktatási törvényben 18-ról 15 évre csökkentik az oktatási kötelezettség felső korhatárát – derült ki a tegnap ismertetett Széll Kálmán-tervből. A terv szerint a 15. évüket betöltő fiataloknak fel kell kínálni, hogy választhassanak: folytatják-e a tanulmányaikat vagy munkába állnak. A dokumentum helyzetértékelése szerint hiányzik az egészséges arány a gimnáziumok, a szakközépiskolák és a szakiskolák között, az eltolódást pedig súlyosbítja a 18 éves korig tartó tankötelezettség is.
A gyerekeknek járó szavazati jog kapcsán korábban már megnéztük, milyen tendenciák, különlegességek vannak a világban, most a tankötelezettségi kort is röviden összehasonlítjuk.
Fontos leszögezni, hogy Magyarország a 18 éves korig tartó tankötelezettségével egyedülálló Európában: a kontinensen még három olyan ország van (Németország, Belgium, Hollandia), ahol a 18. életév betöltéséig kell iskolába járni. A különbség azonban az, hogy míg ezekben az országokban a 16–18 éves kor közötti diákok részidős képzésben tanulnak, addig Magyarországon a képzés 18 éves korig végig teljes idejű. Vagyis abszolút csúcstartók vagyunk/voltunk a tankötelezettség felső korhatárát tekintve.
A tankötelezettség felső korhátara az európai országokban
Ráadásul itthon a vonatkozó jogszabályok szerint a tankötelezettség nem ér véget automatikusan a 18. életév betöltésével, hanem annak a tanévnek a végéig tart, amelyben a tanuló betölti ezt az életkort. A tankötelezettség jelenleg külön kérelemre csak abban az esetben szűnhet meg korábban, ha a tanuló a 16. életévét betöltötte és érettségit vagy államilag elismert szakképesítést szerzett. Illetve akkor, ha a tanuló házassága révén nagykorúvá vált vagy gyermekének eltartásáról gondoskodik.
A tankötelezettség szigora tulajdonképpen azokat a diákokat érinti leginkább, akik különböző okok miatt nehezebben haladnak. A 18 éves korig tartó kötelező iskolába járás mellett és ellen is számos érvet lehetne felhozni. Mellette szól, hogy több esélyt ad a fiatalnak megszerezni a szükséges tudást, és hogy tovább van „szem előtt”, tovább nyújthat segítséget az intézmény a felzárkózásban. Ellene szól, hogy túlzó: az a diák, aki le szeretné zárni középfokú oktatását, valószínűleg magától sem hagyná abba az iskolát, míg akik elégnek érzik az általános iskolát, azoknak és – valljuk meg – az iskolatársaiknak, a pedagógusaiknak is nehézségeket okoz, hogy 18 éves koráig valahogyan kihúzzák az időt. A tankötelezettség extrém magasságától pedig az eredményeink sem javultak. A 2009-es PISA-felmérésben legjobban szereplő országokban a tankötelezettség általában 15 éves korig tart. (Jól látszik, hogy a tankötelezettség korhatára és a teljesítmény között nem mutatható ki direkt összefüggés.)
A tankötelezettség felső korhátara és a PISA-rangsor összevetése
A Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) közleménye élesen bírálja a 15 évre való leszállítását a tanköteles kornak.
- a végrehajtáshoz jelenleg nem áll rendelkezésre semmilyen iskolatípus, hiszen a hatéves korban kötelezően megkezdett tankötelezettség a nyolc évfolyamos általános iskola elvégzése után tizennégy éves életkorban befejeződik,
- az elgondolás lehetővé teszi, hogy akár több százezer fiatal lépjen úgy ki az iskolarendszerből, hogy nem rendelkezik semmilyen szakképzettséggel. A PSZ akkor tartja elfogadhatónak az iskolából való kilépést, ha az érintett legalább rendelkezik egy szakképzettséggel, hogy esélye legyen a munkaerőpiacon való elhelyezkedésre,
- az elgondolás azzal a következménnyel járhat, hogy leépül a közoktatás ellátórendszere, iskolákat, kollégiumokat zárnak be, és tömegesen bocsátják el a közoktatásban foglalkoztatottakat.
A legsúlyosabb érvnek a második tekinthető, de fontos megjegyezni, hogy a 18 éves korig tartó tankötelesség sem garantálta vagy kérte számon, hogy a tanuló megszerezzen valamilyen szakképzettséget. A tömeges leépülés félelme ellen pedig fel lehet hozni azokat a kutatási eredményeket, miszerint 2007-ben, amikor még a 16 éves tankötelezettség volt számon kérhető a gyakorlatban, a következőképpen alakult az iskolában maradó diákok aránya:
- a 17 évesek 92 %-a,
- a 18 évesek 83 %-a,
- a 19 évesek 73 %-a,
- a 20 évesek 60 %-a az oktatási rendszerben maradt annak ellenére, hogy 16 éves korukban megszűnt a tankötelezettségük.
A tankötelezettség változása Magyarországon
Magyarországon 1868-ban Eötvös József népoktatási törvénye vezette be a tankötelezettséget: 6-12 éves korig kellett iskolába járatni a gyerekeket. A két világháború között Klebelsberg Kunó oktatási reformja révén 1940-ben iktatták törvénybe a nyolcosztályos népiskolák felállítását, melyeket 1945-ben általános iskolának neveztek át. A nyolcosztályos alapképzés következtében pedig a tanköteles kor felső határát is kitolták 14 évre. 1961-ben pedig újabb változás következett: a diák az általános iskola sikeres elvégzéséig, legkésőbb viszont annak a tanévnek a végéig, amelyben betölti a 16. életévét, köteles volt iskolába járni. 1985-ben a 16. életévig tartó tankötelezettséget már valamennyi tanulóra kiterjesztették, nem csak azokra, akiknek nem sikerült 8 év alatt elvégezniük az általánost.
A 18 éves korig tartó tankötelességről 1996-ban hoztak döntést, és először az 1998/1999-es tanév iskolakezdőire vonatkozott. Mivel felmenő rendszerben vezették be, így csak a 2009/2010-es tanévtől lehetett számon kérni 18 éves korig az iskolakerülést. Vagyis még csak most van a harmadik tanév, melyet érint az 1996-os szabályozás.
A tankötelezettség változása Magyarországon
Istenes Mónika és Péceli Melinda Tankötelezettségi korhatárok nemzetközi összehasonlításban c. tanulmánya alapján (Iskolakultúra 2010/4)
Kövesd a Gyerekszemlét a Facebookon is!
Utolsó kommentek